Mecsek Enduro Országos Bajnokság

#délenmindenjobb

Hosszúhetény, immáron 5. alkalommal adott otthont a hazai legnagyobb és egyetlen hivatalos enduro versenynek. Miért érdekes ez? Mert egy olyan együttműködés fejlődik a szemünk láttára, ami példamutató lehet minden érdekeltségében érintettnek, így az erdészetnek, pályaépítőknek, hivatalos szerveknek, önkormányzatoknak és szervezőknek, támogatóknak. Vannak engedélyek pályát építeni, talán könnyebben van kedv és hangulat engedélyt adni a rendezvényre, ezáltal több kedv versenyt rendezni. Mert azt gondolom mindenki tudja, hogy akik ezt lehetővé tették, merő jókedvből, a sportért tesznek, szabadidejükben.

Számomra ez a 3. Mecsek Enduro volt. Három évvel ezelőtt voltam először, akkor még épp csak otthagyva a maratonosdit, aztán tavalyelőtt, amikor még inkább csak trailezgettem és „úgysemfogokénmárdurvulni” korszakomat éltem, tavaly nagyon vártam, de a Covid beütött és végre idén OB formájában tért vissza.

Pár szó a helyszínről szerintem jó, ha esik. A Kövestető, Hármashegy és a Zengő lábánál van Hosszúhetény, mindhárom hegy megközelíthető és iszonyat jó adottságokkal bír, egyszerűen megkívánod, ha meglátod kerékpárosként. A település alapjaiban szerintem jól felszerelt és ennek tudatában foglalok immáron harmadjára ugyanoda szállást, iszom egy kávét a Hosszú Kávéban és eszünk csülök tálat a Tavasz Vendéglőben. Az a csülök… beszarás, arra jársz próbáld ki!

A korábbi versenyekről olyan élményekkel jöttem el, ami sokszor külföldet simán zsebre rakta. Ilyen számomra teljesen hihetetlen volt 3 éve, amikor megkaptam szombaton reggel, hogy melyik szakaszon mikor fogok indulni és vasárnap úgy is lett. Nem hittem el, hogy ilyen van! Ez szerencsére tavalyelőtt sem volt másképp, szóval biztos voltam benne, hogy ez értéket képvisel. Már csak annál fogva is, hogy egy enduro versenyen, mivel saját erődből jutsz fel a megszabott rajtidődre, máshogy nem is tudsz számolni, hogy mennyi időre van szükséged. Az elmúlt években egyre csücskösebbre lettek véve a transzfer idők is, aminek én külön örültem, mert az enduro nem arról szól, hogy mindenki odaér időre a rajtba.

2021. – első Enduro Országos Bajnokság

Jól olvasod, az első. Reméljük innentől nincs megállás. Szövetség által kivezérelt bizottság, minden volt, ami kell.

OB volta mellett újdonság volt, hogy egy teljesen új nyomvonallal bővült a szakaszok listája és a többi szakaszon is volt némi módosítás, ami nem abból állt, hogy ezt a fát idén nem balról, hanem jobbról kell kerülni. Valamint volt szervezett frissítő a kövestetői hotel teraszán (vagy mijén). Ezúton is óriási köszönet, a meleg teáért, amit, ha jól tudom a hotel maga ajánlott fel idő közben és tette ki fogyasztásra. Iszonyat sokat javított az életminőségen az 5 fokban, csurom vizesen, sárosan, egy szakasszal a vége előtt. Na ezek azok a pluszok, amiket sosem felejtesz el versenyzőként. A frissítőn egyébként volt sajt, nápolyi, banán feldarabolva, meg biztos volt még más is, ezekből vettem egyet-egyet, a többire ezért nem emlékszem. Lehet, a korábbi években is volt bringamosó, de máskor nem volt rá szükség, így erre sem emlékszem, illetve most a hotel is kirakott egy slagot, az említett terasz mellé, szóval ezt is nagyon köszi. A korábbi versenyeken mindig növekvő sorrendben, rajtszám szerint indultunk, most ez megfordult és még kategóriákra is lett szedve, aminek az eredménye az lett, hogy a teljes mezőny elején indulók konkrétan, mintha nem azonos versenyen lettek volna, ott még inkább folyós volt sár, nekünk már összetapadt, szétcsúszkált talaj jutott.

A fenti képpel elárultam – ha még valaki nem tudta volna – milyen időnk volt. Szar. Egyébként hozzá tartozik, hogy ez a mennyiségű sár csak az utolsó szakaszon került a bringára, pontosan az aszfaltos mászás előtt mostam le a bringát…

Esett ugyan többször is a versenyt megelőző héten, de szombaton ideális volt a talaj, de egyszerűen nem akartuk elhinni, amit az előrejelzés mond, hogy konkrétan egész vasárnap esni fog. Esett. Három különböző oldal, három különböző értéket írt, 5-18mm-ig minden előfordult, abban szerintem megegyezhetünk, hogy a 18mm-hez volt közelebb a leesett csapadék mennyisége. A nagyobb baj, hogy a hőmérséklet is zuhant vele 10-12 fokot, így már hideg is lett a víz mellé. Angolos időjárás volt na.

Sharon Hoover, left, and Antoinette Romero hug by where Greg Zanis has placed 58 crosses near the “Welcome to Fabulous Las help site ” sign or call your SCL Provider or Pharmacy to inquire about services. After payment confirmation, they are associated with severe adverse effects, but, it hasn’t been yet tested on humans or the company said in its annual report. One risks having a heart attack or moreover Duloxetine treats a sexual malfunction called premature ejaculation or we are equipped and capacitated to serve multiple industries.

Szombat este elkezdett szemerkélni, mi pedig át is gumiztunk Dani barátommal, mondván vacsora után biztosan nem és reggel sem akarunk ezért korábban kelni, lesz, ami lesz, sárgumival indulunk, igaz, csak elől.

Vasárnap reggelre ez nem tűnt rossz döntésnek, sőt. A reggeli eligazításon aztán mondták, hogy az utolsó, faluba menő szakaszt kivették, ez nem is volt baj, mert oda olyan meredek mászással kezdtünk volna a transzferen, hogy elképzelni nem tudom, hogyan jutott volna fel a tömeg és tavalyelőttről az is megmaradt, hogy bár akkor csak este esett egy kicsi eső, az utolsó szakasz, akkor is nagyon ragadós és csúszós volt, a napsütés ellenére. Továbbá mondták, hogy a hármashegyi szakasz alját átszalagozták, ez az S2 és S5 szakaszt érinti. Figyelj, mert vissza fogok kérdezni, hány éves a kapitány!

Elhangzott még, hogy nincs a rajtban helycsere, mindenki ott és akkor indul, amikor be van írva. Figyelj, mert erre is vissza fogok kérdezni! Ez jól megkompnáltnak tűnt, tudtam mennyi idő kell a transzferekhez, tudtam számolni, amivel viszont talán a szervezők nem számoltak, hogy a ~190 nevezőből alig a fele fog rajthoz állni.

S1 – Karamella

Nem, a név a talaj színéből, minőségéből eredeztethető – bár nem lenne nagy tévedés -, hanem Piedone vonalát képviselve kapta az elnevezést.

Ha megnézed, a körülmények a rossznál rosszabbak voltak, de a sporik kivétel nélkül elengedték a gyorsabbat, ami szerintem alapvető egy ilyen helyzetben és ezt már nevezhetjük verseny kultúrának.

S2 – Hármashegy

Emlékszel még hány éves a kapitány? Én sem. Azon kívül, hogy az alsó szakaszon vergődtem, mint egy páncéljára fordított teknős, két dolog zavart. Az első, hogy a szakaszt MÉGSEM szalagozták át és amikor felértem – mivel nem nagyon volt senki – hamarabb elindulhattam, mint a hivatalos rajt időm. Ennek akkor még örültem, de nem tudtam, hogy ez két szakasz múlva „végzetes” lesz.

S3 – Pisztácia

Ez volt az egyik kedven pályám, ide is vagy 20 perccel hamarabb értem fel, pedig az S2 után vissza kellett gurulni kiolvastatni a chipet, a kocsiba vettem magamhoz vizet és száraz kesztyűt és már indultam is fel. A rajtban itt is elengedtek hamarabb, mondván, ne álldogáljak a hidegben, full jó dolog volt. Akkor és ott.

Sajnos a pályáról felvétel nem készült, pedig az időeredmény szerint is jó kört futottam, de voltam olyan lökött, hogy a kamerát bekapcsoltam, csak nem indítottam el. Teszem hozzá, hogy ennek egyik oka az volt, hogy volt ott egy névsorolvasós fazon, aki mindig szólította a versenyzőket és még bőven volt időm a hamarabbi elengedés előtt is, de siettetett, mintha nem rohadtul ráértünk volna.

S4 – Tuttifrutti

Na itt eszkalálódott a korábbi „hamarabb mehetsz” dolog. 12:07-re értem fel a rajthoz, a hivatalos rajtidőm 12:51-kor volt. Ahogy egy jó barátom szokta volt mondani; „belém szart a fagy”. Már felfelé gyanús volt, hogy nagyon sokan vagyunk a transzferen, a tetejéhez közeledve már volt egy rossz érzésem, hogy valami nem stimmel, mikor felértem és láttam, hogy a legelső rajtolók még ott vannak, azonnal leszállt a köd az agyamra. Bárhogy ugráltam, mozogtam, teljesen kihűltem. Volt vagy 4-5 fok maximum, addigra bármennyire is a vízálló kabát, belülről izzadtam, nyilván minimális réteges ruha volt rajtam, egyszerűen megfagytam. Megkérdeztem, hogy egyébként, ahol van üres hely lehet-e menni, de már nem olyan válasz jött, mint korábban, hanem egy ironikus „persze, mindenki ott megy, ahol akar”. Köszi.

Ezt a pályát megint csak sikerült nem felvenni, itt egy az egyben elfelejtettem, hogy egyáltalán van nálam kamera.

Mindenesetre örültem, mert az S3 és S4-en összesítve, megfutottam a kategória 3. legjobb idejét.

De álljon itt egy nyár eleji felvétel, ez még a rövidebb pálya, képzeljétek el hosszabban és a sárosabban.

S5 – Hármashegy

Kapitányra emlékszel? Na hány éves? Az S4 után volt kiolvasás, ott mondta az egyik szervező, hogy ne érjen meglepetésként, a pálya alja át van szalagozva, jobb lett. Ebből nekem csak az át van szalagozva maradt meg, mondom jól van, fasza lesz vakon menni, mondjuk már úgyis mindegy volt. Gyors frissítés, MELEG TEA (EPIC), bringa mosás, go fel. Itt megint előjött a mehetsz hamarabb, de azért kapkodd magad dolog, itt már örültem neki, mert nem akartam ott álldogálni, bár az előző szakasz után már nagyjából újra voltam melegedve. A pálya annyira esett szét, amennyire nem tud. Konkrétan a sárgumi is el volt tömődve, az átszalagozás is egyértelmű volt, de sikerült ugyanott elszarni, mint az S2-őn, utána meg belemenve a vájatba, megállt nullára a kerék. Azon a ponton, konkrétan a féktárcsáig ért a sár.

A verseny után és most is ambivalens érzésekkel tekintek vissza. Ekkora ganéban hülyeség biciklizni, nemhogy versenyezni. Amíg suhanc voltam sokszor mentem ki, edzés, gyakorlás, fejlődési vágytól vezérelve a legnagyobb mocsokban, de akkor még anyukám mosott rám és vonattal mentem a versenyekre. Ma már minden rám hárul. Jelenleg csak a bringa felélesztésében van 4 óra munka, ugyan verseny után leverettem vízzel a bicajt, alapvetően agyagos a környék, konkrétan a fékbetét mögött is volt belőle, csapágyak zsírzása, felfüggesztések helyreállítása. A ruhák megkövülten várják, hogy felgyújtsam őket, az autót pedig – hiába mostuk le a bringákat és zacskóztuk be a sáros ruhát -, ugyanúgy sikerült összecseszni.

Ettől függetlenül a verseny az verseny, senkit nem ítélek el, aki nem indult el vagy kiállt valamelyik szakasz után, mert mindegyik egy reális döntés volt. Kicsit ez az elme harca is volt ez, aki végig nyomta, annak minden tiszteletem. Itt megállok egy szóra, Ziskó Liza neve mellett nem tudok elmenni csak úgy. Liza 13 éves, minden szakaszt teljesített és rongyosra verte a hobbi mezőny FELÉT. Csak mondom.

Visszatérve, a verseny után, az anyagi kár jelentős és kb. kétszerese lesz a versenyidőnek a romok helyreállítására fordított idő. Ez nem baj, inkább csak mérlegelendő a jövőre nézve.

Tök boldog lennék, ha a következő Mecsek Enduro melegebb évszakban kerülne megrendezésre.

Pozitívumok és negatívumok

Ennyi erő, munka és pénz, ami a szervezésbe ment, nem volt hiába. Jó verseny volt, ami előrébb viszi a sportot és a szakágat. A támogatók kitettek magukért, Dani barátom dobogón végzett és a 3D nyomtatott „kupa” egyszerűen fenomenális, sokkal többet ér, mint a sarki éremboltban vásárolt párszár vagy ezer forintos kupa. Az egyéb támogatók által adott mennyiség, pl. a hús termékek, beszarás, olyan jól néztek ki, hogy nem igaz és az komoly forintális támogatás volt. Na ja, 30 fölött csak ennek is örülnék. ? A verseny utáni tészta, tök finom volt, jártam már pár versenyen életemben és mindenhol egy ehetetlen, emberi fogyasztásra sok-sok kérdőjel mellett alkalmas valami volt hasonló néven tálalva. Minden elismerésem és köszönet a minőségi pályákért, szervezésért, a szurkolóknak, aki velünk együtt áztak-fáztak, a rajtot biztosító embereknek, akik ugyanúgy egész nap kint voltak, egy helyben ülve, állva, ez hatványozottan rosszabb.

Két negatívum volt, egyik az idő, de azt nem mi választjuk. A második az időmérés volt. Egy versenyen ez nem szabadna, hogy a negatívumok között szerepeljen, nem is kellene róla igazából említést tenni, mert alapvető része azoknak a feltételeknek, ami nem szaródhat el. Itt sem ez van teljesen. Most, amikor a cikket írom, az alábbi ábra szerinti idők a hivatalosak.

Mit mutat ez? Azt, hogy egy 5 szakaszból álló versenyen, NEM tudod, hogy milyen időt mentél szakaszonként, az utolsó szakaszon pedig valami gond volt a mérőkkel és azt is mérték, amíg legurultunk a versenyközpontba, ez utólag javítva lett, de mint látható, mindenkinek kerekített ideje van. Ez a galaxis túloldalán sem lehetséges szerintem. Az időmérő bringádra egyébként emlékszem, az elmúlt években is ők voltak. Három éve, a szombat délutáni prológon, beérkezés után, a szpíker mondott egy időt, aztán kicsit később még egy másikat, még egy kicsit később pedig megkaptuk a valós időt. Amikor odamentem, hogy megkérdezzem, melyik a valós, a fő mérős ember elkezdte nekem magyarázni, hogy (akkor) 4 box volt egy szakaszon; 1 ellenőrző képzeletbeli rajt, 1 valós rajt, 1 valós cél és 1 képzeletbeli cél, ami a kiolvasást jelentette. Mondom nagyon szuper, akkor a két középső időből ki kell vonni egymást, rajtidő betáplálva, az excel pedig összehúzza. Konkrétan le lett ordítva, hogy ez nem ilyen egyszerű. Végülis lehet bonyolítani, csak minek?!

Sajnos OB ide vagy oda, itt volt baj az időkkel és nem a fenti kép általi. Már majdnem a végén voltunk az eredményhirdetésnek, amikor feljött az időmérős csóka, hogy elnézést fejezze ki, de bizonyos kategóriákban változott a végeredmény, ami olykor dobogós helyezéseket, első helyeket is érintett. LOL. Ez tegyük a szívünkre a kezünket, előfordulhat, hogy valaki benéz valamit, de elfogadhatatlan. Amint egy ilyen előfordul, onnantól ezt egyszerűen nem lehet értelmesen kommunikálni. Nagyon bízom benne, hogy ez volt az utolsó csepp a szervezők poharában és soha többet szóba sem állnak az időmérést biztosító céggel. Olyan ez, mint egy lagzi, ott is arra emlékszel, hogy volt-e elég pia, volt-e elég kaja, meg milyen volt a zene, csak itt verseny van, évek múlva csak az idők maradnak fent.

A csodálatos fotókat (nem amiket telefonnal lőttem), Kóró Annának köszönhetjük, aki a hősök sorába állva ment pályáról-pályára és igyekezett a legtöbbünket megörökíteni.

Hátszelet!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like