Nem rég teszteltük a nagytesót és most hatalmas örömünkre az SL verziót is kipróbálhattuk. Nem tudom nem lelőni a poént, de ez valami elképesztően jó lett!!! Na, ekkora spoilerezés után kicsit lenyugodva próbálom kifejteni az élményt, amit ez a gép ad.
A technikai specifikációval nem nagyon bajlódnék, mert egyrészt itt megtalálod, másrészt két verziót is kipróbáltunk belőle. Az egyik az eONE-SIXTY SL 8000-es verzió volt, a másik pedig a kicsit egyszerűbb felszereltségű verzió, az eONE-Sixty SL 6000-es modell.
Ami a megjelenést illeti, legalább 10 pontos, a vázforma nagyon guszta, ebike-hoz képest szinte kecses, mégis erőt sugárzó, nagyon jó kiállású gép. Látszik a modern geo messziről is. Jók az arányok és bár szemrevételezéssel ezt nem lehet azért megmondani biztosra, de nem látok gyenge alulméretezett alkatrészt rajta. A motor beépítés is jól sikerült, minimális a le és előre nyúlás, nem akad le könnyen a nagy szikla lépcsőkön sem. Ezt ki is próbáltam egy helyen ahol rendszerint leszoktak, de ez nem, szóval zseni, de ne szaladjunk ennyire előre….
Haladjunk a szokásos tematika szerint, először síkon és felfelé. Már itt könnyű beleszeretni a gépbe, mert az új Bosch motor olyan finoman adagolja hozzá és veszi el a rásegítést, hogy gyakorlatilag semmi rántás vagy falba álló érzés nincs, mikor elveszi 25 felett, csak finoman lehet érezni, hogy már nem segít, de nem ütközöl falba. Ez részben persze annak is köszönhető, hogy a 20kilós gépet annyira könnyű tekerni, hogy ilyenkor még saját erőből is tovább gyorsítható. Ez egy nagyon jó érzés! Mert ugye kevés fájóbb dolog van, mint amikor a nagy e-bike 25-nél nagyon megáll és bárhogy erőlködsz nem történik szinte semmi, így el is engeded. Az eONE-SIXTY SL meg, ha nem is analóg bringa módjára, de még mindig élvezetesen tekerhető sőt tovább gyorsítható marad.
Ez a finom erő adagolás természetesen terepen is nagyon hálás, nem akar a bicaj kitörni alólad nyálkás csúszós meredek részeken sem, de mégis van benne elég erő, hogy bárhol felvigyen. A geometria brutálisan jó mászáshoz is. Nagyon a közép tengely felett ülsz a 78,5 fokos nyeregvázcső szögnek köszönhetően. Ezt elsőre kicsit szoknom is kellet, mármint az érzést, hogy ennyire egyenes háttal ülök, de hamar megszerettem, és el kell ismerni, terepen élesben ez nagyon jó testpozíció. A technikás és meredek emelkedőkön sincs vele semmi extra meló, könnyedén a helyeden tudsz maradni és csak nyomni kell neki. Helyesebben pörgetni. A motor ugyanis úgy van hangolva, hogy kicsit rákényszerítsen a pörgetésre. Akkor segít igazán, ha kónuszon váltás nélkül akarsz mindent megoldani, akkor bajban leszel. A kijelzőn amúgy jelzi is, hogyha ideje váltani, de ezt mondjuk nem könnyű észlelni, mert kissé kiesik a látómezőböl, főleg hogy azért lehet vele olyan tempót menni felfelé, hogy fullon a terep lesz fókuszban. A Bosch Motornak van egy Extended Boost funkciója is, ami elvileg rövid pedálmozdulatra ad erőt ezzel segítve a tereplépcsőkön való feljutást. Ez az ETOUR üzemmódban érhető csak el. Nekem annyira ezt nem sikerült előcsalogatni. Illetve inkább azt mondanám, hogy a többi rásegítési módban is ugyanolyan jónak éreztem.
Nem lehet belekötni a tekerhetőségébe, motor nélkül is vállalható, ha netán lemerülne, de azért nem megy az sem olyan könnyen. Végig Trail+ üzemmódban én 3 órát mentem 1400 szinttel 48 km alatt. Ez szerintem nagyon vállalható üzemidő egy 400 Wh-ás kis aksis, kis motoros bringától. Ha ez esetleg kevés lenne akkor egy 250Wh range extender is vásárolható hozzá, ezzel több mint másfélszeresére növelve a hatótávot. Sajna az aksija nem kiszedhető, illetve nem könnyen kiszedhető, így ha lemerülni és parkozol vele, akkor nem tudod bedobni a kocsiba, ezzel könnyítve a folytatást. Ezt azért így oldják meg, mert a kivehető kialakítás pár száz gramm súly növekedéssel járna, ami egy ilyen bicajnál ahol a grammok faragása fontos szempont és sokat is fizetsz érte, itt ez nem fér bele.
A Trail+ üzemmód egyébként egy elég kellemes rásegítés már. Mindenképp gyorsabb voltam vele, mint valaha fénykoromban XC bicajjal, úgy, hogy közben minden másodpercét élveztem, de mégis kellemesen elfárasztott. Nem kell vele akkora peak teljesítményeket leadni, de folyamatosan szükség van a saját láberőre is. Ez nekem nagyon bejön, kicsit ilyenkor Nino Schurternak érzi magát az ember és fülig érő szájjal falja a km-eket. De ha sietősebbre akarod venni, akkor van még két erősebb rásegítési fokozat is, amikben meg repül a eONE-SIXTY. Annyira, hogy fölfelé is personal rekordokat vagy top 3 saját időket mentem vele, anélkül hogy ez cél lett volna. Persze itt már több elektront kért a rendszer, egy Kanada trail nyélen, turbó (maximális) rásegítéssel 15%-ot kért az aksiból, azaz kb. 6 kört tud így, de ha nem maxot megyek, akkor elmenne 7-et is alattam (75kg).
És akkor végre lefelé:
Hát nehezen tudom választékosan szép szavakkal kifejezni azt, amit ezen a gépen éreztem. Konkrétan nem tudtam abbahagyni vele a tekerést, bármikor ráültem. Annyira jó a lejtőkön, olyan bátran megyek vele, mint talán soha egy géppel sem. Mondom ezt úgy, hogy ezzel egy időben nálam volt a nagytesója, az eONE-SIXTY 875 is, ami hosszabb rugóúttal, 38-as telóval és úgy alapból rombolósabb stílussal rendelkezik, de még is inkább az SL-től ájultam el, az való nekem. Persze mondhatnátok, hogy ez lehet csak az új bringa varázsa, de ha már ennyire jónak és gyorsnak éreztem csak ránéztem a Stravara, ami nem szentírás és atom pontos, de azért az első rideon, ahol magamhoz sem hangoltam még se a telót, se a tagot, se a gumikat, így mentem vele olyat, hogy 16 „ új eredményt” értem el, personal rekordok és dobogók sorát le és felfelé is. Szóval az érzésem nem csalt az eONE-SIXTY SL kurva gyors!!!
De, hogy teljes bizonyosságot szerezzek róla, rámentem újra a feladatra, ezúttal kicsit hangolva és már direkt eredmény vadász üzemmódban. Az eredmény újabba 14 PR és helyezés a stravan, pedig csak az utolsó egy óra volt érdekes és KOM vadász. A KOM nem lett meg, de ha jól értelmezem a Stravat, akkor a második hely igen. Jellemzően nem érdekel ez a rész, de ennél a bicajnál éreztem, hogy nagyon halad ezért vettem elő a technika eme vívmányát. Ami igazán tetszett, hogy olyan élményt adott a bicaj, amit talán még semmin nem éreztem, ahogy írtam a nagytesón sem, az analóg verzióján sem. Meg lett szeretve azonnal. Egyszerűen minden szituban azt éreztem, hogy nagyon el lehet engedni, mit el lehet, el kell engedni a gépet. Zseniális volt, egy trailen belül volt 4-5 olyan rész, amire azt tudom mondani, hogy én azt még így, ilyen gyorsan, ilyen stabilan és magabiztosan nem tudtam megcsinálni. Ez az érzés, amit szerintem mindenki keres egy új bringában.
Bár azt írtam nem megyek bele a tech részletekbe, de azért pár dolgot kiemelnék. Az egyik a fék. Nekem ez a Sram DB8 nagyon bejött. Ok nem a hazai körülmények a legjobbak egy fékteszthez, de amit most tapasztaltam az nagyon baba. Az adagolhatósága csillagos ötös, nincs az a mocsok nagy harapás az elején, mint egy Shimano féknek, de nagyon lineáris a fékerő felépülése. Ha kicsit húzom akkor finoman, de határozottan fog, de ha erősen, akkor ennek megfelelően azonnal megérkezik a megfelelő fékerő. Amúgy elég rondácska csóri kar és a test sem a legszebb, de ki nem szarja le, ha ilyen jó.
A teló és a tag is egy mennyország, bár csak 35-ös a becsúszó, de sosem éreztem kevésnek, elég merev a Rock Shox, a Charger 3 csillapítás pedig úgy nyelt el minden ütést, mintha sokkal nagyobb rugóúttal mennék. Imádtam, de azt gondolom, a gyári olaj lecserélése még ezen is tovább javítaná a mozgás finomságát.
Gumik: Maxxis Assegai és Minion DHR telitalálta, a választásukból látszik azért mire szánták a gépet.
A SRAM AXS váltó rendszerre már nincsenek is szavak, bár öreg harcosként a bowdenest preferálom, de nem tudok rá semmi rosszat mondani. Ellenkezőleg, nagyon pontos és határozott.
Nagyon nehéz belekötni egy ilyen bicajba, nem is tudok csak a kiegészítőkön egy kis fogást találni. Mikor cseréli már le a Merida ezt a régi fapados markolatot?! Bárhonnan bárkitől vennének egy random másikat 90%, hogy az is szexibb és jobb lenne, meg ez már vagy egy 5 éves modell, könyörgöm, frissítsétek. A másik a nyereg alatti szerszám. Majdnem hibátlan, de minimális gondolkodással az is lehetne, várjuk az áttörést. De ezek már csak kényszeredett kötözködések. A bicajnak egyszerűen nem találtam hibáját. Ellenben tényleg nem éreztem még egy bicajon sem ilyen jól magam, szóval maximálisan ajánlott.
