Shotgun gyerekülés teszt, valódi montis élmény kicsiknek.

Mivel Trailhead körül nincsenek gyerekülés-tesztalanyok, így családos barátaim segítségét kértem ehhez a teszthez. Atti szintén ezer éve bringázik, versenyzik eredményesen, így van rálátása a dologra. Az ő tapasztalatait olvashatjátok most a Shot Gun gyerek ülésről.

Már hetekkel ezelőtt leegyeztettük a lehetőséget. A tesztnap előtt Lellével néztünk egy-két motiváló videót a gyerekülésről, meg, hogy miről is lesz szó, mert azért győzködni kellett, hogy jó lesz, menni kell.

A bringára ülve már megjött a kedve, de 200 méter után érezhető volt, hogy változtatni kell a beállításon, mert a lábtartó és a felső pedálállás túl közel volt, mindig belerúgtam a cipőjébe. 4 db csavar fogta a felsőcső fölötti merevítőn a gyerekülés nyergét, teljesen stabilan. Néhány másodperc alatt mindenkinek komfortos lett a beállítás. Felfelé teljesen oké, jól másztunk, hamar megszoktuk a gyereküléses bringát, lefelé pedig lehetett ereszteni, hála a droppernek és a nagy rugóútnak. Arra kellett csak figyelni, hogy a nagyobb szintkülönbségnél (gyökér, szikla) ha beengedem, akkor a nyereg a gyerek derekát nyomhatja, velünk is ez történt az első gyorsabb lefelén, amikor kicsit el is ment Lellének a kedve a továbbiaktól. Lehet ezt egy alaposabb beállítással orvosolni lehet, mindenesetre én teljesen leengedett dropperrel oldottam meg, ezáltal az én nyergem a gyerekülés alá került, és így még combbal/térddel is lehetett tartani utasomat, ha esetleg lepattogna az ülésből, vagy a lába az egyébként kétállású gumikengyelből kicsúszna (ez nehezen elképzelhető, mert fogazott a lábtartó, de azért nekünk sikerült egyszer-kétszer).

A Teve-sziklával szembeni fehér-hegyi bányánál egy-két élesebb, mélynyomos fordulót és meredeket (le és fel is) kipróbáltunk, ami egyre inkább megtetszett Lellének, és már ő mutatta, hogy melyik hosszabb lefelén menjünk. Aztán volt egy bizonyos meredekség, amiben még egy kisebb dropp is volt, amit nem csináltunk meg, azt azért jobban be kell gyakorolni, vagy legalább is nem 20 perc bringázás után nekimenni. De a felfelé száguldozás (az e-bike turbó fokozatának hála) szintén nagyon bejött a kis utasnak, így elkörözgettünk a bányában, majd egy nagyon meredek, hosszabb, nagy-köves, belógó ágakkal tűzdelt keskeny nyomon gurultunk az Egri-vár felé. Az ágaknál szóltam Lellének, hogy hajtsa le a fejét, így nem volt gond.

A bringa a saját súlya és a plusz 16-17 kilós gyereksúly ellenére is jól irányítható, ha megfelelően helyezkedik az ember. Ehhez megfelelő gumi mintázat meg felszereltség is kellett, de én nagyon élveztem, igazi monti-megszerettető bringázás volt. Lelle egyébként is szeret száguldozni, így az Egri-vár fölötti egynyomos lefelék nagyon bejöttek neki, ha nem sötétedett volna, még biztos megyünk pár kört, így csak a vár fölötti kék sáv meredek szakaszon mentünk néhányat, meg a sárga kövesen száguldottunk le Pilisborosjenőre. Annyira megtetszett neki, hogy nem is akarta visszaadni a bringát, és menet közben azt kiáltozta, hogy élete legjobb biciklije, meg bringázása, ez pedig mindent elmond ennek az ülésnek a létjogosultságáról.

Ha nem e-bike-ra van szerelve az ülés, biztosan nehezebben oldható meg egy-két manőver, de élményt úgy is nagyon lehet adni a gyereknek, illetve mivel külön kis kormányt fog, át lehet adni az irányítást egy könnyebb szakaszon (ha megbízol benne).

Talán szintén beállítás, és bringaméret kérdése (egy L-es bringa volt nálunk, nekem az nagy), de amikor a teljesen leengedett dropperrel a lefelé után elkezdtünk mászni, és ha nem emeltem fel teljesen az ülésemet, a gyerek feje/sisakja útban volt, ez némileg zavart kilátásban, fej- és testtartásban is, igaz Lelle magasabb a korosztályánál, lassan kinövi a Shot Gun-t, ez is közrejátszott ebben a pici problémában. Egy M-es bringán, ahol alacsonyabban van a gyerekülés, jobban lehet helyezkedni.

Súlyeloszláson, és a kezelhetőségen egy e-bike súlyhoz képest érezhetően nem ront a gyerekülés helyzete, szinte ugyan úgy irányítható, mintha ott sem lenne, ezért is kell megszoknia a gyereknek is, hogy mikor hogy tartsa magát, mert simán belemész olyan lefelékbe is, ahol esetleg pattog, megüti a saját ülése is. Én volt ahol mondtam neki, hogy álljon kicsit ki az ülésből, így a bringakezelést is el lehet valamennyire gyakorolni vele.

Időhiány miatt sajnáltuk, hogy nem tudtunk többet menni vele, illetve, hogy a nagytesóval nem tudtuk kipróbálni. Nekem és főleg Lellének nagyon nagy élmény volt, teljesen ajánlott gyerek-bringás kiegészítő. Remek megoldás arra, hogy együtt bringázz a gyerkőccel és megszerettesd vele ezt a sportot. Közben nem csak jól szórakozik, de tanulja szokja is a terepakadályok leküzdését, a helyezkedést, kormányzást, az íveket, szóval a kerékpározás összes kis kihívását. Bár erről nincs tapasztalat, de azt gondolom sokat segíthet a kezdetekben, főleg ha kicsit félősebb a gyerek. Így biztonságos keretek közt próbálhatja ki és szeretheti meg a montizást. De persze a legfontosabb, hogy élvezzétek mindketten a közös programot, és ezt maximálisan adja a Shot Gun, elég megnézni Lelle mosolyát????

Ami a technikai részleteit illeti.

Felszerelése egyszerű, adott egy extra felső cső, amit a kormánycsapágy és a nyeregcső közé kell felszerelni. Az egyetlen extra, amit igényel, hogy a kormány csapágy és a kormányszár közt legyen 10mm hely, hogy a saját sapcerét, ami egyben az első rögzítő pont is be tudd építeni. A hosszt gyorszárral egy pillanat alatt be lehet állítani és csak rögzíteni kell a nyeregcsövön egy gyorszáras bilincsel. A nyereg maga minden irányban állítható a lábtartó dőlés szöge is ráadásul gyorsan egyszerűen. Így pár méter megtétele után kis finom állításokkal gyorsan kialakítható a mindkettőtöknek kényelmes pozíció. Ha egyedül szeretnél bringázni, akkor gyakorlatilag max. fél perc leszedni az ülést a bicajról az extra felső csővel együtt. Ha kis kormányt is le szeretnéd szedni az meg másik fél perc, mivel az is gyorszárasan kapcsolódik. Jól ki van találva, nem véletlen a népszerűsége a montisok körében. Ha a te bringádra nem fér fel ez a felsőcsöves megoldás, akkor is van megoldás, gyárt olyan modellt is a cég, ami a felsőcsőre szerelhető, illetve vannak egyéb hasznos kiegészítőikés megoldásaikis a gyerekekkel bringázók számára.

A tesztet írta Horváth Attila Vilmos barátom, közreműködött Lelle. Köszönet nekik a segítségért:)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like