Rychlebske Stezky maga a bringás mennyország.

Sajnos késve érkeztem ide így minden pályát meg sem tudtam nézni, amit már most pár órával később is nagyon bánok. Egy hangulatos kis falun túli kemping, étterem és bringaszerviz várja az ideérkezőket. A kempingnek saját „dirt” pályája is van. De lehet 40 zlotyiért fürdeni is (3percet). Van ivóvíz, ezzel erre eddig így nyilvánosan nem találkoztam. És csodálatos hangulatú szellős kemping mindenféle stílusú bringás utazóval. Nem is tudom, van-e itt olyan, aki nem bringás.  Ráadásul hétvége volt, úgyhogy volt pörgés, amíg ott voltam.  Gyorsan indultam is a hegyre, amire most nem készültem rá, mert nem volt időm, de szerencsére voltak annyian hogy láttam merre kell menni.

Könnyű szűk aszfalttal indul, majd ugyn ilyen laza murva és aztán egyből Single Trail. Épített, de nagyon kellemes már rögtön az elejétől, komolyan tetszett, nem nehéz, de szórakoztató, sok kanyar és pár szikla meg gyökér, később persze lesz benne minden. Aztán megint kimegy murvára és újra be trailre, végig jól van jelölve. Na és innen hogy újra bemegy másodjára vagy harmadjára terepre, egyből egy korrekt kis patakátkelés, majd olyan élvezetes felfelé hogy alig vártam, hogy újra mehessek rajta, szinte húz fel, technikás, kanyargós, kimondottan kéri a figyelmet, minden pillanatban van rajta valami, de nem az a baszkódós, megakadós, szerencsétlenkedés, hanem olyan lendületes. Illetve ha valakinek nincs meg a tudása, akkor igen is küzdeni fog rajta, de ha meg van akkor soha többé nem akarsz máshol feltekerni sehova. Én még ilyen szórakoztató felfelét nem  láttam, Vagy ha láttam már rohadt rég, nagyon messze, és nem emlékszem. Tényleg elképesztő. Dr. Wiessnera a neve és haza akarom vinni. Két XC-s sráccal mentem fel, akik erősek voltak, murván nehéz volt velük, de terepen nagyon kijött, hogy mit tudnak, illetve mit nem, szóval ez ilyen terepen lehet tanulni felfelé is és kell is.

Innen isteni szerencse vagy bármi miatt a Superflow trailjükre vetődtem ami miatt kicsit aggódtam, hogy ilyenből sok volt mostanság. De nem baj megnézzük. Ez 7 szekcióbol áll, közöttük kisebb összekötők. Nekem úgy, hogy haladtam és talán egyszer sem álltam meg kb 30perc volt!! Az eleje még szinte mászás, aztán könnyű lejtő nagyon kellemes kanyarokkal már itt is, majd egy kis murvás másás, pár perc és jönnek az izgibb szakaszok. Nem tudom elmondani részletesen hogy melyik milyen, hanem úgy egyben. KIB….T JÓÓÓ! Tényleg igazi flow, iszonyat jó kanyarokkal, kevéske ugratóval, inkább pár drop, némi pump, lapos kövek, ilyesmi. De az egész annyira szép, mind a környezet, mind maga a trail, hogy el sem tudom mondani. Egyszerűen ebből a stílusból nagyon el sem tudok képzelni jobbat, tökéletesebbet. A kövek nem megakadósak, a pálya nincs szétfékezve. Tényleg csak suhansz le és hallod, ahogy kapaszkodik a gumi. Érzed, ahogy belepréselődsz a kanyarokba vagy épp az kis hullámok aljába. Ugyanakkor még sem csak azok tudják évezni, akik még közepes szinten vannak, hanem sok helyen a kezdők is. Viszont a pro riderek is szerintem, lehet rajta olyan tempót menni, hogy kimondottan izgalmas legyen nekik. Bár nem ők azok kik ide szoknak majd szerintem, hisz felszállítás tudtommal nincs, lift nincs, és az ebike is tilos. Ez van tekerni kell, mint ahogy ezt jó sok éve kitalálta kerékpár megalkotója.  (nehogy leírja nekem valaki, hogy először még rugdosták magukat meg a velocipéd…😊 Egy a lényeg, ez zseni.

Fel megint az előbbi trailen, esküszöm vártam, hogy újra mászhassak rajta. Vigyorgva felértem, A bringát taszigáló endurosok szerintem szt hitték valamit szívtam. Lefelének a Tajemny, a Mramorovy, a Hupcuk és a Sjezdy jöttek így egymás után. Ezek mind pirosak, de én még ilyen küzdelmes baszkódós trailen nem mentem. Ezek után fogalmam sincs, hogy lett a másik olyan sima. Mert ez gyakorlatilag 80% kő Fixek, nagyok és kurvanagyok, gömbölyűbbek, tehát nem annyira felütős, mint inkább váltó letörős és/vagy lánctányér  gyilkos. Felütni azért is nehéz, mert nem tudom mentem-e 10-nél többel rajta bárhol is. Ebben egy pillanatnyi flow sincs, csak küzdelem, és nagyon könnyű beakasztani két kő közé az első kereket és úgy pofára esni. Ha valaki ismeri a Kékesről a kéken Markazi kapuig szakaszt, na annak a legdurvább két, párméteres sziklakertes szakaszát szorozza fel minimum 2-vel és ez van több kilométeren át. Én alapból nem csak bírom, de szeretem is az ilyet, de azért ez a Superflow után öngól volt. Ehelyett elmehettem volna a zöld XC körre, van egy olyan érzésem, hogy ott még lehettek jó dolgok. Amúgy ezeken a pirosakon nem tudom elképzelni hogy bárki tudna rendesen haladni és élvezni, lejtése nem elegendő, nincs tempó és az is mindig elvész az extrémebb helyeken.

Sebaj, 3. kör! Vigyorogva fel ugyanott, kimondottan csúnyán néznek már az endurósok😊

Még feljebb mentem a Wales-ra amiről tudtam, hogy ha nem tetszik a fekete verzió sem akkor átmehetek a Superflowra egyből. Hát nem mondom, hogy nem tetszett, de azt sem hogy kéne még egy kör belőle. Kb ugyanaz volt, mint a piros előbb de legalább rövidebb. Vannak még más fekete pályáik is, de nem akartam kockáztatni és inkább mentem a bevált Superflown. így másodjára többnyire már unom a pályákat, de nem ezt. Most már lendületesebben is tudtam menni. Imádtam.

Sajna ennyi fért bele bruttó 4-5 órába. Félek, megbánom, hogy nem maradtam ott. Eszméletlen jó hangulata volt a helynek.

Igazából inkább ügyes XC, Trail vonalon mozgó arcoknak ajánlanám, mert ők az egész kört tudják élvezni. A gravity vonalról azoknak fog tetszeni, akik nem omlanak össze a feltekerés élményétől.

Ide még tuti, hogy visszajövök, és amúgy titkon azt is remélem, hogy még sok jó, a trailforkson nem jelölt trailt is rejt a környék.  

Gondoltam, hogy felteszem a kamerát, de nem volt időm már arra sem, arra meg főleg nem, hogy még aztán szerkesszem is, meg netem sincs hogy feltöltsem, szóval keressetek rá Youtube stb oldalakon, tuti hogy van, és sanszos hogy jobb mint, amit én csinálnék. Remélem vissza adja az érzést is kicsit.

Annyira nincs közel sajnos 5 és fél óra bő ötszáz km Budapesttől, de ha egy hetes nyaralásra ráfűzi valaki, akkor Itt van 2 órára Trutnov, és Nove Mesto pod Smrkem is, amik állítólag szintén nagyon jó helyek. Pár nap és beszámolok róla, De az-az a lengyel rész, ahol az előző napokban voltam, az is csak 2 óra keletre. https://trailhead.hu/index.php/2021/08/19/bielsko-biala-enduro-trails-az-eddigi-legjobb-a-tersegben/

Sczyrk Bike park lenygelorzság

Itt eredetileg egy szép nagy kört akartam tekerni, volt is egy trekkem hozzá de dzsungelharc lett belőle. A végén valahogy odakeveredtem a Sczyrk Bike Park tetejére, és akkor már legalább guruljak egy jót alapon lejöttem először a piros tetején, majd a kék aljával kombinálva majd fordítva.

Jók voltok ezek is, de a másik Bielsko-Biala melletti pálya nekem jobban bejött. Ez persze jóval hosszabb és van felvonó is full infrastruktúra, hisz egy komoly síközpontról van szó. Ennek megfelelően többen, nagygépekkel, durvábban járják és emiatt kicsit jobban el is van használva a pálya. A kék egy flow nyom és nagyon élvezetes, bár eléggé rázós. Ugratók kicsit nagyobbak, de ami nem tetszett, hogy ehhez és a nagyobb tempóhoz képest kicsit meredekebbek, engem nem olyan jól dobtak, de persze nem én vagyok a levegő királya, szóval ez lehet csak az én bajom.

A piros szűk singltrail, jó fajta de nem árt jól ismerni hogy igazán tudj rajta haladni, illetve gondolom a nagygép, fullface és a protektorok, na meg nyílván a tudás az sokat segíthet. Nekem a kis bicajjal rázós volt, de teljesen teljesíthető. Sajna itt ennyire futotta.

Ezt egyértelműen enduro és Dh bicajoknak való, ők tudják élvezni, nekik ajánlom.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like