Specialized Turbo Levo Comp és Levo SL összehasonlítás, tesztelés, véleményezés, plusz egy kis retro

Ez a cikk elsősorban a klasszik e-bike, esetünkben egy Specialized Turbo Levo és az Levo Sl verzió, azaz a kis rásegítéses, kis aksis, könnyebb verzió bemutatásáról, egymáshoz hasonlításáról fog főleg szólni. Sőt egy kicsit az analóg bicaj élményét is belecsempésztem. Nyomatékosan hangsúlyozom ez egy szubjektív vélemény, nem célom senki megbántása, csak szeretném megosztani az érzéseimet, tapasztalataimat mindegyik bringa típusról. Másnak lehet egész mást ad, de nekem ilyen érzéseim vannak ezeken. Mindkét bringát a Specialized ebikok magyar specialistájától a Speed-Way kerékpárüzlettől kaptam tesztre.

A teszt igazából nem most kezdődött, vagy készült, talán másfél éve is már, nehéz lenne elmagyarázni miért tartott eddig, így nem is kezdek bele, de legalább rendesen megrágtam a dolgot.  A lényeg, hogy a post nem is elsősorban a két bicaj részleteiről szól. Mindkettő azonos platformon van, ugyanolyan geóval, bár a váz anyaga és a felszereltsége azért más, na meg főleg a motor és az aksi bennük. Engem ez utóbbi kettő érdekelt igazán, hisz két külön kategóriába sorolja gyakorlatilag a gépeket. És hogy is lehetne ezt jobban megtapasztalni, mint mikor két egyforma bicajról van szó csak a segítség mértéke és persze a súly, amiben különböznek. Az hogy a felszereltség más attól most teljesen eltekintenék, mivel mindkettő szuper cuccokkal van szerelve így nincs a teljesítményt vagy az érzést drasztikusan befolyásoló tényező.

Gyorsan a száraz adatok:

A Levo SL: Specialized által tervezett, fejlesztett, de a Mahle által gyártott motorral 240 Watt maximum teljesítményt és 35 Nm csúcsnyomaték, 240 Wh akkukapacitás. Mivel ezt a bringát a relatív kis súlya miatt minimális vagy 0 rásegítéssel is lehet tekerni, így ott a hatótáv nagyon széles spektrumban mozog. A Levo SL mérettől és felszereltségtől függően 17,5-19,5 kg (bár a súly diferencia, nem tűnik nagynak, de nagyon érződik még akkor is ha csak 2-3kg volt esetünkben. De ha egy ugyanolyan árszintű és felszereltségű modellt hasonlítunk össze egy ugyanolyannal, csak kisebb motorral akkor a difi lehet 5 kg is ami már tényleg nagyon sok.

Mindkét gép ugyanazzal a szuper geometriával rendelkezik.  Fölfelé az üléspozíció teljesen rendben van és lefelé is perfect, könnyen megtalálod rajta az ideális testhelyzeted. A vázgeometria teljesen megegyezik a végletekig tökéletesített analóg Stumpjumper geójával. Lefelé nagyon kisimul vele a világ, és gyönyörűen kimozog mindent, ami az útjába kerül, ettől aztán olyan érzésed lesz gyakorlatilag, hogy ez egy egyszerű sport, és jól csinálod. És persze nagyjából jól is, de ehhez kell egy ilyen szuper gép. De most ebbe nem megyek bele mélyebben, mint írtam ez nem erről fog szólni.

A Turbo Levo egy klasszikus izmos e-bike, olyan igazi felső polcos darab, van nyomaték bőven, meg akku kapacitás is, ennek okán repül, mint a szél. Brose alapokra fejlesztett, Specialized 2.2 motor, 565 Watt maximum teljesítményt és 90 Nm csúcsnyomaték, nagyon alacsony zajszinttel, a szíjhajtásnak köszönhetően. 700 Wh akkukapacitás (a Levo alapmodell 500 Wh, de az nem releváns, mert nem azt veszik az emberek jellemzően). Ez bárkinek elegendő 3-4 óra nagyon aktív montizásra, min. 1.500 m szintemelkedéssel, terepen. Súlya: 22 kg körül van, de a nagy méret és alacsonyabb felszereltség lehet 24,5 kg is.

Egy ilyen elektromos bringával az átlagsebesség majd kétszerese a normál bicajhoz képest, már ha nem ECO-ban mész, de nem hiszem, hogy sokan mennek abban. (most őszintén tegye fel a kezét aki, abban poroszkál, mikor repülni is lehet) Ezért aztán tök fura, hogy kitalálom a köröm, ami tudom, hogy mondjuk két órás és aztán meglepődve állok a végén, hogy ez csak bő egy volt és még csak meg sem izzadtam. Míg egy analóg bicajjal kb. 80/20% a fölfelé és a lefelé közti idő arány a legjobb esetben is. Addig egy e-bikon ez 60/40%-ra módosul kb. Ez már önmagában egy hatalmas élménytöbblet, hisz fölfelé is kaland vele az élet. Illetve, ami még fontosabb, hogy nem fáraszt úgy el. Csak lazán kell tekerni és suhansz könnyedén, persze ha spórolósabbra kell venni a teljesítményt, akkor azért változik a kép valamelyest. Nem elhanyagolható részlet, hogy emiatt egy réteggel több ruhát kell magamra venni, mint normál tekeréshez, mert nem tudom úgy nyomni, hogy ne fázzak, a nagyobb menetszél és a kisebb erőbefektetés együttes hatása miatt.

Több régi bringás barátommal beszélgettünk már a témáról, olyanokkal, akik szintén az ősidőkben szocializálódtak szénhidrát/ oxigén és +/- gravitáció üzemű kerékpárokon, és érdekes volt, hogy ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg bennünk. Az egyik, hogy ezek az össztelós ebike-ok maguktól mennek át mindenen, nem kell tudni velük bringázni, annyira jók és annyit segítenek. Régen ezért a tudásért sok-sok év kemény gyakorlást, edzést kellett beletenni, amit most szinte pár óra alatt elérhetsz velük.

A másik egy hasonlat: „olyan, mint az orgazmus szex nélkül” Tehát jó-jó, kurva nagy élmény, de azért valami kimarad. Persze ez nem általános érvényű, hanem nekünk analóg matuzsálemeknek szól, és főleg azoknak, akik a bringázásban nem csak a lejtők „könnyű” örömét keresik, hanem a fölfelé megpusztulás mazochista élményétől lesz rendes merevedésük, és nem teljes a kielégülés, ha még lábra tudunk állni utána. Nekünk kell, hogy elfáradjunk és magunkénak tudjuk be a terep „leküzdését”. De ez csak a mi bajunk, egyre kevesebb ilyen retro barom van, ami nem csoda mert tényleg annyira addiktív ez az e-bike cucc. Gondolom a könnyen kapott élmények miatt. Csak idő kérdése és tuti lesz nekem is, de igyekszem még kitartani vagy 10 évet azért. Nem dacból, hanem a kondim szeretném megtartani. Viszont ha e-bikera váltok, akkor újra gyerek leszek és élvezem majd, hogy szárnyalok a bicajjal, jobban, mint fiatal koromban és mégsem megy fel magasra a pulzusom, ami akkor már nyilván nem is esne olyan jól. Tényleg totál megértem az e-bike népszerűségét. Bárki számra élvezhetővé teszik a hegyikerékpározást, ami lássuk be, ha nem vagy jó kondiban, akkor egy rettenetesen nehéz és fájdalmas történet, mondjuk ki, nettó szívás. Nem mindenki szereti már ezt, főleg, ha van választási lehetősége. Egy jó e-bike kisimítja neked a terepet, feltol a hegyre, olyan erősnek érzed magad, mint egy világbajnok. Ki ne szeretne minden nap ilyen érzéssel bringázni?!  😊

Fantasztikus az egész, rengeteg új élményt ad, DDDDeeeee nem mindent, amit egy klasszikus bicaj. Van, amit csak a jó analóg bringa tud, persze csak ha te is elég jó vagy rajta. Elnézést, de tudom, hogy nincs meg mindenkinek itt az-az érzés, mikor szét…asz az erő, mert sokat edzettél és pont jó napod is van, alattad egy szuper bicaj, te elkezded nyomni,az meg halad. Érzed, hogy egyek vagytok és hatalmas beteljesülés, mikor így önerőből szárnyalsz. Semmihez nem fogható élmény és érzés, mikor sok-sok edzés órával, alázatos és szisztematikus felkészülési munkával, olyan szintre tudod magad hozni, hogy aztán egy 9-10 kilós bicajjal majdnem hasonlóképp haladj. De kinek van erre ideje és kedve éveket melózni manapság?! Ráadásul, az akkor is lassabb lesz minden irányba, és nem is minden nap fog egyformán jól menni, de mikor igen, az ad valamit, amit semmi más nem tud. A kemény munka gyümölcsének ízét, igazi sikerélményt, hogy ezt önerőből és szorgalomból érted el! Az ebike-ból nekem ez az egy hiányzik igazán. Ez egy nehezebb öröm forrás, és nem mindenki vágyik ilyenre, ami tök érthető is. Ha valaki 50 éves korában zéró vagy minimális sportmúlttal neki indul a hegyeknek egy analóg bicóval, akkor átharapja a saját ütőereit az első emelkedőn kínjában, inkább a halál felkiáltással.

Na, az ilyen sikerélményt a Turbo Levon soha sem fogod átélni. Illetve, de! Végül is minden alkalommal ezt érzed, kicsit mást, de azt még inkább, azzal a kivétellel, hogy a saját lábad erejét nem érzed mellette. Egy ilyen bicajnak ugyanis hiába nyomod te teljese erőből, a végső teljesítménynek te csak a kisebbik része leszel, a nagyobbat a motor adja, és mivel a bicaj is nehéz, az ebikeosok nagy része sem a 60 kilós alkat, így a watt/kg jelentős részéhez tényleg nem sok köze lesz a ridernek. Ez nem baj, sőt sokaknak pont ezért jó és ezért szeretik. Csak nekem hiányzik, de mondom, sajna nálam is fogynak wattok, egyre közelebb sodor az élet a rásegítéses bringákhoz.    

De aztán bejön a képbe az SL rendszer, ami egyfajta átmenet az analóg harcosok és az egyre nagyobb teljesítményű ebikeosok közt.

Tényleg egy egészen új érzést ad, meghagyja neked az tekerés örömét és értelmét. Tehát, ha oda lépsz neki, akkor érzed, hogy a saját erőd is hozzá tett valamit, nem is keveset a dologhoz nem csak a motor, de természetesen már az is besegít. Az egész tényleg olyanná válik kicsit, mint életed legjobb napján, brutális hátszélben már-már veszélyes mértékű energiaital befolyásoltsága alatt. Elhiteti még velem is, hogy ez az erő belőlem jön. És jelentős részben ez igaz is, tényleg számít mennyi van benned, és a kisebb önsúly is sokat segít a bringás élmény visszaadásában. A nagy e-bike nekem már inkább van közelebb a motorhoz, mint a bringához, de az SL az még bicaj, azt még van értelme tekerni, még számít, hogy erős vagy-e vagy sem. Az azért nem fog veled repülni, csak ha te is nyomod neki. De emiatt nem is alkalmas mindenkinek és nem is olyan népszerű, hisz egyre több az olyan felhasználó, akiknek nem csak igénye a nagy teljesítmény, hanem tényleg szüksége is van rá, mert önmaga egyszerűen nem elég erős. Ezzel nem bántani akarom őket, csak ez a tény. És ezek az emberek nem fogják úgy élvezni az SL-t. És ha már nem kevés zsetont adunk egy játékért, akkor azt élvezzük legalább, ez azt hiszem jogos igény. Viszont azok az emberek, akik túl vannak életük formáján, de még mindig van azért kraft, azoknak egy újjászületés az SL. Tényleg olyan érzést ad mintha világbajnoki formában lennél, de ehhez még meg kell izzadnod kicsit.

Tudom, lehet használni alacsonyabb fokozaton a rásegítést a kalsszik e-bikeon is, meg személyre is lehet szabni, de a nagyobb tömeg miatt, sosem lesz olyan bringázni vele, mint egy könnyűvel. De persze ez is csak annak számít, aki megszokta a könnyűt. Mindig azt fogod(om) érezni rajta ez nem én vagyok, én csak adagolom a lábammal az erőt, majdnem, mint egy gázpedállal.

Nekem nagyon bejött a Levo SL, sőt még gyengébb, de még könnyebb bicaj szerintem még jobban bejönne, ez azt hiszem logikus, minél jobb a formád annál inkább keresed még ezt az arányt. Aztán majd bele gyengülünk a nagy motorba mi is (addigra remélem azok is könnyebbek lesznek) De a Turbo Levo is hatalmas élmény esküszöm, csak épp nekem egészen másfajta.

Remélem sikerült jól érzékeltetnem a két technika közti különbséget a dilemmámmal, és segíthet neked a választásban, bár azt javaslom inkább próbáld ki előtte mindkettőt, ha teheted. Tudom, a többség úgyis a nagyobbat veszi, de ha van az olvasók közt olyan, aki hozzám hasonló helyzetben van, ők azt hiszem értik ezt az érzést és nekik lehet szöget üt a fejükbe ez a poszt erről a köztes lehetőségről.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like