Viccesnek tartom, hogy idestova 15 éve hadat üzentek a gyártók és a marketingesek minden rugóval ellátott felfüggesztésnek. Megszülettek a levegős villák és tagok, a maguk összes előnyével és hátrányával.
Hol tartunk ma? Ott, hogy mindenki rugós szerű mozgást kíván elérni. Miért? Anno írtam egy összehasonlító tesztet a rugós vs. levegős tagokról, ott sok minden megmagyarázására került, de hogy ne kelljen visszakeresni, itt van pár egyszerű indok: egy rugós szebben indul meg, jobb a mid stroke supportja (ez tény), jól kiszámítható a viselkedése a linearitása miatt (ez is tény).
Manapság egy jó levegős tagnak a fentieket kell hoznia, mégis megtartva levegős jellegét, ami annyit jelent, hogy legyen aktívabb, adjon több visszajelzést a talajtól, meglegyen a „poppy” feeling az angol szakzsargon szerint és persze legyen könnyebb. Vajon a Suntour TriAir2 tudja-e? Elég sok időt töltöttünk együtt, ugyanis a teszt majd egy évesre sikeredett. Ennek az is volt az oka, hogy volt benne egy hosszabb időszak, amikor személyre szabás miatt visszaküldettem a nagykerrel Németországba. Erről majd később és most lássuk a részleteket.
Technikai infók
Ez is csak egy levegős tag, de tök jó, hogy van benne 3 állású alacsony sebességű kompresszió állítás; nyílt, félig zárt, zárt. Én végig nyitott állapotban használtam, mivel a vázam nagyon jó karakterisztikával van ellátva, így konkrétan rugós taggal sem pogózik szinte semmit mászáskor, a levegőssel pedig még annyit se. Egy-két alkalommal kipróbáltam a középső állást. Mondanom sem kell, bőven sok volt, azzal a SpaceX rakétáját is le tudtam volna nyomni felfelé. A platform állításnak egy nagy hátránya van; a tag veszít a kis ütésekre adott érzékenységéből. Ezen kívül van visszaút csillapítás állítási lehetőség, amire később majd bővebben kitérek. A legnagyobb fícsör azonban az extra kompresszió állítási lehetőség, ugyanis a tag fejében a nyomás külön állítható, így el lehet játszani vele, hogy nem feltétlenül kell a fő kamrát annyira keményre állítani vagy tokenezni, mégis megkapod az út végére szánt extra kompressziót.
Apropó tokenezés, a taghoz nem kaptam a tesztre plusz tokeneket, de ez nem nagyon zavart. Anno volt DVO Topaz tagom, szinte ugyanígy működött és gyanítom, hogy egy helyen is készülnek. Annyi a különbség, hogy a DVO-ban ez bladder van, míg ebben egy IFP dugattyú.
Egyetlen szívfájdalmam volt, hogy a tag 230×57,5-ös méretben jött, amivel a vázam csupán 143 mm-t mozgott, én pedig a 162 mm-hez vagyok szokva. Ez csak annyiból probléma, hogy az azonos szemtáv, de kevesebb beülés miatt, más lett az aktív geometria.
Nem meglepő módon, jelentős különbség van egy rugós súlyához képest. A Marzocchi Bomber CR tagom 400-as Sprindex rugóval 738 g. Azonban, a Fox Float X factory taggal teljesen megegyezik a mért súly, ez látható az alábbi képeken.
Még egy fontos dolgot érdemes megemlíteni, ez pedig a kialakítás és forma. Ahogy az a képeken látszik, nem a hagyományos hosszúkás túlfolyó tartályt kapjuk, hanem egy 90 fokban elfordított hengert. Ez bizonyos vázaknál előnyösen hathat, hogy elférjen a tagtól egy nagyobb kulacs például, vagy csak simán hozzáférhetőbb legyen a pumpával a fej. Viszont, ha már hozzáférhetőség; a fő kamra szelepe egyenesen áll, a RockShox féle oldalra mutató szelep bringában fújva hozzáférhetőbb. A TriAir esetében egyszerűen képtelen voltam a tömzsi ujjaimmal értelmesen lecsavarni a pumpát a beállításokat követően. Azt még mindenképpen pozitívumként kell megemlíteni, hogy a tag feje pár váz kialakításában üdítő lehet, ugyanis nagyobb kulacs is elférhet tőle.
Beállítás
Ennyiben jobbak a levegős tagok a rugóstól. Felfújod a kívánt nyomásra és kész. De konkrétan. Nem számolsz áttételt, olvasol fórumot és csak reménykedsz, hogy eltalálod a rugó keménységet. Nem. Rácsattintod a pumpát, beállítod a nyomást és mehetsz. Max, ha a pálya úgy kívánja, növelsz vagy csökkentesz a fő kamra nyomásán. Én is így tettem, mivel a rugós tagomat progresszív rugóval és 25% SAG-gel használom, így itt kétféle alapbeállítással variáltam a TriAir esetében; egy 30%-os és egy 25%-os SAG verzióval.
A 25% elég keménynek bizonyult és sajnos nem az út végénél, inkább a teljes mozgási karakterisztikás verte agyon, pedig van másik levegős tagom, ami 25%-ra van állítva – igaz ugrálásra – de azért meglepett.
Csak említés szintjén, a nagyobb kamraméret ellenére több levegő kellett bele, mint az azonos méretű, de normál kamrás RockShox vagy Float X tagomba. Mivel nincs a becsúszón indikátor, így kénytelen leszel egy mérőszalagot és egy számológépet segítségül hívni, hogy kiszámold a SAG értéket és aztán lemérd a becsúszón. Aztán végtelenül egyszerű módon a telefon tokjában elrejthető vékony papírlapra, amire be van rajzolva több, kívánt SAG érték. Illetve még egy dolog; bár a tag 230×57,5 méretű és mint megszokhattuk egy 65mm-ig állítható, a becsúszóból mégis 73mm lóg ki összesen. Ez csak azért lehet zavaró, mert a RockShox tagjain fel van tüntetve a rugóút a vége, a Fox esetében pedig pontosan 65mm a becsúszó hossza. Hogy a Suntour esetében miért van ez másképp, nem tudom.
Menet közben
Felfelé nem tudok mit mondani. Mivel a vázam amúgy is nagyon hatékony, amint a lejtésből emelkedés lesz, így nem is kellett használnom a platform állítást. Azt persze észrevettem, hogy a small bump érzékenysége a tagnak nagyon jó! De tényleg! Helyben nyomkodva, csukott szemmel csak egy bizonyos szintre történő lenyomás után mondtam volna meg, hogy levegős tag van a bicikliben. Ez érződött teljesen nyitott tagnál pályán is. Felfelé és lefelé is jól reagált a kicsi ütésekre.
Megint egy kitérő; nagyon nem szeretem egyébként a lock vagy bármilyen platform állítást. Több okból sem; egyrészt az átlag bringás elfelejti, hogy bekapcsolta, aztán lefelé elfelejti kikapcsolni, másrészt tök gyártónként tök változó, valahol tényleg lock, ami mászás szempontjából jó, kényelem szempontjából nem, harmadrészt én jártam úgy versenyen, hogy egy elcsúszásnál valahogy letérdeltem ezt a lock kart és nyilván nem azzal foglalkoztam, mikor felpattantam, hogy vajon a lock kar jó irányba áll-e, aztán csak pattogtam lefelé.
Azt meg kell hagyni, hogy bár szép nagy a kamra és jól van szelepezve, az út közepén ez sem tart a legjobban. Oké a pályák többségén nagyon kielégítően viselkedett, de egy Árpád F2-es pályán, ahol sok a kanyar, azért én más szeretek. Igazából minden olyan pályán, ahol sok a durrantós kanyar, ott hozta ezt a formát. Egyszerűen ekkora összenyomási erőre túl sokat használt a mid strokeból és bár a fej is maxra volt fújva, mégsem éreztem azt a jelentős felkeményedést az út végén sem. Elég homogén stílusban mozogja végig az útját a tag. Jobban fekszenek neki a naturálisabb ösvények, akár tele gyökérhálóval és sziklatengerrel, ott sokkal jobban gazdálkodik a rugóúttal.
A visszaútra azért térek ki, mert zavaróan lassú volt. Pedig én sem vagyok az extra gyors híve, de a Suntourt kénytelen voltam teljesen levenni mínuszba, mégsem volt elég gyors a tag. Ez egy Árpád F1-en, ahol sok az ismétlődő, nem túl nagy ütés, azonnal kijött és vele együtt a „packing” jelenség is. Ez az, amikor azt érzed, a felfüggesztésnek nincs ideje visszaadni az útjából, hanem inkább csak fogy a folyamatos ütésekre, ezzel egyre jobban ütve a kezedet és/vagy lábadat. Halványan lépett fel ez a dolog, de ettől függetlenül fontos megemlíteni.
Ez azért is érdekes, mert én 80kg vagyok felszerelés nélkül, tehát már én is nehezebb riderek közé tartozom, ami annyit jelent, hogy nagyobb nyomáson kell használjam a tagot. A nagyobb nyomás mellett pedig a visszaút gyorsulni fog, rugós tag esetében is, ha keményebb rugót raksz rá, akkor is. A lényeg, hogy más gyári beállítással vagy későbbi módosítással kellhet élnie egy könnyebb súlyú bringásnak, hiszen alacsonyabb nyomás mellett végképp lassabb lesz a visszaút csillapítása.
Utólag azt gondolom, hogy függhet valamilyen szinten a váz karakterisztikájától is, de másik 3-4 taggal próbálva, mindig volt mozgástér, itt sajnos nem.
Ez a jelenség a hidegebb idő beköszöntével csak erősebb lett. A hideg hatására, a tag lassult vele a visszaút is. Itt tartottunk egy kis szünetet a tesztben, mert elküldtem átalakításra. Ezt követően tavasszal még mindig nem voltam teljesen elégedett a változással, de a nyári perzselő hőség meghozta a hatását. A tag kellően gyorsult, hígult benne a kenőanyag, így élvezettel tudtam használni. Megjárattam többször Eplényben, Kosútkán és a budai hegyekben. Kár, hogy nem 65mm strokeal érkezett, mert akkor bevetettem volna versenyeken is.
Ami viszont üdítő, hogy a RockShox-szal ellentétben, ebben összekoppanáskor (inkább ahhoz közeli állapotban) is ugyanúgy viselkedik a visszaút. Ha volt/van RS tagod és úgy veszed észre, hogy az út eleji és végi összenyomás között hatalmas a különbség, az a RS Rapid Recovery technológiája miatt van. Ez alapból jó dolognak van eladva, viszont engem inkább zavart, főleg, ha valamilyen jumplinera mentem. De minden más nagy ütéseket adó pályán is totál idegesen viselkedett eddig minden ilyen RS tagom. A TriAir teljesen nyugodtan abszolválja ezeket, ezzel pedig egy nagyon kiszámítható működést adva.
Összességében a tag kicsit futurisztikus megjelenése, viselkedése és árcédulája kelendővé teszi. Simán vétel kategória, amennyiben vétel után (az amúgy is kötelező 0km-es szervizzel együtt) csekkolod, hogy megfelelő-e a visszaút szelepezése a vázadhoz.
Hátszelet!
