Baska – kör 2023.02.19.
Baska egy település, Horvátországban található, Krk szigetén. Csodás kis község tengerparttal, két hegygerinc ölelésében. A völgyben elnyúló faluban minden megtalálható, amire az odalátogatónak szüksége lehet. Strand, kemping, éttermek és egyéb ételhez jutási lehetőségek, boltok, különböző szálláshelyek… minden van. A szezon áprilisban indul és egészen szeptember végéig eltarthat. A tengerre vágyók körében főleg a nyári hónapokban nagyon népszerű a hely. Ellenben februárban szinte csak a helyiek vannak itt. Ráadásul ilyenkor ingyen be lehet hajtani a szigetre, és a forgalom is gyér. Nagyon szuper szerpentines az út Baskáig .
Bringás szemszögből is többféle lehetőségből választhatunk.
Lehet országútizni, hiszen javarészt jó az aszfalt minősége a szigeten, és a már említett szerpentines úthálózat sok helyen 18%-os mászásokkal-lejtőkkel fűszerezi az élvezetes kanyarokat.
Lehet gravel vagy cross bringával is túrázni a fentebb említett úthálózaton, vagy a domboldalakat átszövő kavicsos földutakon.
Amiért pedig mi mentünk, az a hegyikerékpározás élménye. A Trailforks térképét böngészve találtam több érdekes útvonalat is. Végül egy 28km/770 szint kört terveztem, ami elég izgalmasnak tűnt. Az elgondolás az volt, hogy a faluból a völgyön keresztül feltekerünk a hegyre, bár inkább domb, mert a legmagasabb pontja 568m. De nem a magasság a lényeg, ez később kiderült. Szóval feltekerünk a hegyre és a gerincen vissza a tengerpartra, a kiindulási pontra.
Az időjárás kedvező volt, lent Baskán olyan 12fok környékéről indultunk. Jelölt bringaösvény visz a településen keresztül. Szerencsére jó a vonalvezetése, szépen tekereg a falu és a környéke körül, egészen a völgyből kivezető főútig. Innen a szerpentinen kapaszkodhatunk fel a gerincre. Van benne néhány elég meredek mászás, mármint, ha 16 centit mozgó bringával és szuper tapadós gumikkal teker az ember! Szerencsére a gerincre felérvén le kell térni egy széles földútra, amin már jobban gurul a 29×2,5-ös gumi. Innen már enyhébben emelkedik az út. Aszfalton kb. 10 km-t kell hajtani a tengertől a gerincen lévő elágazásig. Aztán még nagyjából 5 km mászás várt ránk. Az út vegyes, az elején néhány km földút, majd lekanyarodva, a piros jelzésen már köves, sőt néhol nagyon köves, igen trükkösen tekerhető szakaszokkal. Furcsa táj, a Mátrához szokott szememnek nagy élmény ez a változatosság! Mindenhol kő, hol apróbb, hol nagyobb méretű szikladarabokkal szórt felszín, még a földből is kő nő, igazi ördögszántás! Ahogy egyre magasabbra értünk, úgy tűntek el a fák, átadva helyüket a bokroknak. Az Obzova csúcsot elérve, ami a sziget legmagasabb pontja is egyben a maga 568 méterével, gyönyörű panoráma tárulhatott volna elénk, ha nem lett volna köd a tetőn… de majd máskor. Azért így is van a helynek hangulata. Az egész táj csodás. A köd adott egy kis misztikus hangulatot, a szél miatt pedig úgy éreztük magunkat, mintha magasabb hegyeken kalandoznánk.
Innen az ösvény a gerincen folytatódik tovább, de sok helyen nehéz lett volna észrevenni, ha nem lett volna nálam a Bryton S500 teszt-komputer a Merida Concept Store-ból. Az otthoni bringázásaim alkalmával nem használok ilyen kütyüt, de ha olyan helyre megy az ember kerékpározni, ahol még sohasem járt, és nincs helyi idegenvezetője, akkor ez a készülék nagyon hasznos tud lenni. Persze lehetett volna mobillal, vagy térképpel is navigálni, de így sokkal egyszerűbb volt. Ariel, a Merida Concept Store-ból, segített a Trailforks-ról letöltött gpx-ekből összefűzni egy kört, amit feltöltöttünk a Brytonra, így könnyű volt a tájékozódás. Az útvonal végigtekerhetőségére ez már nem mondható el, mert néhol olyan köves szakaszok vannak, hogy nem tud hajtani az ember, mert nehezen gurul rajta a kerék és/vagy leér a hajtókar/pedál. Ellenben a lejtős szakaszok nagyon jók. Szuper köves, szerintem ezt a szót ismétlem a legtöbbet a beszámolóban, de nagyon köves! Vannak jó kis kanyarok és a kövek mérete, állaga állandóan változik.
Lefelé haladva szépen lassan kiértünk a ködből, elénk tárult a pazar panoráma. Az Adria látványa meg a környező szigetek, valami csodálatos érzéssel töltik el az arra járót. Nem volt verőfényes napsütés, de így is lenyűgöző volt a látvány! Gurultunk – tekertünk tovább, a gerincen és néhol mellette. Volt ugyan egy-két tolós szakasz, de arra nem számítottunk, hogy lesz ez még rosszabb is! Már az utolsó 6-7 km volt hátra, amikor az ösvény olyan nehezen járható kőrengeteggé vált, hogy csak lestünk! Tényleg erre megy az út? De a Bryton megerősített, hogy igen, és a néhol egy-egy nagyobb kövön előbukkanó jelzések is ezt igazolták. Elég küzdelmes bő egy óra volt, míg átvergődtük magunkat ezen a szakaszon. Néhány helyen még tolni sem tudtuk, csak vinni felemelve a bringákat. Szerencsére a táj mesebeli látványa kárpótolt bennünket. Útközben az egyik elágazásnál megpihenve vettük észre, hogy az a másik jelzés is Baskába vezet, de mivel nem ez volt az eredeti terv, ennek felfedezését meghagytuk a következő alkalomra. Azt azonban nem tudtuk megállni, hogy egy kicsit ne guruljunk rajta. Annyira hívogatott az a pár kanyar, ami felülről látszott, hogy néhány fotó erejéig időztünk itt egy picit. Megérte, tuti vissza fogunk még ide jönni!
Folytatva utunkat, a terep egyre járhatóbb, akarom mondani, bringázhatóbb lett. Végre gurulhattunk egy jót a következő elágazásig, ahonnan már csak lefelé visz az út a tengerpartig. Ez az utolsó szakasz feltette a pontot az i-re. Jobb oldalt végig a tenger látványa, előttünk meg az álmainkba illő ösvény. Az elágazó után következett egy kalandos szakasz, ahol a kövek nem voltak stabilak, gurult mindegyik, ahogyan kedve volt. Mókás volt, végig pedálon tudott maradni a lábunk és jót „szörföztünk”lefelé. Ezek után jött egy párkány a hegy oldalából, amit persze ki kellett próbálni. Lett volna kerülő út, de eszünkbe sem jutott, hisz egy ilyen élményt kihagyni vétek. Majd az ösvény szépen lassan egyre kevésbé lett köves, a vége felé már néhol homokos földúttá alakult. Már-már furcsa is volt, hogy teljesen más felületen bringázunk. A növényzet is egyre magasabb lett, újra előkerültek a fák. Szuper befejező szakasza volt a túrának!
Összesen hat óra alatt sikerült teljesíteni a távot, ami kicsit több, mint amit a tervezéskor gondoltam, de nem siettünk, fotóztunk sokat, megálltunk enni-inni és arra az igen köves, hosszú cipelős szakaszra sem számítottam eredetileg.
Fantasztikus élménnyel gazdagodtunk! Megismételnénk-e még egyszer? Igen!!! Mikor indulunk?
Az utat és a cikket írta és csinálta Jurecska Matyi
