Ruzemberok és Kralova Hola trailjei

Ruzemberok Bike park

Tudom már régi darab, de én most voltam itt először. Elég jó hírű kis park, úgyhogy nem maradhatott ki, még ha harmadjára kellett neki futnom is, hogy végre felfedezzem.

Gondoltam megyek valami zöldet bemelegítésnek, de az nincs, úgyhogy nem mentem. Így egyből rá a kékre a Blizzardra, ami a trailforks szerint kék, szerintem annak erős helyenként kicsit,  de ők is kéknek jelölik az infótáblákon, viszont pirossal a pálya útba igazító jelölésén a rajtban. Ezek szerint nekik sem egyértelmű. Nagyon jól kezdődik, olyan flow trail szerűen, de később átmegy győkeresbe majd szikla rengetegbe. Így sem rossz, sőt nekem végül ez lett a kedvencem, de azért 120-as géppel nem az igazi. Ráz és üt, de nagyobb vassal még tényleg egész flow-s. Viszont nem kezdőknek való flow az tuti. És gumiból sem árt valami dupla falú, mert igencsak kopognak a kövek a felnin. Ez mondjuk a többi pályára talán még inkább igaz. 

A másik kék a Modry Zamat volt, ez egészen más stílusú pálya, nagy döntött kanyarok, széles trail többnyire, és persze nagyobb tempó, nagyon fasza is lenne, ha nem lenne totálisan szétfékezve (megint csak a saját gépemhez mérten) én konkrétan majd leestem a pályáról a ratatás kanyarokban. Lejjebb kicsit beszűkül, de az egész kellemetlenül ráz többnyire, de nem a sziklák és a kifékezett gyökerek a legrosszabbak hanem a sok kifékezett rázópad. Ezt egyszerűen nem bírja a törött csuklóm és a legyengült karom.

Ami szerintem sokkal jobb és mások is így látták ott, az a vagy ebből a kékből elérhető Monster Dog, vagy az Intro DH-ból is idejutsz. Ezt ugyan nehezebbnek jelölték, de nem az, sőt! És nincs úgy hullámosra fékezve. Ami nehezít rajta, hogy van két sunyi drop, ami állítólag nagyobb, mint tavaly. Én nem tudom, mert ugye most láttam először és majdnem utoljára is, mert kicsit elragadott a hév az első körben és az első droppot nem vettem észre. Van ugyan egy pozor tábla mellé cseszve (kb tenyérnyi) de mire azt el tudod olvasni, akkor már kurvára elbasztad, pont az eldobó végén van. Én a kisgéppel megérkeztem oda vagy 30-40-el, de simán lehet gyorsabban is, és ha ezzel a tempóval rámegyek, akkor szerintem még most is ott repülök valahol. Ez egy ilyen sí sánc alja jellegű érkezőt kapott szerintem lehet rajta szállni vagy 20 métert, ha nem lassítasz és nem szorítod le. Én persze ugrani sem akartam és esküszöm kb. egy centin múlt, hogy nem estem le, épp csak megtudtam állni. Köszi Hans Dampf?

Aztán egy hasonló még van lejjebb is, szerintem az is aljas. De aki szeret repkedni annak ok, csak nézze meg először vagy menjen lassabban. Kicsit összezavartak itt a nehézségi fokok jelölései ezért felhívtam Milánt, hogy rá merjek-e menni a többi pályára, mint Pro DH, Intro DH és Enzed?! Azt mondta lehet csak ésszel. Így rábátorodtam, hát mit mondjak, ehhez már tényleg komolyabb eszközök kellenek. Megcsináltam, lejöttem, de nem erre a tempóra gondolt a költő, mikor megálmodta ezt a nyomot. Olyan XC stílusban leügyeskedtem, leküzdöttem magam, még élveztem is, de szánalmas baszkódás volt a profik tempójához képes, akiket ugyan nem láttam, de éreztem, hogy ők itt azért jobban haladhatnak, senkivel nem találkoztam ezeken a nyomokon. Mentségemre megint csak a kis bicajt és a sérült kezemet tudom felhozni, de férfiasan bevallom, kiöregedtem ebből a pályából,  vagy lehet soha nem is voltam ezen a szinten, hogy itt színvonalasan tudjak menni. Elég beteg részek voltak benne. Volt egy letörés, mit letörés, szakadék volt az és aztán még egy drop, na ott letoltam, de nem is az a durva hogy letoltam, hanem hogy egy percig néztem, hogy miként tudom letolni!!! Nem mentem rajta többet!

Összegezve, a pálya rendszer nagyon szét van járva, vagy nagy gép és dupla falú gumi kel hozzá, vagy a fiatal csikók lelkesedése és gumi csontja, hogy élvezetes legyen. Én is élveztem, azért, de a végére a 14-15. körre eléggé elfáradt a kezem, már nem is az volt a kérdés tudok-e még tempót menni, vagy precízen bicajozni, hanem hogy tudom e még fogni a kormányt. Rég készült el így a karom. Nem annyira javaslom kezdőknek, első parknak, de az ügyesebb riderek bőven találnak rajta nehéz részt, viszont ők meg lehet más stílusú pályára vágynak. Ezt én nem tudom megítélni, ehhez kevés vagyok. Én megtaláltam rajta a határaimat.

A pálya mellett amúgy kapalnd park, óriáskerék, napozó rét, éttermek, kulturált wc, bringa mosó és még egy szabadtéri tusoló is van, rettenet hideg vízzel.

A parkolók felett van egy murvás placc, ott lakóautóval is meg lehet állni éjszakázni. Jó az infrastruktúra.

Kralova Hola, never ending mászással, csak erőseknek

Közel kétezres magasságával az egyik legmagasabb bringával mászható hegy itt, amire egy soha véget nem érő szerpentin visz fel, több mint 1000métert emelkedve egyben. Hol murva, hol aszfalt, de annyira szemét fajta murva, hogy inkább akkor már az aszfalt, vagy mellette a fű, nagyon nem halad rajta a bicaj. Nagyon szép, de azért embert próbáló mászás.

Lefelében 3 lehetőség van egy kék egy piros és egy zöld nyom. Én a kéken jöttem le, ami amúgy lehet, hogy nem teljesen legális, de nem szólt senki ezt meg utólag tudtam meg. Gyönyörű a kilátás lefelé is, hatalmas lila virágmezőkkel. De maga a trail több okból sem az igazi. Az egyik, hogy millió turista volt még hétköznap is. Majdnem rá sem mentem annyian voltak. Másrészt valahol úgy kívánná a tempót, de egyrészt a turisták miatt ez nem lehetséges, másrészt a 120mm ezen a kőrengetegen elvérzik, van jó pár olyan rész, amit ha kicsit benézel, akkor pofára lehet esni. Ha lassan jössz nincs gáz, de ha elvállalod, és nem ismered, vagy nincs elég nagy géped/perfect tudásod, akkor megakad az eleje és csúnya buci a vége. Kimondottan nagy szerencse kell ahhoz, hogy ne pont egy kiálló kőre csapd magad. Szóval inkább ésszel. Valahogy ez sem adja ki, van egy olyan érzésem, hogy a másik kettő jobb lehet. Bár ha ez volt kék (trailforks szerint) és így sem egyszerű, akkor a piros jelzés ,ami a trailforks szerint dupla fekete, akkor az nem tudom milyen lehet!!!? A zöld jelzés sajna nincs a trailforkson, így arról semmit nem tudni, de jelenleg nincs olyan kondim, hogy mégegyszer fel akarjak ide menni, rögtön aznap. Na meg utána még bóklásztunk a környéken, ami a Horalky maraton egy része volt, de ezek már inkább csak murvás utak voltak. 

Ezt sem írom be a mindenképp visszajövök ide listára, de azért egynek jó volt, és mivel régi imserőssel Maxibike Rolandékkal voltunk ezen a hegyen így egész más feelingje lett rögtön. Köszönöm a fuvart és a guide-olást, na meg a kaját és fürdést utána. Inkább hasonlóan,  mint mi egy jó túra keretében tekeréssel összekötve ajánlom mint sem kimondottan trailezni ahhoz túl melós és nem elég jó lefelé.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like