Repülőszőnyeg teszt, avagy Orbea Rise M20 Carbon, és H15 alu összehasonlító teszt

Megint ebike, de nem bánom, főleg, hogy egy már rég vágyott darabot sodort elém az élet, és rögtön két verziót is belőle. Bár az Orbea sokáig nem az a tipikus trail-enduró vonalon ismert márka volt, sokkal inkább váltak híressé országúti bringáikról, valamint az MTB legenda Julien Absalon nyúzta nagyon sokáig az XC gépeiket és nyert vele olimpiát, VB-t és még vagy pár tucat világkupát. Aztán gondoltak valami merészet a spanyolok és belenyúltak ebbe a kategóriába is. Én kb. 2-3 éve találkoztam vele először és már akkor nagyon megtetszett az enduró gépük, de ahogy tapasztalom másnak is mozgatja a fantáziáját, mert tesztelés során valamint a baráti körömből is sokan megcsodálták és kérdezgettek. Még a Specisek is pedig közülük sokan szilárd meggyőződéssel hiszik, hogy nekik van a legjobb bicajuk. Szóval úgy tűnik, sokak által vágyott bicajok ezek.

Köszönet az APPSolute Sportnak a lehetőségért. Következzen a Rise M20 carbon és a Rise H15 aluminium bicajok tesztje, összehasonlítása.

Első ránézésre: Szép, rohadt szép!! Végre színek, ráadásul egyedi és gyönyörű mindkettő. Letisztult, klasszikus forma modern geóval.

Felszereltsége: Mindkét gép nagyon jól átgondolt konfiguráció.  Nézzük mi tetszett és mi nem, igyekszem röviden

Árak: A Rise H15 ára 2414490Ft , míg  a könnyebb carbon vázas Rise M20-as modell pedig 2612000Ft az APPSolute Sport-nál, illetve ezek euróhoz kötött árak tehát az árfolyamváltozással azonnal változik ez is.

Váz: Hátul 140mm hátsó rugóút mindkét bicajon. A (2021) M20-as váza carbon és 3 csodaszép színben is elérhető, súlya brutál, mindössze 2300gramm. A (2022) H15-ös aluminiumból készül és hat(!!!) vagány színösszeállításból választhatsz, ez amúgy 1 kg-al nehezebb a carbonnál. De nagyon szép lecsiszolt hegesztései vannak, így első ránézésre ez is olyan, mintha carbon lenne. Természetesen boostos és 29-es kerekeket fogad.

Teló: Rise M20 Fox 34 Float Performance 140 3-Position QR15x110, a Rise H15 Fox 36 Float Performance 150 Grip 3-Position QR15x110 kapott. Nekem a 34-es is bőven elég, de nagyobb test és nagyobb tempó alatt azért csak merevebb, élvezetesebb és főleg bátrabb a 36-os becsúszó.

Tag: Bár mindkettő Fox, de a Rise H15-ben a túlfolyós Fox FLOAT X Performance 2-Position Evol LV custom tune 210x55mm érezhetően jobban gazdálkodik a rugóúttal és jobban belesimul a talajba, mint az amúgy szintén szuper Fox Float DPS Performance 3-Position Evol custom tune 210x55mm a M20-ban. Az elmelegedés esélye is sokkal kisebb miatta, de nálam a másikkal sem volt tényleg semmi gond, sőt nekem ez a feszesebb talán jobb, jobban érzem a bicajt vele. Arra, amire kitalálták elég, de ha valaki még jobb lejtőzőt akar belőle faragni, akkor a cseréjével megteheti.

A Motor: mindkét esetben Shimano EP8 RS ami a Shimano és az Orbea közös fejlesztése. 60NM nyomatékkal segítenek, amit 75-95 lábfordulat esetén adnak le a gyártó szerint. Megjegyzem tényleg így van, mielőtt ezt olvastam róla, akkor is ezt mondtam, hogy ez tanít pörgetni, mert ha nem teszed, akkor nem ad ő sem annyit hozzá. Ezzel kíméli a hajtáslánc elemeit és a rendelkezésre álló energiát is optimálisabban tudja segítségül hívni, azaz kevesebbet fogyaszt. És ha már a motorba így belementünk, akkor még pár szót róla. Nagyon jól adagolja a rásegítést, nem ránt nagyot és gyorsan reagál, ha abbahagyod a tekerést, így elég természetes érzés vele bicajozni, technikás helyeken ez nagyon fontos. Applikáció segítségével a rásegítés mértéke és reakciója is állítható, ráadásul ezt két különböző profilba mentheted, hogy könnyebb legyen változtatni igény esetén. Ez a 20-as nál is így van, de ott csak az appal tudsz profilt váltani. Nagy piros pont, amiért a motor kicsi és diszkréten illeszkedik a vázba, nincs nagy le- és előrenyúlása, így nem is nagyon akad be sehova. A szépen csendben dolgozik, nem vonyít, csak kulturáltan zúg, és legnagyobb meglepetésemre, a más ilyen motorral szerelt bicajokon tapasztalható, de nem tudom pontosan honnan érkező, csattogó hang is szinte teljen megszűnt, kicsit hallom, de sokat javult, egyáltalán nem zavaró. Erről az APPSolute Sport írt korábban a blogjában: https://sport.appsolute.hu/2021/09/shimano-ep8-motor-kattogas-normalis/

Aksik: A Rise H15 540Wh-ás aksit kapott, ami fél kilóval nehezebb, mint a Rise M20 360Wh-ás aksija.  Mindkettő bővíthető a kulacstartóba helyezhető Range extnederrel, ami pedig 252Wh kapacitású. A H15 a gyártó szerint 1600m szintet is meg tud tenni tisztán Boost üzemmódban az integrált aksival. Erről lejjebb még írok, hogy én mit tapasztaltam.A töltőket tekintve a H15 már a Smart Charger-rel érkezik, ami felismeri azt, hogy 540 Wh belső akkumulátort vagy Range Extendert csatlakoztattuk rá, és ehhez igazodik 2A vagy 4A (belső akkumulátor esetén) töltési áramerősséggel.

Váltás: 12 sebességes Simano SLX illetve XT a H15-ön. Hibátlan, nem kell jobb egy ebike-ra, sőt ha egy sima Deore lenne rajta, akkor sem érezném rosszabbnak. 

Fékek: Na itt sikerült némi fogást találni. Nekem ugyan még pont elég a két dugattyús Shimano 6100-as fékek a 180-as tárcsával is, ami Rise 20-on van (Rise 15-ön 203-as a tárcsa), de azért „fékfetisiszták” nem biztos, hogy ugyanezen a véleményen lennének. Szóval előre talán mehetett volna egy négy dugattyús verzió, annak biztosan örülnének sokan. Valószínűleg másnál is felmerült ez a kérdés, mert az Orbea partnereknél ez a modell rendelhető felár (179 EUR) ellenében XT (négy dugattyús) fékekkel is.

A kerekek: bár nem a csúcskategóriát képviselik, de gond sem volt velük. 30mm széles Race Face AR30c felnik természetesen Tubeless kompatibilisek. Nem ismerem a kereke pontos súlyát, de biztos vagyok benne, hogy itt jelentős súlyt lehetne fogni, egy komolyabbra cseréléssel. Ez jellemzően azért minden ilyen árszintű bicajra igaz. Amúgy bírták a kiképzést, semmi gond nem volt velük, pedig jutott nekik ez-az.

Gumik Első: Maxxis Dissector 2.40″ 60 TPI 3CMaxxTerra Exo TLR Hátsó: Maxxis Rekon 2.40″ 120 TPI 3CMaxxTerra Exo+ TLR mindkettőn, de a teszt bicajokon valamiért más volt. Az M20-on DHR2 elől hátul, a H15-ön pedig Assegai elől és Dissector hátul. Ezek azért kicsit javították lejtőzést kemény veretésnél, viszont nehezebbek és lassabbak.

Hajtókar: e*thirteen e*spec Direct Mount 32T Boost nagyon szép és masszív darabok, tök igényesek, alu lánctányérral.

Dropper a Rise 20-on 15cm-es, míg a H15-ön 17cm-es. Alapból 15cm-es dropperrel jön, de a 17cm-es is felár nélkül kérhető és szabadon választható a rendelés során. Ami nagyon kellemes meglepetés az a dropper feszessége, ennél kisebb forgó holtjátékú dropperrel még nem találkoztam, de nem csak az új ilyen, hanem a már viszonylag sok km-t futott is. Pedig tudtommal ez is a szokásos, amúgy jól bevált patronos megoldás, de lehet ők kisebb hézaggal rendelték. Ennek ellenére nulla fokig hibátlanul működött, semmi lassulás. Hidegebb időben nem mentem vele, de szerintem ott sem lenne semmi gond.

Markolat: Végre ebbe sem tudok belekötni. Egész jó

Kormány: 780×35 mm tök oké.

A nyereg a Fizik Taiga, ami plusz pont mert neves gyártó, bár nekem nem lett a kedvencem, de az én hátsóm meg a Fizik nyergek sosem voltak kompatibilisek, ettől még másnak szuper lehet, és mindenképp egy minőségi darab.

Kötözködjünk kicsit:

A Rise 20-on nem volt LCD kijelző csak egy kis műanyag Shimano EW-EN100, 2 darab leddel . Nem értem, hogy a 21 század közepén, hogy lehet ezt piacra dobni. Bármelyik már az első fél évi vizsgán elhasalt formatervező is szexibb kis baszt tervez ehelyett, semmi fantázia vagy stílus nincs benne. Ez sem csúnya mondjuk, de nagyon kell akarni, hogy meglásd benne a szépet. Magam is ismerek egy tucat embert, aki 30 perc alatt szebbet tervez, tényleg nem értem, hogy mondtak erre áment?! És hát valljuk be a ledes visszajelzés már önmagában sem egy igazán haladó megoldás, és semmiképp sem képviseli az iparág csúcsát, de még ebből sem sikerült kihozni a maximumot. Van egy led, ami a töltöttséget mutatja eredetileg zölden majd kb. 20% alatt pirosan, aztán egyszer csak nincs több elektron. Hát nem tudom, mondjuk én inkább megcsináltam volna 25%-os osztással zöld, villogó zöld, piros, villogó pirosra, és akkor csóri rider valamivel pontosabban tudja, hogy is áll delejjel. Aztán ott a fokozat kijelzés, ami egyetlen led mutat nekünk (már amikor nem fordul el az izé). Rásegítés nélkül zöld, Eco-ban kék, majd megint zöld Trail-ben, és mondjuk, hogy narancs Boost-ban, de ez inkább olyan zöldes narancs, mintha lekopott volna a zöld festék a ledről. Hangjelzés nincs! Annyira szép erős fényű ledek vannak már az utolsó Indiai webshopban is, amik egymástól tökéletesen elütő színekben is képesek világítani, hogy sikerült ezt ilyen épp csak sejthetőre csinálni?!

Speciel nekem amúgy ez nem lenne gond és nem befolyásolná a választásom, de azért azt is értem, ha egy tőlem erre érzékenyebb vásárló, napjainkban már kicsivel többet vár egy Japán csúcstechnikától. Na jó, kipuffogtam magam…  A fenti problémát megoldva a 2023-as M20-ban már alapfelszereltség lesz az új Shimano EN600-L remote-ja, de kijelzőt is rendelhetünk 99 euró felár ellenében az új generációs M20-ra, melyről a H15 kapcsán lesz még szó.

Van azért pozitívuma is a minimalista kijelzőnek, a hibalehetőség viszonylag kicsi és nem is törik le túl könnyen, de leginkább sehogy, max ha mértani pontossággal versz telibe egy fát úgy, hogy a kijelző a fa és a kormány közé szoruljon. És ha ezt valahogy mégis sikerülne, akkor gondolom azért ez jelentősen olcsóbb, mint a nagy LCD kijelzők.

 A Rise H15 viszont már kielégíti a tech fanatisták vágyait is. Kapott egy szép és jól átlátható Shimano SC-E7000 LCD kijelzőt, ami a rásegítés mértékén és az akku töltöttségén kívül még sok hasznos infót megjelenít. És még jól hallható hangjelzést is ad, jól jön az terepen, ha vereted éppen.

A kezelő gombok mindkét esetben egyformák és jól kézre állnak, nagyon könnyű őket nyomirgászni minden helyzetben, nekem ebben a Shimano a legjobb és ez mondjuk szerintem ez sokkal fontosabb is, mint a kijelző.

On the trail

Csináltunk egy videót is Székely (Küllő) Andris barátommal, csak úgy gopro-val szórakozásból, ennek okán a minősége hagy némi kivetni valót, nézzétek el nekünk:)

https://www.youtube.com/watch?v=xK2WofT4-0Q

De írásban azért összeszedettebb és részletesebb:

A Rise M20-al kezdtem. Igaz az első pár méter aszfalton fölfelé. Hihetetlen jó érzés volt és komolyan meglepett mennyire szuperül gurul, és mennyire könnyű tekerni, olyan mintha valami ilyenkor is segítene, persze nem, mivel be sem kapcsoltam. Gondolom, csak a nagy test miatt vártam nehezebb tekerési élményt elsőre, de akkor is ez egy jó érzés és jó kezdet. Azonnal érződött, hogy ez még bicikli, ezzel bátran el lehet csavarogni messzire, mert ha lemerül, akkor sem lesz gond hazatekerni. A 18 kiló már elég könnyű ahhoz, hogy egy analóg enduró érzetét hozza, ami még vállalható tekerésben. Nyilván nem ez a legfürgébb bicaj a világon, de nem is nettó szenvedés vele a tekerés, hanem még az egészen élvezhető kategória. Aki nem hiszi, próbálja ki. Az APPSolute Sport-ban van erre is lehetőség.

Kértem az élettől az ostort és direkt mentem egy olyan kört, hogy lemerüljön, ami elég nehezen jött össze, nettó 3 órát mentem mire feladta az aksi, 20km/h körüli átlaggal, tehát 50-60km lehetett 1420méter szinttel, voltak benne analóg bicajjal tekerhetetlen mászások is, meg persze minden más is. Ráadásul kb. 6 fok volt, ami egy kicsit már rontja az aksi kapacitását.

A sík vagy 1-3% emelkedőkön ECO rásegítéssel mentem, igaz ilyen nem sok volt, vagy teljesen rásegítés nélkül. 4-5% felett már mindig ment az ECO rásegítés, de Trail (középső) fokozatba csak a meredek nehezen tekerhető helyeken kellett váltanom, mert az ECO is annyit segített, hogy kimondottan könnyedén tudtam vele haladni ezeken a helyeken is. Trail-ben már rendesen tolt, szinte kapaszkodni kellett. A Boost-ba pedig csak akkor kapcsoltam, ha igazi siratófallal kellett megküzdenem, ilyen ugyan nem sok volt, de kényelmesen felvitt. Azt nem mondom, hogy nem érződött itt a kisebb nyomaték egy normál ebike-hoz képest, amin még itt is csak kapaszkodni kell, de még ez is nagyon kényelmesen vitt fel. Imádom, hogy ezeknek a kismotoros kis aksis gépeknek megmarad a bringa feelingje, és nem a magától megy érzést adja. A 3 órás hatótáv szerintem nem rossz és nem éreztem, hogy nagyon spóroltam volna, szerintem ki lehet belőle hozni talán 4 órát is, én most kényelmesre fogtam. Nem is volt semmi fáradtságérzetem 3,5 óra tekeréstől, amiből az utolsó 30 perc már végig analóg módban volt. A Kanada trailhez tekertem fel így a meredek nyomon, ami azért nem mondható könnyűnek, leginkább tolják itt, és ott sem vette el a kedvem a rásegítés hiánya. Igaz minél meredekebb, annál inkább érződik a plusz súly, de remekül kompenzálja, hogy a jó geometria, a jó üléspozíció, a felfüggesztés és a gumik együttesen minden feladatot levesznek a válladról, csak nyomni kell, azt meg a kellemes 32/ 10-51 áttétel miatt lehet pörgetve, lazán, még az ilyen meredekebb részeken is.

Ehhez képest a Rise H15 annyiban más, hogy 3 kilóval nehezebb, azaz 21kg, és 1cm-el többet mozog a teló, de csak elől, ez ugye kicsit megváltoztatja a geometriát, valamint a vaskosabb 36-os becsúszós FOX teló, illetve hátul egy jobb FOX tag van. A 3 kiló az 3 kiló, azt azért érezni picit. Ez is mindent tud és jó vele az élet, de hazudnék, ha azt mondanám nem nehezebb tekerni kicsivel a plusz súly miatt, persze inkább csak felfelé. Síkon és lefelé ez is megy, mint a szél. De fölfelé azért érződik, hogy nehezebb, viszont olyan rohadt jól sikerült össze hangolni ezt a bringát, hogy azt tényleg el sem hiszem, ha mesélik. Van egy egész könnyű bicaj 60nm nyomatékkal és 540-es aksival. Ettől így hirtelen sokan még nem nyúlnak magukhoz szerintem, de a gyakorlatban ez olyan, mint egy mini atomreaktor, vagy nem tudom másképp, hogy lehet, hogy mentem vele 3 órát 1230m szinttel kb. és 2/5 felett volt a töltöttség, tehát szinte félig. Úgy, hogy alapvetően trail üzemmódban és persze ezt is kb. 6 fokban nyúztam. Másnap mentem vele másfél órás 920m szintes, végig boost-os kört úgy, hogy még vontattam vele egy havert is kicsit és így is 2/5 felett volt a tank, szóval simán hozhatja az 1600 méteres gyári adatot. Hát én ilyet még klasszikus ebike-oknál sem nagyon tapasztaltam. És emellett még ez a bicaj is egész jól tekerhető, ha valahol mégis kifogyna.

Változatos lejtőkön igyekeztem tesztelni mindkét bicajt, mert kellett egy kis idő mire kiismertem rendesen. Na, nem azért, mert valami ne lett volna vele ok, csak nem tudtam hol vannak a határai. Bár azt lehet még most sem tudom, de közelebb jutottam hozzá.

A Rise M20-al kezdtem itt is, ami azonnal érződött, hogy lapos fejcsőszög ide, hosszú tengelytáv oda, nagyon jól lehet vele kanyarodni, sőt kimondottan kanyarvadász típus. Imádtam vele a szűkebb kanyarokban tekeregni. Tök jól lehet a bringán mozogni, valahogy úgy kiadja, sőt kéri, és segít benne. Nem hiszem, hogy ebben olyan nagy zsonglőr lennék, de ezzel a bicajjal mégis az volt az érzésem, hogy „milyen szépen” mozgok a bicajon és csavargatom be a kanyarokba, az meg megy is, ahogy akarom és közben hálásan morog a gumi mikor sikerül kicsit feszegetni a tapadás határt. Ilyenkor minden kanyar után kicsit elmosolyodok, megpaskolom a saját vállam gondolatban és persze konstatálom, hogy lehet bicajt kéne már cserélnem, a sajátommal nem megy ilyen jól.

Őszintén meglepett, hogy egész kis sebességnél is élvezhető a gép, az ilyen nagy gépek jellemzően nem túl jók ilyen helyzetekben. A közepesebb tempónál volt olyan érzésem hogy, ugyan nem rossz, semmi baj nincs vele, sőt… De ehhez felesleges ilyen jó bicaj, ezt nem ide találták ki, olyan, mint terepjáróval autópályázni. Aztán mikor jöttek a komolyabb lejtők, nagyobb tempó, droppokkal, sok necces részel, na ott mutatta meg, mit szeret igazán. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy rábátorított vakon egy olyan nagyobb droppra, amit még soha semmivel nem ugrottam, mindezt úgy, hogy be sem néztem milyen most, pedig vagy 2 hónapja nem láttam, csak odaértem és hagy szóljon. Bátorító a kicsike na, köszönöm neki az élményt. Itt persze ki is mozogta a teljes útját, amit egyébként én kimondottan lineárisnak éreztem. Ez elég kellemessé teszi a nagy tempós veretést is vele, de lehet, hogy egy versenyen kérne egy tokent a rendszer. Ezt sajna nem tudtam kipróbálni, de ez amúgy is nagyon egyedi, ki milyen beállítást szeret. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem ez a legmerevebb bicaj, amivel valaha mentem, de annyira nem zavart a hátsó rész rugalmassága, hogy amíg más nem jelezte ezt, nekem fel sem tűnt, mivel jellemzőbben még rugalmasabb trail bicajokon ülök. Annak lehet fura, aki egy beton merev enduró vagy Dh gépről pattan át, ő tuti egyből megérzi.

Mint írtam a Rise M20-al kezdtem és imádtam mindenhol, nagyon nekem való, több mint egy trail bicaj, de nem enduro még. Aztán jött a Rise H15, amire azt hittem, hogy egy picivel még jobb lesz, mivel jobb tag, hosszabb rugóút és 36-os becsúszók jellemzik, zúzósabb gép elvileg és érezni is valóban a különbséget, ami bár ebből a három komolyabb változtatásból adódik csak, de határozottan más a bicaj így. Élveztem is fülig érő szájjal, ment át mindenen csak a kormányt kell erősen fogni és nincs akadály. Átrepül, átfolyik minden, ami elé kerül. De aztán megint jött az M20-as és rá kellett jöjjek, hogy az való nekem. Ez nem azt jelenti, hogy a H15 rossz, sőt azt gondolom, a legtöbb ember jobban szeretné azt, hisz stabilabb, zúzósabb, ráadásul hosszabb hatótáv jellemzi. De nekem a könnyű bicaj fürgesége felfelé már önmagában egy komoly plusz, de emellett lefelé is sokkal inkább az én tudásomnak és stílusomnak való és érzésre jobban is megyek vele (ez persze lehet csalóka) de korábban is volt már olyan érzésem, hogy a (nekem) túl hosszú utas bicajokkal nem tudok annyira jót menni, mint egy rövidebb, de számomra optimális rugóúttal. Ennek csak az a konklúziója, hogy egy bicaj választásánál vedd figyelembe természetesen a felhasználási szokásaid mellett a stílusod, tudásod is. Próbálj ki lehetőleg több bicajt, és aztán válassz. Megéri, mert sokkal több élményt és örömet ad és még lehet spórolsz is vele. Az APPSolute Sportban van erre lehetőség, és nem csak Orbeából hanem Scott, Specialized stb bicajokból is.

És hogy kinek melyiket is ajánlanám?! Nehéz kérdés, több szempont alapján lehet választani. A Rise M20 Carbont a tekerni vágyó kisebb súlyú, jobb kondis ridereknek, akik lefelé nem hard endurózni akarnak, de azért jól megakarják rakni, és elég jól kezelik a bicajt ahhoz, hogy azt élvezzék, ha kijátszhatják magukat rajta. Viszont vagy legyen kondid tekerni is, vagy csak 3-4 órán belüli utakat válassz, esetleg vigyél kiegészítő aksit, (bár az meg kicsit elvesz az élményből.) 

A Rise H15, ami picivel olcsóbb, az pedig jobb lehet azoknak, akik nagyobb tekeréseket terveznek egyben és vagy nincs olyan jó kondijuk, ez a gép többet fog segíteni, valamint lefelé nem olyan kiforrott a technikájuk. Mivel ez a bicaj még megbocsájtóbb, brutálisan stabil, több tartalék van benne, ami jól jöhet egy-egy hiba során. 

Hasonlít a két bicaj és nem ordító a különbség, de határozottan érezhető, imádtuk őket, köszönjük.

Nem mertem volna korábban ilyet mondani, és persze nehéz mások fejével és testével (úgy értem 77 kiló vagyok és relatív jó erőben, és nyilván más 90 kilóval és gyengébben) gondolkodni, de én egyre inkább látom a jövőt ezekben a kisebb motorral és aksival megáldott gépekben. Kicsit még faragnak súlyból és nő a hatótáv és akkor már tényleg sokakat csábíthat vissza akár a nagyobb gépekről is, de főleg új embereket az analóg világból, akik eddig pont a túl nehéz, túl nagy ebike-ok miatt nem váltottak még. Ez az irány, ha kiforr és fejlődik még picit, akkor olyan lesz, mint egy állandó hátszél egy pro versenyző jó formájával, de mindezt kb. aerob zónában az átlag embernek is. Szerintem ez a bringás múltú embereknek sokkal csábítóbb, mint a nagy ebike-ok motorozáshoz hasonlító élménye. De majd meglátjuk, kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő?! Az biztos, hogy rohadt addiktív ez a cucc, új, kicsit másfajta élményt ad, ami még mindig igazi bringás élmény, de sokkal instantabban, mint az analóg bicajok. Amiket azért én továbbra is nagyon szeretek, de hazudnék, ha azt mondanám nem élveztem a játszadozást ezekkel a gépekkel.