Egy nagyon fullos Scott-ot kaptunk a napokban egy gyors tesztre. Mindössze hat napot használtuk, de ebből ötöt Finale Ligure méltán híres pályáin, szóval rövid, de annál keményebb tesztet kapott.
A száraz tényekkel, azaz a konfigurációval ezúttal sem rabolom senki idejét, itt megtalálod: https://sport.appsolute.hu/bolt/kerekpar/scott-ransom-910-2025/
A lényeg, hogy egy nagyon szuper karbonváz, csupa felső polcos alkatrészekkel díszítve, mint pl. SRAM AXS elektromos váltás, FOX Float-X NUDE rejtett tag, természetesen kimondottan a Ransom kinematikájához hangolva. Valamint FOX 38 Float Performance Elite Grip 2 teló, nehéz belekötni. De majd azért kicsit fogunk.
A bringán két dolgot cseréltünk le a teszthez, a markolatot és a gumikat. A markolat cserére szükség volt. Jó az a Syncros, ami rajta van, de nem az én hosszú ujjaimhoz. Én minimum 32 es, de akár 34-es markolatot szeretek használni, így ment fel rá a saját Ergonom. A másik csere a gumiknál volt. Bár a gyári felszerelés abszolút perfekt (elől Maxxis Assegai 2.5”, hátul Maxxis Dissector 2.4 DD) de egyrészt nem akartam elkoptatni őket kint, mégis csak tesztbicaj VS Finale…, szóval erős kopás lenne hátul, másrészt pont kellett gumit is tesztelni, úgyhogy ment fel előre a 2,6-os Minion DHF és hátra a teljesen megújult Maxxis High Roller fullos verziója. Ja és kapott extraként egy szett Tannus insertet, a felnik védelmének érdekében elsősorban. Ezekről majd egy külön cikkben olvashattok. Minden más maradt gyári. Egy darabig…
Itthon mindössze pár behangoló körre maradt időm. Mondjuk ez gyorsan ment, alig kellett hozzányúlnom. Már előttem is próbálgatták, így csak az ízlésemhez hangoltam. Nem volt nehéz, azonnal érződik, hogy zseni a bicaj, és igazából azonnal és több beállítással is jó lehet. Inkább csak a saját preferencia megtalálása és a pályára hangolás marad.
Aztán jött végre Finale Ligure. Aki járt már itt tudja, aki nem annak megmondom, hogy van itt mindenféle trail, mondjuk mi mindig a nehezeket választjuk, többnyire feketéket, nem volt ez másképp most sem. A határok feszegetésében nagy segítségünkre volt Ferenczi Marci, aki hatszoros DH magyar bajnok és Tarr Tomi, aki szintén szép eredményeket tett már le az asztalra. Mikor ilyen srácokat kell követni, akkor tényleg feszegeti az ember a saját és a technika határait, és hamar kiderül hol vannak hiányosságok. Hát legfőképp bennem. Marci csaknem fele annyi idős, mint én, úgyhogy már azt nettó csodának éltem meg, hogy közel tudtam maradni hozzájuk. Ehhez persze nagyon jól jött a Ransom, megvédett, ha hibáztam.
De nézzük sorjában. Milyen tekerni?! Egész jó a 170mm rugóút ellenére is. A vázhoz hangolt Fox tag és a Ransom nagyon egyedi 6 linkes felfüggesztési rendszer nagyon jól dolgozik felfelé is, azaz nem mozog be a tekeréstől. De ezt egy ilyen felszereltségű, márkás enduro bicajtól el is várja az ember ugye. Jó helyen ülsz, nem kell kepeszteni a jó testpozícióért, és igazából csak a súly és a nagy gumik gördülése fogja vissza kicsit. A levegős Fox Tag háromállású és ugye a vázba rejtett, így kormányról vezérelhető. Van egy középső állás ahol 130mm re redukálódik a hátsó út, illetve egy climb állás ahol kap egy extra kompressziót is, nem durva a változás, alig érezni, mondjuk lockolt állapotában is elég aktív a tag, ha kell. Igazából csak annyira zár, hogy épp semmit se mozogjon alattad tekerés közben. Végül is ennyi kell, de nyomkodva alig érezhető. Pl. a rugós Fox tagnál sokkal jobban érződött, ha zártam épp a tagot, pedig az sem full lock.
A lejtőkön érdekes tapasztalás volt, hogy mennyire más volt, mint az előtte tesztelt Speci Status ami szintén 170mm-es volt. Ez feszesebb versenyzősebb. Kicsit, de csak egy gondolattal kevésbé érzékeny a legelején és ettől talán gyorsabb, tekerhetőbb, versenyzősebb, de mikor megkapja a megfelelő terhelést, tempó vagy valami akadály formájában, akkor nagyon jól dolgozik alattad. Nem az a mindenre azonnal, érzékenyen reagáló típus, hanem inkább az, ami csak úgy valahogy valahova eltünteti az akadályokat alólad. Ezt kicsit szokni is kellett, hogyha nem éreztem tökéletesnek, akkor jobban el kellett engedni a bringát, hagy menjen és rögtön magára talált, de még hogy. Imádtam, még így ilyen prominens társaságban sem sikerült a bicaj határait elérni, csak a sajátomét.
Bár a fejcső szöge papíron elég lapos 64fokos, és egyébként állítható is +/- 0,6fokot, élőben nekem mindig egy kicsit agilisabbnak tűnt a vártnál, de szerencsére ez nem rontott a stabilitáson, csak épp nem értettem mitől van ez az érzésem, aztán rájöttem, hogy a meredekebb állásban volt. Sajna erre későn jöttem rá így csak ebben próbáltam. De akárhogy is, nagyon jól lehetett vele kanyarodni, nem idegeskedett semmit és sehol, ebben sokat segít a FOX 38 Float Performance Elite Grip 2 Air teló és szerintem az integrált karbon kormány/stucni kombó is. Merev és preecíz volt az irányítás. Mondjuk a teló akármilyen szuper is, valahogy úgy éreztem elmarad a hátsó mozgástól. Talán egy olajcsere javított volna a helyzeten.
Finale nem egy ugratókkal teleszórt pálya (szerencsére), de azért van pár drop, amin lehetett kóstolgatni a gépet és azt kell mondjam, meglepett kicsit, a gyors versenyzős volta miatt, azt hittem majd gyengébb lesz itt, de nem, abszolút magabiztosan lehetett vele ugrani is. Ebben azt hiszem tényleg fontos szerepe volt annak, amit fentebb már írtam, hogy meg kell engedni a bicajt és akkor fog legtöbbet hozzátenni a ridehoz. Nem egy virágszagolgatós masina, na. Ez az egyszerűnek nem mondható, már-már átláthatatlan hat karos hátsó felfüggesztési rendszer elég jól teszi a dolgát és féktávon is elég aktív marad a rendszer, úgy hogy közben kiválóan tekerhető. Mondjuk szerelni nem szeretném, de valamit valamiért ugye…
Hogy valami negatívumot is írjak, bár tényleg nagyon keresni kell rajta a fogást, de a fékekkel nem voltam teljesen elégedett. Nem szoktam a fékekre panaszkodni, megszokok bármit és boldogulok bármivel, ez ezúttal is így volt, de azért valahogy mégis el tudnék képzelni ezen a gépen egy picivel erősebb féket is. Nekem még épp elég volt és tetszett az Sram Code RSC adagolhatósága, de fékerőben kicsit többet is elbírna a cucc. És ha én ezt mondom, akkor más pláne ezt fogja. Ezen aztán azzal tudtam kicsit segíteni, hogy beraktam a tarcsiba hozott Swiss Stop Ecompound betéteket. Ez azért sokat javított a helyzeten, de valószínű egy 220-as tárcsa is segített volna, ha a gyári betéteken maradok.
Egyedisége a bicajnak a rejtett rugóstag, amit amúgy a Scott-tól már megszokhattunk. Szellőzés elég jól megoldott, túlmelegedést nem tapasztaltam, de igaz nem is 40 fokban teszteltük. Valamint másik extra, hogy 27,5 es hátsó kerékkel is nyúzhatod, egy kis forgáspont flip chip átforgatás után. Ezt mi most nem próbáltuk.
Nagyon tetszett még az alul, a rugóstag nyíláson keresztül a vázba csúsztatható pótbelső és a fedélre rögzített mini-szerszámkészlet letisztult megoldása is.
További érdekessége az állítható hosszúságú dropper, amit mivel rohanásban voltunk, nem állítgattunk, de ahogy most volt, hibátlanul működött.
Összegezve, nagyon gyors, nagyon szuper, szerintem kimondottan gyorsaságfókuszú enduro gép. Ugrálni, trükközni, freerideolni lehet találsz jobbat, de ha gyors bicaj kell, akkor ez egyik legjobb.
