Kapcsolatom a Meridával 2002-ben kezdődött, mikor szponzorként mögém állt. Életem akkori legjobb felszereltségű, abszolút csúcs gépét biztosítva számomra, amihez egyidejűleg finoman szólva is érdekes geometria társult. Maradjunk annyiban, hogy nem szerettem.
Azóta eltelt némi idő és szerencsére ezt valódi fejlesztésre használták. És emiatt én nagyon felnézek a Meridára, olyan mélyről indulva összehoztak egy brutál pofi Montis, világverő csapatot. Felvettek szuper mérnököket és így együttes erővel akkorát fejlődtek, hogy mostanra, tényleg szuper bicajokat csinálnak, ami totál versenyben van a legnagyobb, tradicionális és ezen okokból kifolyólag, többnyire drágább márkákkal.
Nem tudom amúgy, hogy pontosan mikorra is tehető ez az áttörés náluk, de az utóbbi 10-12 évben nagyon sokat fejlődtek, az első 29-es bicajuk is már nagyon rendben volt. Bár kezdetben inkább még csak a merev bicajaik lettek kimagaslóan jók, de kicsivel később az össztelósok is felnőttek a világ elithez, sőt…
Egyszer egy amcsi tesztben hozták ki mint +1 tipp a legjobb trail bringák listájában, pedig ott lehet nem is forgalmazzák. Na akkor kezdett gyanúsan lenni és igazán érdekelni a dolog.
Alapból a One-twenty 600-ast akartam kipróbálni, mielőtt döntenék milyen bringát vegyek, de mivel az nem volt a méretemben, így lett a XT edition, majdnem full XT-vel.
A Merida Concept store-ban vettem át a bicajt és mint ott megtudtam van pár különbség a két verzió közt a szetten kívül is. Az XT-s egy picivel tekerősebb stílushoz lett tervezve. Egyszerűen, de logikusan. Csak a teleszkópot nem értem!? Miért az kapta a merevebb robosztusabb villát a rombolóbb stílusú 600-as helyett, de gondolom az ár sávba is bele kellett férnie valahogy. Az XT Edition-ban hosszabb kormányszár van, illetve könnyebb és keskenyebb, 22,8mm-es, míg a másikban 29mm-es belső szélességű, aszimmetrikus felnik. Ez két aprónak tűnő, de mégis nagyon fontos részlet a tekerhetőség szempontjából, ami érezhető is volt azonnal.
Az első benyomás mindig fontos, és nekem rögtön bejött a One-Twenty. Nagyon jó kiállású bringa lett. Egyből az volt az érzésem, mikor megláttam, hogy ezt azért tényleg ki kell próbálni, mielőtt bármit veszek!! Arányos méretek és formák mindenhol. Az XT-s neon élénk zöld színe, nagyon üde és fiatalos, a 600-as garfit szürke, metál fekete feliratokkal. Szeretem ezt a szín kombót.
A váz kicsit a Trek Fuel Ex-re emlékeztet körvonalaiban és a tag float linkes bekötése miatt a láncvillába. Viszont itt a hátsó forgáspont nem a hátsó tengely körül van. Ez a rendszer elméletileg jobban felkeményedhet fékezés közben. Ami ugye nem lenne előny, de ez a gyakorlatban nemhogy nem történt meg, de inkább volt az az érzésem hogy oda varrták a talajhoz.
Én még az alu verziókat próbáltam, de létezik természetesen sokkal könnyebb carbon is. A váz amúgy 120mm rugóúttal gazdálkodik, szerintem az összes általam most próbált gép közül a lehető legoptimálisabban. Bevallom ezen még a nagy fejlődésük mellett is meglepődtem. Sejtettem, hogy jó lesz, de hogy ennyire…
Kicsit tartottam a Rock Shox tagtól, de ez is alaptalan volt, olyannyira, hogy kíváncsi leszek lehet-e még ettől is jobb majd a Fox-al, amit hamarosan szintén kipróbálok a 2021-es bringámban. Nagyon kellemes csalódás volt. A régebbi Giant Trance bicajomban pl. a Rock Shox tag sokkal rosszabb volt, mint a Fox.
Ennek amúgy csak nyitott és zárt állása van, de mivel tökéletesen be tudtam állítani úgy, hogy fölfelé ne mozogjon, ha nem muszáj, így sosem kapcsolgattam. Nem tudom ki, hogy van vele, de ebben a kategóriában nekem nem is kéne olyan bicaj, amit kapcsolgatni kell. Örülök, hogy lehet, hosszú aszfalton talán zárom is, de amúgy meg megőrülnék, ha folyton babrálnom kellene vele.
A teleszkóp mindkét bringában a Rock Shox-tól származott és 130mm-et mozog, csodaszépen. A 600-as Sektort kapott 32-es becsúszókkal, míg a másik Revelationt 35-ösökkel. Mindkettőtől el voltam ájulva, sokkal jobban mozogtak, mint azt vártam. Természetesen lockolható mindkettő és ez is Boost szabványú. A merevségre sem volt semmi panaszom még a 32-essel sem, de persze jobban örültem volna, ha az is 35-ös, mégis csak jobban néz ki? meg azért csak merevebb is na. Bár ez igazából csak ott hiányzott kicsit, mikor már erőn felülit kértem a bringától, pl. enduro versenyeken. Ott úgy, azért éreztem, hogy elértük a határait, és a bicaj is és én is fellélegeznénk egy kicsivel több merevségtől. De nézzük el neki, nem erre találták ki hivatalosan.
Kerekek: Értelemszerűen az XT-és verzióban az agy és a keskenyebb felnik és a vékonyított küllők miatt is könnyebb, gyorsabb kerék van. Míg a 600-asban 29mm-es belső szélességű aszimmetrikus furatozású, de meglepően jó súlyú felnik vannak. Információim szerint ezek 480gramm körül vannak, ami nincs messze a kategóriában, a mondhatni etalonnak számító Stans Arch MK3 453grammjától. Bár azért azoktól valamivel lágyabb, ütéseknél könnyebben horpad, de ezt leszámítva jól bírta a kiképzést. A szerelhetőségre és stabil gumi illeszkedésre is max pont jár neki.
Mindkét bicaj Maxxis Forecaster EXO gumikon fut. Ezek meglepően könnyűek és kibírtak egy teljes szezont, versenyekkel, és nem szakadtak szét. Amúgy elsőre ránézésre nem annyira tetszettek, azt hittem nagyon hamar el is fognak kopni, szarul gurulnak majd és igazából sehol sem lesz jó. Ok kicsit negatív hozzá állás volt, de hát ezt láttam bele… aztán annál inkább megszerettem őket. Komolyan! Kiváló mindenes papucsok, meglepően jól gurulnak, pedig elég ritka mintázat, ennek okán viszont jól tisztul és kapaszkodik sárban is. Meg vannak a határai persze, de az nagyon jól érezhető, nem hirtelen fogy el a tapadás, így nem érhet meglepetés. Pont jók egy ilyen bringára. Időközben a baráti társaságból is sokan választották és mivel ők sem ma kezdték, így érdemes komolyan venni.
Hajtás/váltás: Az XT-s verzió, ugye adja magát, panasz nem lehet rá, de a nálunk nem annyira népszerűe 2×11-es szett volt rajta, aminek az az előnye azért megvan, hogy szélesebb áttételi tartományt biztosít, mint az 1×12. Állítólag a nyugati piac igényli (vagy ígényelete) ezt a verziót. Szerintem itthon kevésbé keresett már, pedig teljesen hibátlan egy nem élversenyző maratonistának, vagy aktívan montizónak. Csak hát ezek a rohadt trendek ugye…
A 600-as, Sram NX szettet kapott, amit én azonnal megszerettem, bár ránézésre nem svájci óra minőségben készül, de mint általában a Sram cuccai ezt is hibátlanul tette a dolgát. A 11-50 hátsó sor pedig azért már szinte mindenhol elég. De ha egy osztrák vagy svájci maratonon kellene egyben mászni vagy 1500 métert jó meredeken, akkor lehet hiányolnám a 2×10 vagy 11 rövidebb áttételét. Na pont ezért van két kicsit eltérő változat a One-Twenty szérián belül. Döntsd el neked mi a fontosabb.
Fékek: Na ez az, ami pont nem XT a full XT-s bringán sem, hanem MT 500-as Shimano. És a 600-asra is ugyan ez került. RT10-es 180/180 tárcsákkal természetesen. Ezt én hátul 160-ra cseréltem, mert túl harapós volt, nehéz volt adagolni a nagyobbal nekem. Fékerőre bőven elég az óvatosabb és nagyobb testű ridereknek is. De tudom a fék fetisiszták nem ettől a féktől kapnak majd több órás merevedést.
Kiegészítők: Mint minden konkurensnek, a Meridának is már minden kiegészítője saját márkás termék volt. A nyereg kimondottan kényelmes, de nem annyira könnyű. Ezen elég érezhetőt lehet fogni, ha gramm mániás vagy. A nyeregcső 150mm tudott becsúszni, és hibátlanul működött egész éveben. A vezérlőkar nagyon jól kézre esett a 600-ason. Sajna a másikon nem, mert ott az első váltókar megléte, miatt nem lehetett annak helyére tenni, hanem más verziót kellett használni, ami kevésbé esett kézre, illetve újra.
A 600-ason 760/35mm-es kormány volt, és 0 fokos, 35mm hosszú stucni. Míg a másikon a jobb tekerhetőség érdekében 60-as kormányszár és csak 740/31,8mm-es kormány.
Ont he trail:
Fölfelé kezdtünk, mint úgy álltalában. Nem akartam elhinni, hogy így halad. Annyira jó rajta ülni, annyira a helyemen éreztem magam, mintha mindig ezzel mentem volna. A jó üléspozíciónak köszönhetően még a lankás emelkedőkön is kimondottan jó volt vele tekerni. Gyors volt, nem kellett erőlködni. Meredekeken is hibátlan volt, semmi orr emelgetés, súlypont a jó üléspozíció miatt pont a helyén. De itt azért már érződött, hogy 14 kiló felett van ez a gép is. Ugyanakkor olyan jól éreztem magam még így is, hogy tényleg azt gondoltam és gondolom most is, hogy ez rommá könnyítve kurvára jó lenne mindenre is. Talán nem véletlen, hogy a világhírű és elég brutál Cape Epic maratonon is ezzel mentek a Merida versenyzői. Szinte ugyanolyan gyors, mint egy XC gép, de lefelé sokkal jobb.
Egy dolog volt, ami kicsit zavart, hogy a kulacstartó (az enyém/en) nagyon közel volt a taghoz nem is fértem az lock pöcökhöz fentről. Ez először nagyon bosszantó volt, de hamar rájöttem, hogy oldalról-alulról tehát más mozdulattal támadva simán elérni és semmivel sem rosszabb így. Mindenesetre az L-es és az attól kisebb méretek alu verziójában szűk az a rész. Nem minden kulacstartó fér el rendesen és nagy kulacs sem mindegyikbe fér bele emiatt kényelmesen, a carbonban több a hely tudtommal. Az igazság az, hogy ezzel viszont el is mondtam minden hibáját a bicajnak, de azért nézzük meg lefelé is…
Féltem, hogy lefelé azért ennek böjtje lesz, ha valami ilyen jó felfelé annak ára van. De tévedtem…
A lefelében még nagyobb lett a vigyor a képemen, egyszerűen rohadt jó volt. Totál pozitív csalódás, teljesen versenyképes a nagyokkal, sőt nekem jobban is tetszett. Nagyon sima finom mozgása volt, a 120mm rugóúttal úgy gazdálkodik, hogy megmarad egy optimális talaj érzés, mégis mindent elnyel, igazából többnek érződik lefelé a rugóút (fölfelé meg kevesebbnek, ahogy az optimális). Talán, ha egyszer sikerült lekoppantanom a tagot egy szezon alatt, pedig kicsit puhán használtam, de mindig tök jól kimozogta a 90%-át. Mondhatjuk úgy, megdolgozott a pénzéért. Itt a piros pont a Rock Shox tagnak is jár, eddig a Fox-okat jobban szerettem, mint már írtam, de ezután nem leszek ilyen előítéletes az RS-el sem
A Merdia felfüggesztési rendszerére elméletileg jellemző fékezés közbeni felkeményedésből nem nagyon tapasztaltam semmit, talán a nagyon sziklás meredek részeken, ahol valóban tartósan komoly fékezés is volt egyidejűleg, ott kicsit, talán tényleg érződött, hogy nem olyan aktív, de ez annyira nem zavaró egy trail bringánál, hogy az szinte említésre se méltó.
Ahol még nagyon meggyőző volt úgy általában a kanyarok és a kezelhetőség. Nagyon stabilnak és kezesnek éreztem, nagyobb tempónál is de a lassú szűkebb helyeken sem volt egy tehetetlen dög, hanem frankón ment amerre akartam. Plusz még egy, hogy valahogy ez volt az a bicaj, amin valaha legstabilabban voltam és emiatt a bicajt is ugyanilyen stabilan tudtam irányítani. Fogalmam sincs ez pontosan melyik geometriai vagy egyéb paraméterének köszönhető, pedig mondjuk érdekelne, de fontosabb, hogy ennyire tetszett.
Összességében életem egyik legjobb bicaja, igazi mindenes, elég kedvező áron. Engem annyira meggyőzött, hogy a 2019-es szezonra végül egy ilyet vettem, mármint a 600-as verziót. Egész napos tekeréseken is imádtam, csak a súlya, ami árnyalja a róla alkotott idilli képet, de hát ennyiért, minden márkánál kb. ennyit mutat a mérleg, nagy csodák nincsenek. 2021-ben szintén ilyenem lesz, de most könnyebb, karbon verzióban a One-Twenty 7000. Tudtommal a váz semmit sem változik, de majd azért egy kis beszámolót arról is írok.
Élesben: A mindennapi bringázásokon kívül azért két enduro versenyen is ki lett próbálva. Az egyik Cseh Trilogy enduro volt, ez egy 4 napos, nagyon nehéz verseny, ahol végül összetett második lettem a korosztályomban a One-Twenty-vel , olyanok között, akik 150-170mm mozgó bringákkal verették, és bár nem erre találták ki, és nyilván nem ez volt a legtutibb ide, de nem sokszor éreztem kevésnek a gépet. A másik pedig ősszel a Mecsek enduro, amin pedig korcsoport első hely sikerült vele, itt is elég volt a 120/130mm. Teljesen gyári felszereltséggel használtam. ha javítani akarnék rajta (enduro irányba), akkor elsőnek komolyabb gumikat kapna, esetleg a kerekeket könnyíteném még kicsit. A gyári Maxxis Forecaster zseniálisan jó gumi, de enduro versenyre picit kevés volt, főleg szezon végén kopottan. A Rock Shox Sektor teló, ismétlem magam, hihetetlen jól sikerült, csak a 32-es becsúszói miatt cserélném esetleg valamivel merevebbre, és akkor már legyen 140mm rugóút elöl a gyári 130 helyett, azt még elbírná a geometria, főleg kicsit nagyobb SAG-gel beállítva. Ha pedig tekeréshez akarnám hangolni, akkor a gumikat és a kerekeket könnyíteném amennyire csak lehet. Bármi kihozható belőle, tényleg nagyon eltalált, mindenes bicaj.
Kinek is ajánlanám?! Gyakorlatilag mindenkinek, annyira jó mindenre, hogy nem tudom azt mondani ez az erőssége, vagy az a gyengéje. Nincs egy olyan pont, amiben jobb, mint egy másikban. Abban a tartományban, ahova egy trail bringa tervezve lett, ott ez mindenhol egyformán szuper volt. És bármerre eltolható innen 1-2 alkatrész ideiglenes vagy épp végleges cseréjével. Már persze ha cél az, hogy valamerre elcsússzon a fókusz.
