Taposó vagy patent pedál?

Örök kérdés, mely örökre az is marad.

Az kijelenthető, hogy bármelyiket is választjuk, nem minden esetben lesz jobb a másiknál, ahogy az is, hogy vannak, akik minden helyzetben az egyikre esküsznek.

Bármelyiket is választjuk a legfontosabb mindig a pedál + cipő kapcsolat lesz.

Taposó pedál

Aki ezt választja, minidig a szabadságra utal, hogy ez adja a legtöbbet. Ez szerintem csak részben igaz és nem mindig előny.

Azt hinnénk, hogy egyszerű taposó pedált választani, mert legyen nagy mérete, legyenek jó nagy szögei és kész. Pedig nem ilyen egyszerű, fontos a pedál felületének a mérete (bár ez korábban nem volt létező jelenség), a formája, a szögek száma, a szögek mérete, a pedál vastagsága és hogy homorú vagy domború a kialakítása. Szerencsére pár éve elkezdtek a gyártók csinálni nagyobb lábúaknak is opciót. Azt hihetnénk, hogy ez csak a nagyobb lábúakat érinti és nincs semmi baj, ha mondjuk én a 42-es lábamra valami asztal méretű pedált veszek, pedig csak gondot okoz, ugyanis pont a korábban említett szabadság tűnik el.

A cipő kérdése sem olyan egyszerű, de tény, hogy gazdaságosabb, mint patentpedálhoz cipőt venni. Előbb-utóbb szerintem minden felhasználó rájön, hogy nem jó a sima utcai lapostalpú vagy deszkás cipő, mert egyszerűen nem arra való. A deszkás cipők egyébként olykor-olykor jók tudnak lenni, mert nagyon tapadós gumiból van a talpuk, de jobb egy adekvát cipőt választani, mert a tartósság kérdése is előjön idővel és nem arra értem, hogy a szögek kikezdik a talpat (mondjuk arra is), hanem hogy a cipő orr része, sarka, egyáltalán a talp hajlékonysága, szellőzése teljesen más egy nem bringás lapos talpú cipő esetében.

A nem kerékpározásra tervezett cipőknek általában sokkal hajlékonyabb a talpa, ami után garantálom, hogy egy hosszabb bikeparkos nap után, másnap a szemetet nem lesz kedved levinni. Az is igaz, hogy a legtöbb bringás cipőben nem szívesen még városnéző túrára.

Miért fontos a pedál minden fizikai jellemzője?

A forma. Gondolom egyértelmű, hogy egy mindenféle pillangó, lepke, „X” vagy egyéb különleges forma csak egy vicc. A legtöbb értelmes pedál sima 4 vagy 5-6 szög alakú és masszívabbak, tartósabbak is.

A szögek. Nem mindig a hosszabb a jobb vagy a vastagsága, de még a több sem feltétlen jobb. Sokkal többet számít a jó elhelyezés és szorosan kapcsolódik ide…

… hogy homorú vagy domború. Ez egyszerű, mivel beletaposol a pedálba, a homorú jobb. Vannak ilyen nagyon divatos hipervékony pedálok, ahol a tengely részen vastagabb, mint mindenhol máshol, ha rettegtél már, akkor el tudod képzelni milyen, ha nem, akkor érdemes kipróbálni, olyan adrenalin löketet ad, hogy lerobban az agyad.

A vastagsága. Ez már csak ízlés kérdése, illetve kicsit felhasználásé. A vékonyabb pedálon szerintem jobb állni, illetve jobban a bringában érzed magad.

Felhasználás

Mindenre is. Sam Hill neve ismerősen cseng, ő a „flat pedal thunder” az ultimate taposós figura. Alig van már rajta kívül ember a profi mezőnyben, aki taposóval megy, azért elgondolkodtató, hogy mennyi létjogosultsága van manapság a taposónak, amikor Hill lenyilatkozza a Val Di Fassa EWS után, hogy alig bírt megállni a pedálon, mert olyan sűrű ütések voltak a pályában, annyira gyökeres volt a talaj. Mondjuk ezt lenyilatkozta Jack Moir is patenttal a lába alatt, csak ő annyit, hogy fárasztó volt. Azért a különbség érezhető.

Hamarabb mondanám DH-ra alkalmasnak a taposót, mint Endurora, illetve nyilván vannak olyan gravity szakágak, mint a pumptrack (nem mindig) és a dirt vagy épp a Slopestyle/freeride, ahova alap a taposó. Megítélésem szerint, DH-ban más a képlet, nagyobb, de talán ritkább ütések vannak, féktávba meg úgy általában véve keményen le van taposva a bicaj, olykor le is kell lépni a pedálról vagy ha akkora a sár, akkor élhetőbb egy taposó. Ikonikus példája ennek a 2007-es Champéry világkupa, ahol a meredekség olyan sármennyiséggel társult, hogy a 10-15 éve patent pedált használók is váltottak taposóra 1-1 kör vagy teljes verseny erejéig.

Én 2014 óta megyek SPD-vel és bizony a jót könnyű megszokni, előtte taposó hívő voltam. Most, hogy ismét használok a dirt bicajon taposót, 1-2 alkalommal az endurora is felraktam, mikor már magabiztosabb voltam vele és endurora szerintem egy szívás. Tekerénél egyszerűen nem lehet technikás helyen mászni, mert nem tudod úgy magad után húzni a bicajt, teljesen véletlenszerűen megszakad a cipő-pedál kapcsolat, illetve nem is olyan hatékony alapból a hajtás, minden negyed fordulatnál veszítesz egy patent pedáloshoz képest. Lefelé nyilván van, hogy elrázódik és ha nem jól lépsz vissza, akkor egy jó cipő és pedállal nem tudod a rossz helyzetből áthelyezni az ideális helyzetbe a lábadat.

Ugyanakkor ugrálni tök jó vele, szerintem jobban megtanít használni a lábat és hogy a levegőben hogyan mozgassuk a bringát. Ez egy patent pedál esetében, tudatosság nélkül is meg tud történni.

Mondjuk, hogy valaki merev enduron miért használ taposót, az nekem tök magas. Bele se merek gondolni, az mekkora önsanyargatás lehet.

Patent pedál

Direkt nem SPD-t írok, mert az SPD a Shimano saját rendszere. Olyan ez, mint általános iskolában a minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár mondóka. Minden SPD patent pedál, de nem minden patent pedál SPD.

Itt azért elő is jön a gyártók szokásos „azénrendszeremalegjobb” mentalitás és szabványozásdi. Ez leginkább azzal jár, hogy adott pedálhoz, adott stopli kell és ne akarj egy Crack Brothers pedálba belelépni Shimano stoplival, mert cipőstül fogod visszaadni. Szóval a kompatibilitásra figyelni kell.

Vannak ilyen városi legendák, hogy eldőlt valaki lámpánál, mert nem tudott kioldani, meg majd esésnél nem old ki stb. Ne haragudjon meg senki, de aki a lámpánál eldől, az egy béna. Otthon beállítod normálisan az oldási erőt és kész, sőt általában az emberek többsége először alulállítja, mintsem túl. Az, hogy olykor hegyen nem old ki, sem feltétlenül igaz, többségében azt tapasztalom, hogy esésnél akkor nem old ki, ha lábfej valamiért gátolva van a mozgásban, de úgy még se engem, sem én mást nem szedtem össze, hogy hozzá volt ragasztva a talpánál a bicaj. Az sem igaz szerintem, hogy ne lehetne bármikor elkezdeni patent pedállal menni. Nekem ez pont egy szerdai napra esett anno és rá 2 napra mentünk szlovák DH kupára, ahova direkt nem vittem taposót meg hozzá cipőt, hogy még véletlenül se akarjak visszaváltani. Más kérdés, hogy épp egy sáros verseny volt és jól jött volna, de pár kör alatt tökéletesen megszoktam hogyan lépjek ki és vissza.

Kezdeni viszont úgy gondolom, jobb egy mozgó keretes pedállal, mert az sokat segít. A fix keretesek már komolyabb tudást és reflexszerű visszalépést követelnek. Ezért pl. egy Shimano DX az egyik legjobb, amit kezdésnek vehetsz magadnak vagy a CB Malletjét, mert ott más a mechanika érzése és hasonló érzetet ad, mint egy taposó pedál.

Cipő és pedál kapcsolat

Ott még nem áll meg a történet, hogy belelépsz a pedálba és kész. Nagyon felhasználásfüggő, hogy milyen pedált és cipőt érdemes venni. DH/enduro felhasználásra szerintem keretes pedál az alap, egyszerűen jobban tart alulról, ugyanez a cipőre is igaz; célszerű valamilyen vastagabb, szélesebb talpút venni, ahol van gazdagon felület.

Itt sok tényező nem szerepel úgy, mint a taposó esetében, de pl. a Shimano pedáloknál lehet különböző stoplikat venni, amik könnyebb ki-be csatolást tesznek lehetővé, én az olyan verziókat kifejezetten utálom, mert az azoknak jó, akik csak tekernek, de nekünk azért elég sokat kell mozogni bokából és nem jó, ha csak úgy megszűnik a kapcsolat. Sajnos nem minden cipőnek van ugyanúgy és ugyanott elhelyezve a stoplinak a hely, pl. van amelyik cipőből kijjebb lóg és van amelyikből nem, ezért nem lehetsz benne 100%-ig biztos, hogy a pedál és cipő szeretni fogják egymást.

Saját példa, az XT Trail pedálomat eddig 6 féle cipővel használtam. Shimano DX, XC5, ME5, MW5 (téli) és FiveTen Hellcat és District cipőkkel használtam. Azt hihetnénk, hogy gyártón belül nem lesz különbség és majd gyártón belül lesz a legjobb a kapcsolat, érzés minden. Pedig nem. A DX cipő ugyan be van csatolva, de olyan mintha folyamatosan mozogna, lebegne a pedálon, bár abból kijjebb is van a stopli, ezt tisztán hallani, mikor sétálok benne. Az XC5 annak ellenére, hogy full XC-s cipő, tök jól tart, nem mozog sehova. Az ME5 és MW5 hasonló alapra épülő endurós cipők, de a téli valamiért stabilabb, a nyári verzió viszont a nagyobb becsapódásokat nem szereti, ott előfordul véletlenszerű kioldás, ezt főként pumptracken vettem észre, mikor eleinte még ott is spd-vel mentem. A FiveTenek sem hozták a hasonlót, a District valami módon teljesen rossz volt hegyen, oldalra mintha kevesebb mozgást tűrt volna és nagyobb rántásoknál kioldott. A Hellcat a legjobb jelenleg, de annak olyan jellegű „problémája” van számomra, hogy a talpbetét nagy lapos, ezért tekerni nem olyan jó benne, mert nem emeli meg kellően a talp boltozatát és így jobban fárad a lábam, a Shimano ME5 etalon ilyen szempontból.

Felhasználás

DH vonalon már alig lehet a profi versenyzők között olyat találni, aki nem patnet pedállal megy, ednuron ez a szám szerintem még kevesebb, egyszerűen annyival jobb. Sosem felejtem el; pár éve az egyik EWS-en kérdezték a versenyzőket, hogy ki mivel meg és a svéd Robin Walner mondta, hogy ő abban az évben kezdett el patent pedállal menni, mert neki alapból nagyon csámpásak kifelé a lábai és ezért többnyire sarokkal állt a pedálon, de így rá van kényszerítve, hogy egyenes lábfejekkel álljon és ennek köszönhetően stabilabb és gyorsabb lett. De nem csak ha versenyezni kell, akkor jobb, szerintem kevésbé fárasztó is, mint egy taposó, hogy mindig arra figyeljek, jó helyen legyen a lábam, de pont emiatt el is lustultam vele. Én speciel elfelejtettem, hogyan kell lábból letaposni a bringát féktávon és egy ugrón magam után húzni a bringa seggét, annyira megkönnyíti az ember dolgát.

Egyébként felfelé és lefelé is szerintem egy stabilabb helyzetet ad, nem rázódik le a láb, felfelé pedig, ha valahol el is kapar a kerék vagy hirtelen ugrik egyet a rendszer, attól te még becsatolva maradsz és tudod kontrollálni a bicajt. Ja és nincsenek a taposó pedál hordozta szögek miatti szántások a sípcsonton.

Mi van lefelé kiold a pedál? Semmi, vissza kell bele lépni. Persze, ha ilyen egyszerű lenne. Pedig amúgy ilyen egyszerű. Csak a megközelítés a fontos, mármint felhasználás irányából. Gravity vonalon általában nincs idő játszani, hogy vajon jó helyre lépsz vissza, bár mint mondtam, ez tök jól reflexé tud válni, ezért is érdemes keretes pedál + lapos talpú cipőben gondolkodni, mert visszalépsz, kicsit mozgatsz bokából és KATT, már bent is vagy. Szerintem ez előnye a taposóhoz képest, mert ott a szögek úgy megfognak, hogy nem tudod arrébb csúsztatni magad a rossz helyzetből.

A pedálok anatómia

Ez az, amiről talán egyre többet hallani, de egyébként senki nem beszél róla. Van ilyen, hogy a patent pedálnak, vagyis annak kifejtett hatása van a testedre, mozgásodra és fáradékonyságodra. Ugyanis itt mindig ugyanott van a lábad, ha rosszul van beállítva stopli, akkor fájhat tőle a boka, térd, csípő és aztán felfelé haladva a derék és a nyak, sőt okozhatja a kézfej zsibbadását is, mert rendszerszerűen tartod szarul magad. Taposó pedálnál ez nincs, mert ösztönösen arrébb tudod mozgatni magad, ha úgy tetszik. A patent pedálhoz gyártott cipőknek nagyon merev a talpa, ha rossz helyen nyom/támaszt a pedál, akkor azt fogod érezni, hogy lerobban a talpad egyszerűen és képtelen vagy erőt kifejteni

Saját példa: nekem a bal lábam, a combcsonttörésem óta, kicsit görbébb, rövidebb, mint a jobb. Ezért a bal stoplim 3mm-re előrébb van, mint a jobb és enyhén kifelé húzza a cipőm orrát, míg a jobb befelé. Sosem voltam bodyfit vagy egyéb mérésen, de szöszöltem vele eleget, az nekem elég bizonyosság, hogy sosem fáj egy ízületem sem a nyeregben, töltsek el benne bármennyit is.

A pedál anatómiájáoz tartozik még a nyeregmagasság is. Ugyanaz a lényege itt is, hogy alapból ugyanott van a lábad, de ahogy fáradsz máshogy kezd viselkedni a test és ha a nyereg túl magasan vagy túl alacsonyan van, akkor máshol fogsz fájni, de nagyon.

Melyik a jobb?

Nincs ilyen, az a jobb, amivel magabiztosan érzed magad minden helyzetben. Én korábban el nem tudtam volna képzelni, hogy patenttal menjek, utána pedig a fordítottját. Most, hogy külön figyelmet fordítok erre és felváltva, de adott helyzetekben és nekik megfelelő terepen használom mindkettőt, úgy gondolom ez a legjobb megoldás. Elképesztő mennyit fejleszt, hogy dirtre/pumptrackre taposóval megyek, meg mondjuk ugrálni néha. De tekerni, endurozni vagy dh orientáltan parkozni pedig az SPD-t használom. Egyik előnyét a másikba simán be lehet építeni és látom is magamon, hogy egy csomót fejlődtem a változó helyzeteknek köszönhetően. Főleg a dirt tudást illetően, mert ott azért bennem volt a félsz, főleg a kulcstartó méretű bicajjal, hogy mi van, ha el kell dobni vagy valami error van.

Ha megteheted, hogy legyen két bringád, pl. egy dirt és egy enduro, akkor egyiken használj csak taposót a másik, pedig patent pedált. De ha csak egy bicaj van, akkor ugrálni simán jó a taposó, viszont Dh/endurora mehet a patent.

Illetve kifejezetten javaslom, hogy mindenki taposóval kezdjen és amikor már az alapon nagyon stabilan mennek, akkor térjen át patent pedálra és fejlődjön tovább.

Hátszelet!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like