Régóta piacon van az AbsoluteBlack Graphenwax, de még sosem használtuk, sem ezt, sem más főzős waxot, úgyhogy kurvára ideje volt kipróbálni.
Elég szkeptikusan álltam amúgy a dologhoz, nem is nagyon tudtam rávenni magam erre a melóra, vagy egy évet kerülgettem a kis kockát, mire beadtam a derekam. Összeszedtem három láncom, hogy ha már olvasztgatok, akkor tudjuk le egyben.
Bognár Tomi már csinált erről egy alapos videót, hogy ő hogyan olvasztotta. Na, azt én biztosan tudtam, hogy ennyi energiát nem teszek bele. Volt egy régi vacak rezsóm, ami elég gyengén melegít. Egy edényben forraltam vizet, és abban úsztattam egy másik kisebb acél edényt, amit már fel lehetett áldozni erre. Ebbe tettem a waxot. Amikor a víz éppen forrt, lejjebb vettem a rezsót, és meg is lett az optimális hőmérséklet. Mondjuk gázon ezt még jobban lehetne szabályozni, na de majd legközelebb. A láncot felfűztem, belemerítettem, hagytam 15 percet ázni, néha átmozgattam a hígra olvadt waxban, majd kiemelve megszáradt pár perc alatt. Jó keményre dermedt, és azért a külsejére is sok wax ragadt kvázi feleslegesen – de lehet, mégsem. Erről később.
Nem volt nagy meló végül is, nem tudom, mit paráztam. Ennek ellenére is úgy érzem, én ezzel nem akarok vacakolni, ha ez egyszer elfogy. A felszereléshez kicsit meg kellett tördelni, mert a waxtól merev lett a lánc, de sok meló nem kell bele, csak hogy épp be tudd fűzni a váltóba meg a rendszerbe. Aztán megtekered, és majd betörik.
Aztán jöhet a menet:
Ez az igazi kérdőjel, ugye. És el kell ismerjem: jó a cucc. A váltás egyértelműen halkabb lett, főleg eleinte. Gondolom, mert a lánc külseje is waxos volt, meg jó feszes az egész. A váltás elsőre kicsit nehézkesebb volt, megint csak a sok waxtól merevvé vált lánc miatt. Nem gáz, de érezhető, szóval ha versenyre mész, talán érdemes előtte egy órácskát használni a frissen waxolt láncot, hogy ott már a maximumot nyújtsa. Mikor bejáródott, akkor viszont határozottan úgy éreztem, még jobb is lett a váltás, mint alapból volt. Nem tudom, mivel magyarázni, de ez volt.
Futása sima, könnyed és kimondottan csendes. Nagyjából 12–14 órát tekertem vele terepen, mire kicsit kezdtek zörögni a láncszemek, de még mindig határozottan jól és simán futott a lánc. Fikarcnyi olyan érzésem sem volt, hogy kenni kéne, és ez így is maradt még sokáig. Talán úgy 16 óra terephasználat körül jött el az a pillanat, amikor már úgy éreztem, jobb lenne újra waxolni. Mellesleg ez a 2.0-ás verzió elvileg vizes körülmények közt is jobban birja már, de ezt most nem sikerült kipróbálni. Nem volt eső…
A gyártó, ha jól tudom, 900 km után javasolja az újrawaxolást. Ezt nyilván országútra értik, ahol számoljunk kb. 33 km/óra átlagsebességgel. Azaz kb. 27 órányi futásteljesítménye van egy waxolásnak. Terepen ez inkább 16–17, ahogy írtam, ami ugyan elmarad a gyári adattól, de ne felejtsük el, hogy terepen sokkal több por és sár csapódik rá, ami drasztikusan csökkenti a futásteljesítményt. Ahogy írtam, tényleg szépen fut vele a lánc, alacsony súrlódással – ami lehet, részben annak is köszönhető, hogy az olvasztós wax sokkal jobban és egyenletesebben beszivárog a lánc apró, rejtett zugaiba, mint a csöpögtetős. Így, mivel mindenhol ken, jobban is fut a lánc. Nem mellesleg ezzel vélhetően az élettartama is jobb lesz valamivel.
13e ftkörüli ára ugyan nem kevés, de szerintem megéri. úgy tippelem a 4 kockával 20 alkalommal tudsz egy lácot levaxolni, azaz 18000 országúti km-re elég, Az csepegtetősből sem jön ki olcsóbban. Annak az előnye az egyszerűség, gyorsaság, ennek pedig az alaposabb kenés miatti kisebb lánc ellenállás és megnövekedett tartósság.
Szóval összességében én kellemesen csalódtam az egészben. Más kérdés, hogy én lusta dög vagyok ilyen dologban, és nem biztos, hogy fogok ezzel pettingelni. De aki teljesítménycentrikus és/vagy maximalista, annak szerintem be fog jönni – megéri.
