A méret a lényeg?

Kerékpár geometria 1. rész

Igen. De attól függ honnan nézzük.

Honnan is nézzük?

Fotó: MTB Direct

Pár éve a kerékpár geometria világa teljesen megtáltosodott (ezt hivatott jelezni a borító kép is). Először divatnak hitték, majd egy kedd délutáni trendnek, mára pedig norma lett a hosszú, alacsony, lapos (long-low-slack) geo. Minden gyártó ebbe az irányba tart. A korábbi XS-XXL jelzés szerintem mára teljesen okafogyott lett, inkább csak iránymutatásként használható.

Ezt már említettem, de példának okáért a korábbi M-es Pole Evolink vázam szinte ugyanakkora volt, mint a most használt L-es Commencal MetaTR. A második részben részletesen ki fogok térni a méretválasztás okozta nehézségekre.

Miért és kinek jó ez?

Az egyszeri bringás azt gondolná, hogy a gyártóknak, mert így legalább van megint valami új, amit ránk lehet tukmálni és különben is „a régi 26-os 90-es stucnival szerelt bicajommal is lejöttem mindenhol”. Igen, én is, és nagyon szarul esett.

Fontos, hogy nem általánosan igaz a geo téma, inkább trail/enduro merev, trail/enduro fully vázak esetén, hiszen ebben az esetben van értelme aktív és passzív vázszögekről beszélni. Egy merev vázas bringa esetében, ez tök máshogy hat ugyan, de attól még valid. A Downhill pedig kicsit kiesik a körből, mert ott nem releváns, milyen a bringa felfelé.

Tény, hogy egy hosszabb bringa tud unalmas is lenni, mert túl stabil, az viszont nem igaz, hogy nehezebb vele bringázni. Inkább azt mondanám, hogy más, mert megköveteli a pontosabb bringázást, értem ezalatt pl. egy kanyar ívét, mert egy hosszabb géppel inkább kell íven közlekedni, minthogy csak úgy beleesünk a kanyarba, aztán majd hajlik a rendszer és kész. Emellett előny, hogy ha hiba van, akkor annak az impactje vélhetően kisebb lesz, ergo nehezebben vadul meg a gép, nehezebben szitál be a kormány, nehezebben esünk át a kormányon és még sorolhatnám. Emiatt gondolom azt is, hogy full kezdőknek is jó lehet, ha csak élvezni akarja a bringázást, mert stabilabban tud megtanulni kerékpárt kezelni, kevesebb hiba mellett, ami önbizalmat ad.

Az alábbiakban próbálom a legérthetőbben elmagyarázni, mi miért jó és miből mi következik. Minden összefügg mindennel. A bemutató céljául a társasház mélygarázs kihajtója tökéletes alapul szolgált a maga 8%-os kihajtójával. Viszonyításképp a Szépjuhásznétól János-hegyre vezető betonút átlagban 5%-os.

Figyelem, agytorna következik!

Irány a fel.

A fenti képeket elnézve látható, hogy a súlypont mászás közben is elől van, az első kerék jó előre előttünk, ezzel az első kerék végig kontaktban lesz a talajjal. Szorosan ide kapcsolva pedig látszik, hogy a meredek nyeregvázcső szögnek köszönhetően nem fogunk a hátsó tengely fölé sem kerülni, illetve ha ezt egy gyártó megtámogatja méretenként változó láncvilla hosszal, akkor méretben felfelé haladva is elkerülhető, hogy valaki a hátsó tengely fölött ülve hajtson. Ugyanúgy a meredek nyeregcsőszögnek köszönhető, hogy meredeken felfelé haladva, nem magad „elé”, hanem „alá”-„mögé” fogsz taposni, ez pedig hatékonyabb és ami a legfontosabb, könnyebb hajtást eredményez. Konkrétan azt fogod érezni, mintha erősebb lennél, pedig nem, csak jobban tudod kihasználni az erődet és nem fáradsz feleslegesen. A meredek nyeregcsőszögnek van még előnye és hátránya is; hosszabb droppert tudsz használni vagy jobban ki tudod húzni a nyerget, nem kell feleslegesen nagyon előre dönteni az ülést, viszont rövidebbnek érzed síkon vagy parkolóban ülve a bringát és több súly kerül síkon a tenyérre is. A gyártóknak emiatt kell hosszabb effektív felső cső hosszokat alkalmazni, mert különben túl nyomorogva éreznénk magunkat. Ezért is mondják, hogy az új geos bringák nem síkra vannak tervezve, ezért van az is, hogy nem általánosan tört be ez geo irányzat a kerékpár piacra.

Irány a le.

Lefelé ugyanez az elemzés iránya. Többnyire kiállva megyünk lefelé, itt is jönnek az előnyök, első tengely jóval előttünk, DE itt jön be a reach, mint sokat emlegetett szám, amelyet ha növelünk, hosszabb lesz a váz első része, több helyünk lesz. (A reach a középrész és fejcső tetejének függőleges vetületei közötti, vízszintes távolság.) Ha tengely jóval előttünk van, akkor valamit csinálni kell, hogy az irányítás ne butuljon meg, ne legyen a bringa alul vagy túlkormányzott. Korábban, ezen a ponton növeltek stucni hosszt, pedig a reach értéket kellett volna. De ha már reach és látjuk, hogy hosszú, akkor említsük meg a stack-et is. (A stack a középrész és a fejcső tetejének függőleges távolsága.) Miért van a stackre szükség? Mert az tart meg. Amikor meredeken mész lefelé és „eltűnik” alólad a bringa eleje, akkor stack kell még. Ezt lehet növelni, ha magasabbra rakod a stucnit, veszel magasabb kormányt vagy ha a váz fejcsöve eleve hosszabb. Ez utóbbi a legjobb választás, mert akkor a fejcsapágy és a váz nem egy 90-100mm-es részen terhelődik, a villa nyaka és ezáltal a teljes villa is merevebb érzetet ad és nem változtatod meg az alap geo számokat mondjuk a stucni feljebb rakásával. Arról nem is beszélve, hogy nem térdmagasságban fogod a kormányt és a tenyér is kevésbé terhelődik. Itt fontos megemlíteni a különböző offsettel rendelkező villákat is, rövidebb vázakhoz olykor jobb a hosszabb offset, míg a hosszabbakhoz a rövidebb offset, mind-mind az irányítást hivatott direktebbé tenni.

De honnan indultunk?

Ma már köztudott tény, hogy amikor megalkották az első MTB-ket, az akkor használt országútikból lett minden átültetve, teljesen hibásan. Volt régen országútis körökben egy mondás, hogy „nincs olyan, hogy túl rövid váz, maximum nem elég görbe hát”, már tudjuk, hogy ez is hülyeség.

A fentiekből következik, hogy készültek a magas átlépési magasságú, rövid tengelytávos biciklik, iszonyat hosszú stucnival, laposabb nyeregvázcső szöggel, mint a fejcsőszög. Menet közben ez felfelé egy bizonyos meredekségig kényelmes, jól irányítható testpozíciót adott, később meg úgyis kiállt a pilóta a nyeregből és úgy hajtott tovább, ha meg elfáradt ráharapott a stucnira és a lábai közé hajtva a fejét és próbált felfelé haladni. A bicaj emelgette az elejét, ezért még hosszabb és/vagy ejtett stucnik következtek… Okos döntés volt, ja nem.

Lefelé ennek a kialakításnak minden hátrányával meg kellett szenvedni, súlypont full előre esett a dög hosszú stucni és meredek fejcsőszög miatt, olyannyira, hogy a súlypont függőleges vetülete nagyon közel esett az első kerék tengelyéhez, extrém esetben az elé. Ha megnézzük az internetes videómegosztó portálokat, akkor az összes régi idők fail videója, ami versenyekről származik, ennek az egyszerű fizikai jelenségnek tudható be.

Hol vagyunk most?

Egy nagyon vékony mezsgyén. Sok nagy gyártó évről-évre, kisebb-nagyobb lépésekben veszi fel az új geo irányzatot, ennek több oka van; nagy gyártóknál az óriási stock készlet miatt, ami a már legyártott vázakat illeti, nehéz csak úgy lépni egyik pillanatról a másikra, a másik, hogy kivárnak, meddig mehet el a dolog, ezeket egyszerű gazdasági okok hajtják. Így a kisebb gyártók, előnyben vannak, kevesebb darabszámot könnyebb hamarabb eladni és már jöhet is az új fejlesztés. Megint csak a saját példámnál maradva; a Pole 2016-ban jött ki a geojával és az elmúlt években 3-4 alkalommal tettek rá frissítést, míg a Commencal 2020 és 2021 között 2,5 cm-t húzott bizonyos méreteken a bringa hosszán, elég bátran.

Hova tartunk?

Erre a kérdésre nem tudom a választ. Az offsetekkel még sokat lehet játszani, így az irányítással, ami kihathat a bringa hosszokra is. Egy biztos, van olyan bringa, hogy túl hosszú, meg olyan is, hogy nem elég hosszú. Az is biztos, hogy egy hosszú bringával meglepően sok helyen elférni. Biztosan van eljön az a pont, amikor nem lehet egy bringa hosszabb, mert az olyan mértékben befolyásolja a menettulajdonságokat. Pontosítok, adott testmérethez mérten. Hiszen gondoljunk csak bele mennyire rossz lehetett eddig egy 190+cm magas embernek, hogy a régi XL-es bringák a mai M-es méretekkel vetekednek.

A Pinkbikenak volt egy saját gyártása, a GrimDonut, ott pont az volt, hogy a tengelytáv hossza és a középrész túl nagy esése miatt, felfelé használhatatlan volt, cserébe lefelé mindenen is átment az adott teszt pályán, bődületes különbséggel egy „normál” bringához képest.

Ez volt az első rész.

A folytatásban az eddig leírtakat alapul véve fogom leírni, én hogyan választok/választottam kerékpár méretet, ami talán nektek is segíthet majd a jövőben, ha új kerékpár vásárlására adjátok a fejeteket.

Addig is hátszelet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like
Tovább

Welcome on board!

Az a megtiszteltetés ért, hogy Jani felhívott egy nap, amikor a régi, jó kapcsolatunkat megemlítve felkért, hogy vegyem…
Tovább