Bár még csak alig pár hete mutatták be a nagyközönségnek a Merida teljesen megújult trail bringáját, a One-Twenty-t, máris kaptunk tesztelni egy 700-as verziót a hazai forgalmazótól, a Bikefun-tól. Mi meg boldogan estünk neki a melónak, mivel ezt a kategóriát nagyon szeretjük. Olyannyira, hogy jelenleg is pont a korábbi verzióját használom.
A Merida bringái elképesztőn jók lettek az elmúlt évek fejlesztései során, kialakult náluk egy viszonylag egységes forma, amit először a Ninety-Six, majd a One-Sixty és One-Forty modelleknél vezettek be. Az egyetlen formai kakukktojás a One-Twenty volt már csak, de ezzel a megújulással az is csatlakozik ehhez az egységes képhez. Persze vannak különbségek, ha közelebbről megnézi az ember, valamint más anyagok, és más geometria is tartozik a különböző típusokhoz, de távolról nézve ugyanaz a forma.
Gyors mustra a konfiguráción:
A nevét meghazudtolva nem 120, hanem 130mm-ert mozog a hátulja és az eleje is. Szerintünk ez telitalálat. Csak alu vázzal létezik, és három felszereltségi szinttel lehet majd elérni kb. jövő januártól (tesztelni is lehet majd a Merida Concept Storeban). Az új One-Twenty váz is megkapta a P-FLEX technológiát, azaz a valódi hátsó forgáspont nélküli hátsó háromszöget. Ezzel sokat egyszerűsítve a gyártáson és a karbantartáson is. Persze a gyártót ismerve idővel biztos lesz carbon verzió is, ami azért is lesz nagyon jó, mert a carbon váz és a majd a hozzá passzoló top kategóriás cuccok együtt egy nagyon kellemes, alacsony számot fognak majd mutatni a mérlegen. Ez a mostani darab 15,1kg volt pedállal szerszámok nélkül (mérve is). Ez nem mondható könnyűnek, inkább csak átlagos. Sajnálom, ha lelövöm a poént, de kb. ez az egyetlen, ami kicsit nem tetszett.
Teló: Rock Shox PIKE Select Air 130mm Tapered 44mm fork offset. Zseniális, nagyon szépen teszi a dolgát, egyedül a kompresszió állító szerepét nem értem, mert jó hogy van, de kevésbé jó, hogy gyakorlatilag semmit nem csinál! Az a szerencse, hogy különösebben nem is hiányzik. A lefelében nagyon minimálisan még lehet állítani, de felfelé tekerésnél, kvázi lockout-ként nem funkcionál, de ennek csak kiállva tekerésnél érezni a hiányát.
Kerekek: Hallelúja! Novatec agyak, ezeket szeretjük, egyszerű, olcsó, de jó, és akad hozzájuk alkatrész, ha kellene. Csukott szemmel is jól szerelhető. Felnik a Merida jól bevált 470grammos darabajai, 29mm-es belső szélességgel, aszimmetrikus kivitelben és természetesen tubeless ready. Nem mondom, hogy a legjobbak a világon, de sokkal jobbak, mint gondolhatnánk, jól bírják a terhelést, csak az ütésekért nem rajonganak. Küllők is könnyített 2-1.8mm-es rozsdamentes verziók. Ez egy jó kerékszett, egész könnyű, de mégis erős. Viszont ha valaki tuningolni akar, akkor kezdheti ezzel. Egy könnyebb szettel még tekerhetőbb lesz a bringa, durvábbal meg nagyon vadállat lefelé. Legjobb, ha mindkettőt tartasz, és nem kell két bicaj!
Gumik: Maxxis Forekaster 29×2.4″ fold TR EXO 3C MaxxTerra, az egyik legjobb választás egy ilyen bicajra. Gördül is, fog is, mindenhol jó.
Fékek: Sram DB8 4 dugattyús elöl/hátul, tárcsák 203-asok (hátul is). Nem könnyű a szépséget meglátni ebben a fékben, a fékkart mintha baltával faragták volna, a féktestet meg mintha gyurmából csinálta volna egy óvodás. De ami a lényeg, hogy baromi jól fog, és adagolható is. Én szívem szerint hátra csak egy 2 dugós 180-ast raknék erre a bicajra, de a legnagyobb meglepetésemre nem éreztem soknak a hátsó féket sem, és az elsőt sem kevésnek, pedig, ha hátul elég, akkor előre kevés kellene, legyen, de ez elől is elég volt és hátul is. Szerintem ez a jó adagolhatóságának köszönhető. Talán a hosszú meredek lejtők nem lesznek a kedvencei, ott kicsit hajlamos melegedni és felkeményedni. De azért egy trail bringának nem sok ilyen chalange-ben van része, csak én feszegettem a határait.
Váltás: Sram NX 1×12, kétszer megnéztem mi van rajta, mert annyira jól váltott, hogy nem akartam elhinni. Hajtókar 175mm ekkora vázméretnél és szintén a Sramtól jön, mint ahogy a középcsapágy is. Sor 10-50-es, mindenhol elég
Dropper: Merida Expert TRII. az L-es vázhoz 200mm bemozdulású verzió jár, szóval nagyon rendben van, és nem csak emiatt, zéró kottyanás és szép sima működés.
Nyereg: Proxin (a Prologo gravity vonala), teljesen rendben volt, és ezen is megvan a Merida saját kis szerszám tokjának a helye, ami tök jó, de reszelhetne már kicsit rajta a gyártó, mert 3 perces tervezői munkával nem csak jó, hanem tökéletes is lehetne.
Kormány markolat és a kormányszár a Merida saját 780mm széles kormánya, 40mm-es kormányszárral szuper kombó, és a jó öreg Merida markolat, elmegy, de láttunk már jobbat is.
Lássuk, mit tud:
A legelső benyomás, pár méter aszfalt után, hogy ez mitől megy ennyire??! Elképesztően jó tekerni, pedig nem ez a legkönnyebb bicaj a világon. De valahogy mégis nagyon jól gurul. Tökéletes az üléspozíció a meredek nyeregvázcsőnek köszönhetően. Igaz a One-Sixty-n ültem előtte, ami bár az egyik legjobban tekerhető enduro bringa, és bár hatalmas súly különbség nincs köztük, de azért a Maxxis Forekaster gumik sokkalta jobban gurulnak, mint az Assegai és a Minion dupla falú kivitelben és Max Gripp keverékkel.
Terepen a helyzet még ettől is jobb volt, megmaradt a szuper tekerhetőség, az én csillapítás beállításommal nincs semmi pogózás, még nyitott állapotban sem, de mégis nagyon szépen kimozogja az összes elé kerülő akadályt. Olyan sima lett tőle a talaj, hogy már-már unalmas volt, hogy semmi dolgom, csak nyomni kell (de azért élveztem). A lockot kapcsolni nem csak felesleges, de inkább hátrányos normál esetben. Én csak aszfalton és nagyon meredek emelkedőkön használtam, de ott sem a bemozgás miatt hanem, hogy az átterhelődött súlypont miatt ne üljön be a hátulja, vagyis megmaradjon a szuper jó mászós geometria, a tökéletes üléspozíció. De normál trail használat mellett tényleg jobb a nyitott rendszerrel menni, egyszerűen segít. Kényelmesebb, könnyebb és gyorsabb nyitva! Ezt egyébként a Merida mindegyik fullyja elmondhatja már magáról, még az enduro gépük is brutál jól tekerhető. Persze ezt egy modern, mai bicajtól már el is várjuk, de a Merida ebben 10/10
Ami a meredek mászásokat illeti, ott sincs panasz, a zárt rendszer nem hagyja beülni, de hagy annyi mozgást a tagnak és a keréknek, hogy segítsen a terepakadályokon átgördülni, fellépni. A geometria a kimondottan meredeknek számító 78,5 fokos üléscső szöggel pedig olyan helyzetbe állítja a testet, amibe tényleg csak nyomni kell. De ha az ilyen falszerű, meredek részeken sem akarod zárni, akkor sincs azért gondban, csak itt egy kicsit mégis jobb, ha lezárjuk a hátulját. Az elején a Rock Shox Pike nem rendelkezik valódi Lockout-al, csak egy kompresszió állító egység volt rajta, ami elvileg passzívabbá kéne, tegye a mozgását annyival, hogy az ülve mászás során gyakorlatilag teljesen mozdulatlan legyen a villa is. Ez sajna ennél a modellnél vagy nem igazán működött, vagy csak ennyit tud, de szinte észrevehetetlen, hogy bármit változtatna a karakterén. Mondjuk nagyon nem hiányzott ez a funkció, feleslegesen így sem sokat ficergett szerencsére.
Lefelé:
Ennyire pozitív mászás élmény után alap esetben aggódnék, hogy ez majd a lejtőzés rovására megy, de ez eseten nem így volt, mert azért annyi mikro benyomás már éri az embert a gépen a feltekerés során is, hogy legyen, egy sejtés arról kb. mit tudhat lefelé és ezek a sejtések bizony elég jók voltak, a valóság meg még annál is jobb lett. Nem tudom ezt a Merida, hogy rakta ilyen jól össze, hogy mászásnál szinte teljesen passzív a rendszer, csak ha kell, akkor mozog, lefelé meg mintha átülnél egy másik bicajra és úgy mozog, mintha semmi más dolga nem lenne, csak az, hogy a lejtőkön a lehető legjobb legyen. Ha tekerősebbre állítva, keményebbre fújva használod, akkor ugyan feszesebb a rendszer, megvan a talaj érzés, de a megindulás vaj puha, és gyönyörűen használja ki az útját. A legvégére jól felkeményedik, de 90% ekkor is kihozható belőle a legtöbb komoly trailen. Ha puhábbra, lejtőzősebbre állítod, akkor pedig az egész még lágyabb és talajba olvadósabb lesz. Felkoppantani ilyenkor sem könnyű, nekem nem is sikerült, mert a legvégére felkeményedik, de sokkal könnyebben eléri az ember a 80-90% bemozdulási tartományt, szóval többször használja a rugó út majd teljes hosszát. A tekerős részeken amúgy nagy kárát ennek a beállításnak sem láttam, picit persze biztos lassabb így puhán, viszont az élményt egyáltalán nem rontja el, így is tök jól tekerhető.
A kanyarokban nekem nagyon bejött a fordulékonysága, hogy nincs a végtelenségig laposítva a fejcsőszög (66 fok). A trail használatra jellemző szűkebb kanyarokban is élmény vele menni, szépen el tud fordulni, de a döntött kanyarokban sem lesz közben ideges. Bár sejtettem, hogy a szűk részeken jobb egy ilyen bicajjal, de a Kanada trailen konkrétan jobb időt mentem vele mint a One-sixtyvel. Nagyon jó rá lehet terhelni a kormányra, közben biztonságos és stabil érzést ad. Persze nagytempónál, bikeparkokban ennek biztos van némi negatívuma, de oda nem is ez a bicaj az ideális. Ezek után kicsit meglepett, hogy az ugratókon nem éreztem kevésnek, pont ugyanazokat merem most vele beugrani, mint a nagytesóval a One-Sixty-vel általában. Igaz, ha valami újat kéne gyakorolni, a nagyobbal hamarabb rábátorodnék az estra tartalékok és stabilitása miatt.
Biztos sokan kíváncsiak milyen a régihez hasonlítva.
Minden téren javult az új One-Twenty, pedig a régit is szerettük. A geometria egyértelműen jobb lett. Nagyon bejön ez a brutál meredek nyeregevázcső szög, sokat javított az amúgy s jó mászó képességein. A tekerhetőség is egyértelműen jobb lett, sokkal könnyebben tekerhető érzést nyújt és tényleg csak akkor és annyit mozog be közben, ami konkrétan segíti a simább, gyorsabb haladást. Jobban kisimítja a talajt, de csak akkor mozog, amikor kell.
A lefelékben kicsit más érzés, mint az elődje, finomabban kimozogja a kisebb akadályokat, nincs semmi behuppogós érzés és ha puhább beállítást használom (kb 25% sag), akkor ugyanúgy megvan a mini enduros karakter és simán átmegy majdnem bármin.
Ajánlás összefoglalás:
Bár a kisebb egyenetlenségeket szerintem még a nagytesóktól is jobban kisimítja, de azért azt nem mondom, hogy ugyan azaz érzés, mint a One-Sixty vagy One-Fourty. Érződik, hogy rövidebb a rugóút, de mégis sokkal több van benne, mint amit várnánk egy 130-as géptől. Megvan az a biztonságérzet és precíz irányíthatóság, ami kell a durvább veretéshez viszont emellett borzasztó jól tekerhető is. Összeségében egy tökéletes trail bicaj, amit simán be lehet vetni egy hazai enduro versenyen is némi tuning után, pl. durvább kerekek. Nyílván nem ez a legideálisabb oda, de ahhoz elég, hogy jól érezd magad és versenyben legyél akár az élmezőnnyel is.
Viszont a legjobb választás egész napos tekerésekre, ha arra komoly lejtőket is rá akarsz fűzni. A One-Twentyvel a felfeléket is imádni fogod és lefelé sem lesz hiányérzeted rajta, szinte zéró kompromisszumra kényszerülsz miatta. Sőt ha nem a győzelem a cél, akkor egy xco vagy marathon verseny sem öngól vele, ha valami nagyon durva pálya van, még lehet előny is, igazából csaka súly miatt nem optimális xco-ra.
Ez a váz is már úgy lett tervezve, hogy a tagban egy token cseréjével illetve a villában a nyomórúd cseréjével át lehet alakítani a mostani 130/130 rugóútról 110/120-ra, ami egy feszesebb, tekerhetőbb trail bicajt, már-már xc bicajt adna. Ha meg van külön tekerős és lejtőzős kerékszetted is hozzá, akkor aztán tényleg kettő az egyben. Zseniális bicaj, én nagyon elfogadnám és nem is kéne mellé másik, az én igényeimet és tudásom ez maximálisan kiszolgálja.
MI NAGYON SZERETJÜK EZT A KÉT BICAJ AZ EGYBEN TERVEZÉST, TÖBBET KAPSZ A PÉNZEDÉRT, ÉS TALÁN KISEBB KÖRNYEZETI TERHELÉST IS JELENT EGYÚTTAL, REMÉLJÜK TERJEDNI FOG!
https://bikefun.hu/product/merida-one-twenty-700-v1-selyem-metal-zoeldeskek
És hogy mire elég egy ilyen bicaj, négy enduro trailen is összehasonlítottuk a nagytesókkal (One-Forty és One-Sixty) az eredményről hamarosan egy külön post formájában beszámolunk. De annyit elárulok, hogy néha kevesebb a jobb:)
