Október első hétvégéjén az eplényi Síaréna Bike Park pályáin versenyezhettünk egy jót. A pályákat Ziskó Balázs és csapata találta ki és építette meg. Szerintem elképesztően jóra:)
A verseny forgatókönyve úgy zajlott, hogy szombat délig edzhettünk a meglévő három pályán, amiből igazából az N1 és N2 volt számunkra fontos, mert azok egyes részeit érintette aztán a verseny nyomvonala. Amit délbe átszalagoztak és egy-egy kör erejéig nézhettük meg azokat. Így, ha nem is teljesen vakon, de nem is szétgyakorolva mehettünk rá versenyezni vasárnap reggel. Nekem tetszetett ez a rendszer, és a pályának is jobb volt így, mivel ezek új free cut nyomok voltak sokszor, minimális talaj munkával, így nem igazán bírta volna el, ha ezeken edzünk sok-sok kört. Így is fogyott a talaj rendesen a verseny végére, ahol én is jöttem. Néhol egészen más lett, mint amit még edzésen láttam, de ez semmit sem vont le az értékéből.
Az első pálya eleje teljesen új volt, a fák közti szűk részen, nem túl nagy tempóval szlalomozgattunk, majd visszakaptuk az eredeti nyom egyes részeit és kanyarjait, ahol tempósabban lehetett haladni. A végére került egy izgalmas új vágás, ami a parkolóhoz vitt le. Ez egy pár mp hosszú tekeréssel indult, hogy meg legyen a pulzus, itt sokat lehetett veszteni, ha nem volt jó az ív és a sprinted a dombra. Majd lendületes rézsű kis támaszokkal helyenként. Ha meg volt a ritmus, akkor nagyon élvezetes volt, lejtett is rendesen, a legvégén egy több opciós kanyarral a mély talajban. Nagyon szerettem:)
A második az kb. a N1-el indult, majd egy kanyarból kivágva átmentünk új nyomba és kezdődött is a rézsűs veretés, de valahogy nagyon élvezhető formában, aztán persze kaptunk még a döntött kanyarokból és a tempós pálya elemekből is eleget, volt két ugrató szerűség a közepén, ami nekem nagyon nem jött be, olyan dirt-ös furcsaság volt ez, én ezt nagyon nem érzem sajna. Aztán megint új szakaszok, még több és még erősebb rézsűvel. Lehet csak a vak szerencse vagy a jó gumik, de szerintem inkább a pálya építők képben levése miatt ennek is megvolt a ritmusa. Nem baszkódás volt, hanem lehetett rajta tempót gurulni, és pont ott volt minimálisan megásva kicsit, ahol kellett, hogy egy kis új lendületet szerezz. Én ezt is élveztem, leszámítva a két rakéta kilövős ugratót, ahol sok tempót vesztettem.
A harmadik pálya volt a kedvencem, ebben a rajtnál volt némi tempós tekerés, majd a Dh nyom legelejével kezdtünk a lejtőt, amit pár kanyar után elhagytunk és egy szűz nyomon verettük egész lendületesen a szűk fák közt, itt is pont ott volt támasz, ahol kellett, így nem veszett el a lendület sehol. Volt benne egy trükkösebb gyökér halmazon való átbaszódás és innen kezdődött a kánaán, amiért nekem önmagában is megérte volna lejönni ide, akkor is, ha semmi mást nem látok. Ez egy meredek, szűk fordítós, nagyon laza talajú, de jól tartó nyom volt, ahol elég precízen kellett menni, de ez sem kínlódós volt, hanem inkább melós kanyargós ritmusus meredek ereszkedés. Imádtam ezt, az ilyenek a kedvenceim. A legvégén belecsatlakoztunk a Dh nyomba és kb azon. gurultunk be a célba a nagy rámpa kihagyásával.
Volt egy negyedik, meglepetés pálya is. Az eddigieket ugye fél vakon nyomtuk, egyszer láthattuk előtte, de ezt full vakon kellett. Volt benne minden, kis tekeréssel kezdődött, de később is akadt benne laposabb rész illetve a közepe felé volt egy nagy sziklákból álló szakasz, ahol ezeken le-föl, jobbra-balra kellett inkább tekerni, mint gurulni, de a vége felé ismét kaptunk tempót és meredekebb szakaszt is. Szóval nagyon egyedi és változatos lett ez a nyom is.
Nagyon élvezetes volt az egész nap, megérte eljönni, a felvonót is tudtuk még használni a verseny után is, így a matek is jobb lett, mert azért ez nem klaszik csoki kupa volt, úgy értem nevezési díj is volt. De szerintem vállalható összeg és teljesen hibátlan pályák, főleg azoknak, akik szeretik a naturál traileket is és nem csak a bike parkos, döngölt nyomokat, nagy ásott kanyarokkal. Lehet a kezdőknek helyenként kicsit sok volt, de senkit nem hallottam nyafogni vagy hőbörögni. Szerintem az ilyen pályán ugyan többször hibázhat, aki még nem elég ügyes, de mivel kisebb a tempó és puha a talaj így a sérülés veszély is kisebb. Nem is tudok róla, hogy lett volna bármi komoly sérülés.
A versenyt a lányoknál Tóth-Almási Borbála nyerte, a junior fiúk papírforma szerint megverték rendesen az öregeket, itt Babó Áron győzött 3mp-vel Ördög Ákos előtt. A véneknél Ördög Dániel volt a leggyorsabb 3mp-t verve rám.
Az egyetlen dolog, amibe bele tudnék kötni az, hogy a verseny maga miért nem feltekerős. Egy endurónak ez is része. Fáradjon a nép:) Ezt pár dörzsölt öreg harcos hozzám hasonlóan hiányolta, de lehet a többség boldogabb volt így.
Rég láttam ilyen élvezetes pályákat, de a hangulat és a rendezés is hibátlan volt. Nagyon örülök, hogy eljöttem ide. Köszönet az építőknek a munkájukért. Remélem lesz még máskor is, jöjjön, aki jót akar.
