Megérkezett a Merida várva várt új fullyja, sőt rögtön kettő is, a One-Sixty és One-Forty, mi meg jól szét teszteltük őket, keményen, ahogy szeretik!
Megtiszteltetés, hogy idehaza elsőként tesztelhettük a Merida új szuper bringáit a One-Sixty 8000-rest és One-Forty 700-ast. Évek óta vártuk ezt az újítást és most végre megérkezett, és itt van alattunk, a világpremier után néhány nappal. Úgyhogy adtunk nekik rendesen. Ugyan csak egy hétig volt nálunk, de ez idő alatt minden pillanatban, amit bringán töltöttünk, ezt nyúztuk illetve csak én. Milán sajna csak a végén tudott rávetődni, de azért ő is írt róla. Én viszont, hogy valódi éles teszt legyen, a One-Sixtyvel indultam a Mecsek Endurón. Köszönet a lehetőségért.
Két modellt kaptunk, L-es méretben a One-Forty 700-ast, ami hátul 143, elöl 150mm-ert mozog 29-es kerekekkel. És M-es méretben a One-Sixty 8000-est, ez pedig Mullett, azaz hátul 27,5” kerékkel érkezett, de elől ez is 29-es. Ebben a verzióban 171mm a hátsó, míg 170 az első rugóút. De a hátsó rész a flip chip átállításával már fogadja a 29”-os kereket is, így a rugó út viszont 162mm-re változik. De közben a geometria változatlan marad!!
A cikk nem rövid, de reméljük annál hasznosabb és informatívabb lesz. De ha most nincs időd sokat olvasni, ajánljuk a rövidebb videós verziót: https://youtu.be/MgkmK6qrmPo
A felszereltségüket illetően csak röviden, nem akarok egyesével részletekbe menően végig menni mindenen, mivel ismert termékekről van szó, inkább csak pár szóban.
One-Forty 700, súlya: 16,2kg
A Marzocchi Z1 teló szépen teszi a dolgát, (és már nem is lötyög, mint korábban).
A Rock Shox Delux Select + lockolható tag pedig konkrétan sokkal jobb, mint vártam.
A Shimano SLX fék nekem több mint elég főleg így 203-as tárcsákkal, szinte sok, gyengébbekhez vagyok szokva, ezeket nekem újra kell tanulnom, de mivel a világ 99% az erősebb jobb elvet vallja, így ez abszolút egy jó pont.
A váltás egy Shimano SLX bőven elég, hibátlanul teszi a dolgát. Váltókar XT, ezt mondjuk értem, mindek rá ilyen, elég lenne egyszerűbb is.
Hajtókar Race Face Aeffect 32T, szép és jó és még a súlya is szuper, szeretjük, no comment.
Gumik, Maxxis EXO+ Dissector és Minion DHF Max Terra. Nagyon jó választás. Nem sok nem kevés, pont jó egy ilyen bicajra. Gyárilag belsősen jött, de természetesen TR ready.
Kerekek SLX agyak a Merida saját felnijeivel fűzve, ezekkel még sosem volt bajom. Erős és könnyű is viszonylag, 29mm belső szélesség. Talán az ütésekre azért rosszabbul reagál, mint a nagyobb felni gyártók termékei, de abszolút élhető.
Kormány (35/780mm) és a stucni (50mm), mind saját márkás és hibátlan. A markolat is saját, de azt nem annyira csípem, régen használtam és akkor azt hiszem még elment, de azóta próbáltam pár sokkal jobbat, így ezt tuti cserélném.
Nyereg is saját, a mostanában divatos rövid forma. Teljesen jó, még betét nélküli gatyával sem okozott semmi gondot.
One-Sixty 8000, súlya 15,2 kg
Teló Rock Shox ZEB Ultimate. Elvileg az isten király villa, itt kéne elájulnunk a gyönyörtől hisz mindent is tud, külön kis és nagy sebességű compresszió állítási lehetőséggel, de bevallom, valami fura volt vele. Szerintem a szokásos egy csepp olajjal összerakás eredménye, hogy a megindulása nem volt olyan finom. Kicsit mintha száraz lenne a rendszer, így ahhoz, hogy kb. jó legyen minden, a leggyorsabbra kellet állítanom, holott én kimondottan szeretem a lassabb beállításokat. Szerintem egy vásárlás utáni azonnali olaj szerviznek örülne. De amúgy merev, mint a beton és még így is jó mozgása volt és főleg szuper karaktere. De mennyire jó lehetne már, ha még olaj is lenne benne😊 Szóval nem kell tőle félni, de egy kis szerviz ráfér azonnal.
A hátsó tag egy Rock Shox Super Delux Ultimate. Na, ez nagyon jó volt, szépen és vaj simán mozgott ki mindent, az állítások nagyon jól érezhetőek voltak a teszt során. Imádtam. Mondjuk, ha lett volna még időm, akkor egy tokent tettem volna még bele, hogy úgy is kipróbáljam, talán azzal még jobb lett volna, de ez már csak a kérdőjeles talán!
Váltás SRAM GX AXS azaz vezeték nélküli elektromos rendszer. Imádtam, szépen és gyorsan vált, mindig teszi a dolgát. De bennem felmerül a kérdés, hogy „de minek”?! Szerintem erre a szakágra felesleges ilyen drága cucc, de ez csak az én véleményem. Nyilván, aki több mint 3 millát költ egy bicajra az meg már nem akar elavult bowdenes vackokkal csattogni.
Kereke Race Face Turbine R30.Nagyon szuper, gyorsan reteszel, mennyei racsni hang, erős, minden ütést zokszó nélkül viselt, a levegőt és a tejet sem eresztette el. A 28mm-es felnik húzott (könnyített) küllőkkel vannak szerelve.
A gumi választás itt is zseni. Maxxis Assegai Max Grip DD elől, és DHR 2 Max Terra DD hátul. Az isten is erre teremtette őket. Múltkor pont írtunk róluk tesztet, de most itt ismét nagyot bizonyítottak, sokszor mentettek meg a versenyen, összefogva a One-Sixtyvel.
Kiegészítők ugyanúgy a Meridától, de azért ez a szint egy carbon kormányt megérdemelt volna már szerintem, pl az elektromos váltás helyett.
Kicsit rendhagyó módon próbálom a két bicajt egyszerre bemutatni az első találkozástól.
Az első pillantás mindig maradandó, és be kell valljam nagyon tetszetős mindkettő, de a One-Sixty főleg. Egyszerűen letisztult, mindenhol arányos és nagyon tetszetős forma világ. Úgy belelátja az ember, hogy ezek jók lesznek, és nem csak én, mindenki nagyon rá volt izgulva, nyomkodta, szaglászta és dicsérte.
Ami a technikai részleteket illeti, kapott egy valódi forgáspont nélküli hátsó részt (flex stay), azt hiszem ez a legnagyobb újítás ezekben a modellekben. Erre valaki biztos azonnal köpködni fog, más meg majd tapsol, megosztó lesz, mint minden innováció, de nekem nagyon tetszik. Az xc vonalon ma már szinte csak ezt a megoldást használják, de ilyen rugóúttal ez még szerintem mondhatni világújdonság. Hátránya, hogy forgáspont híján, elvileg feszül és hajlik az anyag bizonyos mértékben. Ez a gyakorlatban a tagot kikötve, kiderült, hogy kb. egy cm, amit távolodik a lánc és támvilla két vége egymástól teljes összenyomódás esetén, szóval nem egy föld-hold távolság, amit ki kell mozogni a hátsó háromszögnek rugalmasságból. Mivel egy ekkora elmozdulás hátul a forgáspont helyén nagyon minimális hajlást jelent, ez azt gondolom tényleg megoldható bonyolult csapágyazás nélkül is. Így tudták megoldani, hogy még az alu modellnél sincs forgáspont, pedig ugye az alu pont nem arról híres, hogy szereti, ha origamiznak vele. Ezt a kis mértékű hajlítást viszont nagyon könnyen veszi, az anyag feszülés a bicajt így össze nyomva (inkább eresztve) érződik, hogy szinte nincs is, saját súlyától simán össze ül. Teljesen kizártnak tartom, hogy a váz mozgásának karakterét befolyásolja, és persze ha nem feszül az nem is fárasztja. Nem hiszem, hogy ezzel valaha gond lehet, viszont jelentős súly csökkentés, a gyártás egyszerűsítése, merevebb is szerintem így, és még könnyebb is, na és a karbantartás egyszerűsítéséről meg ne is beszéljünk. Szóval, ha nem tévedek és ők sem néztek be valamit csúnyán, akkor szerintem ez nagyon jó irány, jár a taps.
Ha már újítások…
A carbon modell alsó csöve rejt egy nagy szerszámos rekeszt, amibe egy defekt javító kittet lehet rejteni. Nagyon praktikus dolog, én imádom az ilyen megoldásokat. Sajna a teszt bicajban nem volt ilyen, de elvileg sikerült ezt úgy megoldaniuk, hogy zörgés mentes legyen és még a bowden cserénél is óriási segítség ez a kis szerviz ablak a váz alján.
A dropper, a Merida új saját fejlesztésű darabja, ami 3-23cm közt fokozatmentesen állítható hosszban használható. A 3cm-nek ugyan nem tudom mi értelme, de a 23cm az király, és azért kell fokozatmentesen állíthatóvá tenni, mert pl. az L-es bicaj nekem kicsit nagy a teljesen letolt, de 23 cm-es mozgású csővel is, így lejjebb kellett állítani 3-4 mm-ert, hogy ne legyen túl magasan a nyereg. A dropper, jól kezelhető simán jár, de más érzés, mint az eddigiek, tök jó, de más. Elég masszívnak és merevnek tűnik a nagyobb átmérőnek köszönhetően, de a versenyen talán látták páran, hogy lett rajta egy karc. Valami belül megkarcolta. Nem szedtem szét, de rákérdeztünk a gyártónál és azt az infót kaptuk, hogy ezek még az első mondhatni proto darabok, és néhányuknál jelentkezett probléma, de a széria gyártásnál ezt orvosolni fogják. Én ezt el is hiszem nekik, a Merida nekem még sosem okozott csalódást ilyesmiben, ezért is szeretem őket. Amúgy annyira proto, hogy a One-Forty, ha minden igaz nem is teljesen ilyen dropper lesz benne, hanem lesz egy kis hátranyúlása.
A rugóstag előtt van egy praktikus szerszám tartó konzol. Apróság, de ezek nagyon jó dolgok, ha nem akarsz mindent a hátadon cipelni. És természetesen van sárvédő felfogatási lehetőség is.
A vázak kompatibilisek az Eightpin dropperrel, ami jóval könnyebb megoldás, ha esetleg tovább tuningolnád a gépeket.
És akkor végre menjünk bicajozni
Egyszerre vittem el a két bicajt egy haverral az első körökre. Szokás szerint kényszerpályán mozogva, fölfelével indítottunk, amiben hamar lejött, hogy mindkét bicaj zseniálisan jól mászik. De ebben azért nem volt nagy meglepetés. Bár nem vagyok nagy geometriai adat hívő, de a 79 fokos nyeregvázcső szög az gyakorlatilag garancia erre, azzal nem lehet nem jól mászni. Konkrétan nem kell vele semmit ügyeskedni csak nyomni ezek meg átmennek mindenen. Annyira ügyes felfelé mindkettő hogy igazán nagy különbséget nem is észleltem. Sokkal inkább az fogja befolyásolni a felfelék gyorsaságát, hogy milyen felszereltségű a bicaj, mennyire könnyíted le, milyen gumik és kerekek kerülnek rá, mintsem a rugó út hossza. Esetünkben ezek bár nem voltak egyformák, de kb. azonos végeredményt hoztak. A One-Sixtyben a kisebb és könnyebb 27,5 kerék nehezebb gumikkal végeredményben ugyan ott volt, mint a 29 es a One-Forty, könnyebb gumikkal, de nehezebb kerékkel. Szóval igazán nem érződött nagy különbség. Talán a tempósabb lendületesebb helyeken a nagyobb kerék kicsit segített, de amúgy ment mindkettő gyönyörű szépen. Igaz ez nem egy XC verseny tempó, hanem inkább csak olyan ráérünk, bringázunk, élvezzük stílus, de azt, hogy merre azt semmi nem fogja korlátozni. Ott ahol az XC-sebb bicajokkal nagyon meg kell küzdeni, mert már alig van tapadás, ott ezek lassan komótosan, de röhögve mennek át. Ami nagyon FONTOS ÉS KIEMELENDŐ, hogy a hátulja gyakorlatilag nem mozog fölfelé az általam preferált viszonylag lassúra állított csillapítással. Csak annyit, ami segítségnek kell a gyökereken, köveken. Nincs semmi felesleges himbi limbi, csak megy felfelé vaj simán. A lockot átlagos helyeken nem is használtam. Ahol mégis kellhet az a meredek fölfelék, vagy esetleg kiállva tekerés. A meredekeken, azért mert ott hátra kerül a súly, így kicsit beül a tag és megváltoztatja geót. Hogy ez ne vegyen el a komfortból és továbbra is az ideális helyen legyen a súlypont, zárhatod és probléma megoldva. Tényleg zseniálisan jól mászik a maga tempójában mindkettő, nehezen tudok már ettől jobbat, segítőbbet elképzelni.
Sík részeken is jól tekerhető, de azért nyilván nem lesz belőle gravel bicaj sosem. De ki a fene akar ezekkel síkon menni?!
Menjünk inkább lefelé:
Természetesen hazai pályán a Kevély lejtőin törtük be a gépeket, mert ezeket ismerjük legjobban és itt jobban érezni mit tud. És mint gyorsan kiderült, sokat tud. De be kell valljam, olyan sz…r napom volt az első ride-on, hogy ha nem két ilyen zseni bicaj lett volna alattam, akkor egyszerűen fogom magam és haza megyek. Így itt még csak kb. annyit éreztem a bicajokból, hogy jók és hogy messze vagyok attól, hogy kibringázzam őket rendesen. Keresgettem a legjobb beállítást és óvatosan feszegettem a határait. De rohadt messze voltam még tőlük, erre utólag rá kellett jöjjek. Következő nap már sokkal jobban meg tudtam gyilkolni a Yoko-n a One-Sixtyt, de még mindig azt éreztem, hogy csak ismerkedünk. Ezért kapóra jött, hogy a hétvégén rendezték a Mecsek Endurót, ahol 3 nap éles teszt jött, régi, gyors barátokkal edzve és limitelgetve. Bevallom egész addig, sőt még kicsit ott is keresgéltem a legjobb beállítást. Merthogy azért ezen már van bőven mit tekergetni, és itt más gyorsabb srácokkal robogva az ember keresgeti, hogy lehet a bicaj a lehető legjobb. Azért a verseny napjára úgy érzem azért kb. sikerült megtalálni az ideális beállítást, bár bevallom, ha nem lennék lusta, akkor minden pályán kicsit változtatnék rajta, hisz lehetőség van bőven a finom hangolásra, a pályák meg nem éppen egyformák.
NA, ITT JÖTT KI MIT IS TUD IGAZÁN! Az első és legfontosabb felismerés, hogy én ehhez most kevés vagyok, csak néha tudtam igazán kihasználnia a One-Sixty tudását. Egyszerűen a bicaj kéri, hogy keményen dolgozd meg, ha finomkodsz vele, akkor is jó bicaj és nagy élmény, de akkor kb. nem látom értelmét, akkor mehetsz egy 120-140-as bicajjal. Kb. ennyit tudok én kihasználni rendesen. De ez ugye 171-et mozog, az meg annyival több, hogy egyrészt hozzá kell szoknom, másrészt kb. végtelennek tűnik, és ami a legfontosabb, hogy tényleg akkor tesz csodát a bicaj, mikor már olyan tempót megyek, amiről azt gondolom, hogy erre nem is vagyok igazából képes, szerintem ez a bicaj igazából ott kezd el élni és onnantól jön ki, amit tud, de ott nagyon! Sajna ezt a tempót viszont én csak néha tudtam hozni, főleg mikor tőlem gyorsabb ember mögött robogtam és mentem bele olyan helyzetekbe, amit magamtól tuti nem. Na, ilyenkor ez a bicaj felébredt és olyan szépen kimozgott, kidolgozott minden, hogy fülig ért a szám, mintha ott sem lett volna a probléma. Azt hiszem, ha az enyém lenne, néhány hét alatt sokat tudnék vele gyorsulni, de jelen pillanatban egyértelműen jobb a bicaj, mint én. Ez egy igazi verseny enduró!!
Érdekes fordulat, hogy verseny után még újra rápattantam a kisebb One-Fortyra is egy kicsit, és a nagytesós napok után sokkal jobban éreztem azt is. Sokkal inkább ki tudtam már bringázni a benne lévő tartalékokat, de sajna ez már csak egy rövid easy ride volt, de remélem, még később újra kipróbálhatom alaposabban ezt a bicajt is, mert véleményem szerint ez inkább az én tudásomnak és stílusomnak való gép. Kicsit feszesebb és emiatt jobban érzem a talajt. De azt gondolom a hazai viszonyokat és tempót figyelembe véve a legtöbben ezt a verziót tudják jobban kihasználni. Egy picivel mégis csak jobban tekerhető, lefelé meg ez is őrült dolgokra képes és nekem valahogy jó érzés ha azt érzem, hogy a bringa tudása nem haladja meg az enyémet. De ezt mindenki döntse el maga.
A két bicaj alapja ugyan az a váz elméletileg és gyakorlatilag is. Mindkettő használható hátul 29 vagy 27,5 es kerékkel is. Már ez is egy jó variálhatóság, de a dolog közel sem áll meg itt. A kis One-Forty ugyanis, egy álcázott enduró bicaj. Mondjuk úgy, vissza van fojtva, de viszonylag könnyen átalakítható 160-asra, vagy akár a kettő közé 150-re. Ugyanis csak a benne lévő rugóstag és villa hossza, ami más a két bicajban. De a tag és a villa is tudja a 160-at gyárilag, csak épp le vannak redukálva rövidebbre, illetve a telóban nyomó rudat kell cserélni hozzá. Szóval, ha kicsit belenyúlsz, akkor simán lehet egy enduród is belőle, de ha meg tekerős napok jönnek, akkor vissza rakhatod 143-ra. Már aki szeret és tud szerelni. De egyéni variációknak sincs akadálya. Lehet ez elöl 160 és hátul 150-es is, ami szerintem a hazai pályákon bőven elég.
Kinek ajánlanám őket? Mindenkinek, aki keményen küldi, főleg a One-Sixty, az egy igazi enduró gép, nem tudom hol lehetnek a határai pontosan, de biztos vagyok benne, hogy még a legjobbak sem fognak csalódni benne, aki meg még barátkozik a sporttal, annak azért lesz nagy segítség, mert mindenen átsegíti, hamarabb és bátrabban tanul vele és közben kisebb a balesetek esélye. Bár tényleg jól tekerhető gép, de azért ezt inkább lefelé fogja mindenki használni. Ha az a típus vagy, aki sokat akar tekerni is, akkor a One-Forty a jobb választás azzal is nagyon el lehet küldeni lefelé, csak kevesebb a tartalék, ami megment ha valamit benézel.
És hogy mindez mibe fáj, a One-Forty 700 ára 1.379.000.-ft. A One-Sixty 8000 pedig valahol 3 milla felett, de nincs pontos hazai ára, mert ez itthon nem lesz kapható, (talán rendelésre azért megoldható). Nem kevés pénz egyik sem, de ez a realitás. Sajnos minden komoly gyártó ilyen vagy még magasabb áron kínálja a hasonló termékeit. A teljes hazai típus választékot itt tudod megnézni.
Reméljük sikerült némi képet mutatni erről a két szuper bicajról. Ha tetszett a teszt köszönjük a megosztásokat.
A teszt másik fele vagy más szemszögből való bemutatása hamarosan itt, hisz ez még csak az én tapasztalatom volt. De ne feledkezzünk meg Milánról, aki ezeket a bicajokat nagyon vágja és sokkal inkább bele megy a technikai részletekbe. Pár nap és olvasható lesz nálunk az is.
