Commencal Meta TR29 21’ – teszt

Kínzásra építve (és szerencsére tervezve is)

Lelövöm a poént a legelején, ez nem egy trail bringa, ahogy a neve jelzi. Bár a külföldi szaksajtó is (és a Commencal gyári videói YouTube-on is) inkább mini enduronak írja.

Hogy miért? Mert annak ellenére, hogy kicsit kevesebbet mozog a ma enduronak hívott trendnél, a geo és a bringa teljes viselkedése lehetővé teszi az iszonyat veretést. Ezt talán az is bizonyítja, hogy a váz, 200mm-nél kisebb tárcsát nem képes fogadni.

De lássuk hogyan is jutottam el a Commencalig.

Tavaly egy Pole Evolink 158-as vázat hajtottam, aminek talán ma már nem annyira radikális a geoja, de amikor kijött 2016-ban, mindenki azon röhögött, hogy na, ilyen bringák sosem lesznek. Lettek. És egyre inkább ebbe az irányba megy a geometria kialakítása. Napi tipp: sokkal könnyebb egy hosszú bringát megszokni, mint egy röviden nyomorogni. Szívesen.

Szerencsére vannak a piacon olyan nagy nevek, akiknek lehet adni a szavára és pár teszt után kiderül, hogy bizony egy nagyon hosszú bringával is el lehet a szűk helyeken férni, csak először megtanít íven biciklizni. Másik alaptézis, hogy a 70-es években a mountain bikeok, az akkor használt főleg országúti kerékpárokból alakultak ki és ültettek át minden tudást a vázak építésébe, ma már tudjuk, hogy mindezt hibásan.

Amikor elhatároztam, hogy lecserélem a Pole-t nagy fejvakarásban voltam, mert tudtam mik a számok, amiket használni akarok:

(Csak viszonyításként; 173 cm magas vagyok, hosszú karokkal, kicsit rövidebb lábhosszal és átlagos felsőtest hosszal.)

  • max. 500mm reach
  • max. 620mm vízszintes felsőcső hossz
  • kb. 64 fok fejcsőszög
  • kb. 78 fok nyeregcsőszög
  • 444mm körüli láncvilla hossz
  • 1250mm fölötti tengelytáv
  • és max. 44 cm magas nyeregvázcső, különben bajban vagyok a dropper kérdéssel

(Itt a rugóútról még nem esett szó.)

Na ilyen számokkal bíró bringa kevés van sajnos, de szóba jött a Giant-től kezdve, Ibis-en, Specin át minden, főleg a Privateer oldalán időztem sokat, végül a Commencalnál állt meg a kör, annál is L-es méretben:

  • 490mm reach
  • 614mm felsőcső
  • 64 fokos fejcsőszög (160-as villával)
  • 78 fokos nyeregcsőszög (160-as villával)
  • 435mm láncvilla
  • 1263mm tengelytáv (160-as, 42mm offsetes villával)
  • és pont 44 cm magas a nyeregvázcső

A számok megvoltak, jöhetett a többi döntő pro-kontra érv.

Legyen benne kulacsnak hely; pipa, legyen menetes középrész; nem teljesült, legyen a váz fékfüggetlen mozgásrendszerű; szintén nem teljesült. Ezek alapján a Privateer 161 és 141 sokáig versenyben volt, de annak a felsőcső hossza nagyon rövid és nem akartam tekerés közben nyomorogni.

Végülis, volt már pressfites vázam, egye fene elengedem a menetes középrész kérdést.

Aztán úgy voltam vele, hogy a geo fontosabb, mint a mozgásrendszer (legalábbis nálam), majd megoldom, ha pattog a segge lefelé. Már túl voltam a megrendelésen, amikor megnéztem ezt a videót: https://www.youtube.com/watch?v=d4oySS3ZMD8 és egyre jobban vártam az első köröket.

A Meta TR-ből az alapmodellt vásároltam kompletten, mert egyrészt voltak fullos alkatrészeim és jobban jöttem ki az új cuccok eladásával, mintha csak vázat vettem volna, másrészről a szín sem érdekelt, így rányomtam a gombra.

A bringa alig két héten belül itt is volt, így egy napot sem maradtam bringa nélkül 5 nap eltéréssel tudtam menni a Polelal és aztán a Metaval.

Mielőtt belemennék a fel is út, le is út tesztbe, nézzük meg miből is raktam össze.

Hozott anyagból dolgoztam, minden régi alkatrészemet megkapta.

Váz:

Dög nehéz aluminum. Tag nélkül 3,7 kg… Ráadásul 200mm-es tárcsához van PM fékfelfogatás előkészítve. Trailre nem kell ekkora tárcsa, de sokszor még endurora sem. Robosztus csövek, bazi nagy forgáspontok és csapágyak, minden arra teremtetett, hogy kapja a sátán metált lefelé. Örvendetes, hogy végre ezen nem 90-100mm hosszú fejcső van, a tervezők felfogták, hogy a hosszú reach mellé kell stack is bőven, mert különben kifeszülsz a bringán, így erre 120mm hosszú fejcsövet varrtak.

De legalább a festés minősége gagyi, a RAL skálából sikerült szépet választani, British Racing Green fantázia névvel, de elbírt volna még két réteget. Gyorsan karcolódik és pattog le a festék. Mivel én nem fóliázom a vázaimat, így elég szembeötlő. De legalább az alsó cső, a lánc- és támvilla is kapott szép, vastag gyári védelmet, ez nagy pozitívum.

Villa:

2021-es Yari, az új DebonAirrel és Novyparts kompressziós egységgel. Ezt még 2020 nyarán vettem, mert azt olvastam a gyári oldalon, hogy a MotionControltól eltekintve ugyanaz, mint egy Lyrik, csak 460€, instant get. A MoCo-t egy darabig furkáltam, tuningoltam, hogy használható legyen, mert ugye a MoCo egy rugalmas műanyag cső, ami az összenyomás hatására össze is tud nyomódni, az alján pár lyuk, amik inkább nem mint igen engedik át az olajat, emiatt sokszori ütésekre hidrolock alakul ki és eltöri a csuklódat… A lyukak tágítása és plusz lyukak hozzáadása után egész jó volt, de az út vége még mindig túlkompresszált volt, így 2 hónap farigcsálás után, vettem bele a Novyparts belsőt. Ez egy tök jó cucc, pontosan 3 perc a beszerelése, kívülről lehet állítani az alacsony sebességű kompressziót, belülről pedig lemezeléssel a magas sebességűt, így gyakorlatilag van egy RC2-es villám, ami könnyű, merev és szépen is mozog.

Rugóstag:

Ez sajnos még mindig az alap; a legputribb RockShox Deluxe tag. Csak kapott egy MegNeg kamrát, amivel meglepően jól használható. A váz mozgása lineáris és bár a tag gyárilag, fullra tokenezve jön, állandóan koppant. Kétfélre verzió volt, nem koppant, de szarul mozgott vagy koppant de legalább tűrhető volt a mozgás. Alig 2 hét után kapta a MegNeget és megváltozott a világ. A megnövekedett negatív kamra miatt azonos levegő mennyiség mellett fényévekkel puhábban indult meg a tag, ezért a pozitív részbe fújhattam bőven többet. Azóta a negatív kamra is kapott 1 db bandet/tokent és így jobb a mid-stroke supportja is, szóval helyreállt a világbéke.

Ugyan külföldön még nem mentem a taggal és biztosan jelen lesz a melegedés, de meg kell hogy mondjam, kellemes csalódás, jól használható és a váz karakterisztikájából is fakadóan, de inkább csak a laposabb, sok kicsi ismétlődő ütésnél laggol a teljesítménye, nagyobb ismétlődésekkor nincs vele gond. Sopron, Kőszeg, Lillafüred és a Budai-hegyekben eddig jól vizsgázott. Tervben van egy értelmesebb tag beszerzése, de valószínűleg nem attól leszek gyorsabb.

Fékek:

Hope E4. Aki nem ismeri, annak annyit, hogy ez a fék nem egy Saint, nem erős, de stabil, ami nekem többet számít, imádom. Mindemellett egy ipari műremek. Szívtam eleget a két nagy S fékeivel, meguntam, most pedig boldog és nyugodt vagyok.

Kerekek:

Valamiért kerékgyilkos vagyok. Pedig nem csapkodom, eskü. Valamiért a hátsók mindig lepusztulnak, ráadásul túl gyorsan. Így lett a DT FR560 felnije fűzve előre-hátra, nehéz, stabil, jó lesz. Agyakban a Novatec OEM cuccaira esett a választás és a hátsó acél kazettás, mert az alu kazettákból évente legyalultam egyet, nem nagy pénz, mert 15 ezer Ft környékén kapni, de fakk ne már, az elvvel van eleve gondom, hogy szétmegy. Acél nem megy szét.

Gumikat tekintve nem vagyok sem márkahű, inkább mintázat hű. Hátra szigorúan DH oldalfal, előre egy fokkal lájtosabb is megteszi. És 220g-os belsőkkel megyek.

Irányító pult:

Renthal fan vagyok. Voltam. 2014 óta csak Renthal kormányom volt ilyen felhasználásra. 7 fok hátra, 5 fok felfelé hajlás, 30 mm emelés, ez volt a standard. De a jobb csuklóm (ami elvileg egészséges), megkotlott a 7 fok hátra hajlástól és bármennyire is jó vele menni lefelé, tekerésnél vicsorogtam a csukló fájdalomtól. Így kénytelen voltam váltani, és az 5 fok felfelé hajlás mellett 9 fokos hátra hajlást keresni, ezért lett a Travativ Descendant kormány, Holzfeller stucnival.

Nyereg, nyeregcső:

Mindenkinek más a segge, nekem Specis. Mivel sokat mászok, ezért a Speci Power nyerge lett, már megvan több, mint 3 éve. Különös ismertetője, hogy az átlag 26-28 cm helyett alig 24 cm hosszú és mivel sokat mászok, azt is általában meredek, technikás helyen, így nem nyomom össze a családi ékszereket és a gátam sem fárad annyira, valamint nem is kell annyira előre dönteni a nyerget. Egyszerűen nincs útban a nyereg orra.

A nyeregcső, mint látható pedig külső aktiválású, de csak egy nagyon kis helyen megy a vázon kívül a kábel, a szememet sem zavarja és annyira olcsó volt, hogy azért is lett ez. Máskülönben elektromosban gondolkoztam, mert sajnos a Metában annyira szívás a belső aktiválású kábeles droppert vezetni, hogy inkább megyek a Kék Osztriga bárba tangában, egy pohár meleg tejet kérni.

Menet közben:

Mielőtt nagyon belemennék a menettapasztalatokba, néhány szót a beállításaimról:

Villa 12% SAG, 2 token, 82psi, tag 25% sag, 3 token a pozitív és 1 band a negatív kamrában, 215psi. Ez kb. mindig mindenhova, nagyon kicsit a kompressziót és a csillapítást szoktam állítani. Önmagában ez egy elég progresszív beállítás, aminek köszönhetően a villa mindig jó magasan tart, van benne tartalék, a tag pedig pont annyival mozog többet, hogy ideális legyen lefelé a geo. Saccra évek óta hasonló beállítással megyek, nagyon nem is akarok/tudok eltérni ettől.

Fel is út…

Iszonyat derékfájós voltam a Pole előtt. Azt megelőzően egy CTM Scroll bringám volt, 75 fokos nyeregvázcső szöggel, azt hittem az már kellően meredek. Nem volt az. A Poleon sosem fájt a derekam, ezért is kerestem legalább 78 fok körüli szöggel rendelkező vázat. Mivel szeretek felfelé is menni, szinte fontosabb volt, hogy ne ölje meg az élményt és a teljesítményt egy derékfájás.

Meg kell hagyni, ez a bringa jól mászik. Olyannyira, hogy szinte meg sem mozdul. Ez köszönhető a magas anti-squat értéknek, ami olyan 150-60% körül indul a legkönnyebb fokozatban és alig esik 100% alá a 11-es lánckeréken is. (Segítség annak, aki nem tudja; minél magasabb az anti-squat érték, annál kevésbé pogózik a váz tekeréskor.)

Onnantól kezdve, hogy a nyeregvázcső szög meredek, nem magad elé, hanem alá/mögé terhelsz meredek mászáskor, ez sokkal hatékonyabb, nem is kell annyira előre dőlni, így a derekad sem fog fájni és máris azt veszed észre, hogy az eddig szenvedős mászás könnyebb és nem feltétlen azért, mert erősebb vagy, csak jobban tudod használni a tested.

A láncvilla rövidségétől féltem kicsit, hogy nehogy nagyon közel kerüljek a hátsó tengelyhez felfelé, mert akkor elkezdi emelgetni az elejét, de szerencsére nem, pont jó. Illetve technikás felfeléken könnyebb is felfelé rángatni a seggét, hamarabb jön a kerék. Azért kicsit lehetne hosszabb a hátulja, van olyan szitu, amikor jól jönne, de megbocsájtható.

Tény, hogy síkon egy ilyen geo nem a legjobb, de kibírható, míg a 9-ből a rakparton végigtekerve, eljutok a Diós árok, Árnyas, Zugligeti út vagy a HHH felé a bármelyik meredek kaptató aljáig.

Le is út…

Itt jött az igazi meglepetés. Az első alkalommal konkrétan majdnem megöltem magam. Ez köszönhető volt a felfüggesztésnek is, illetve annak is, hogy meg voltam szokva, a Pole hosszúságához, ez meg teli 4 cm-rel rövidebb tengelytávban. Ez azt eredményezte, hogy kisebb helyen tudtam elfordulni, de a tapadás is hamarabb fogyott, ment a disco szépen.

Nem szabad elfelejteni, hogy ez a váz valójában egy forgáspontos annak minden előnyével(?) és hátrányával. Tehát féktávon pattog, de a többi 3 jelentéssel bíró forgáspontnak köszönhetően a mozgás bizonyos tartományaiban tud egy picit jobban is viselkedni.

A geo jó, fekszik a pályán, kellően jól is tapad és itt azért kiemelném a rövid hátsó részt, mert amennyire féltem tőle, azért annyira könnyen nem veszíti el a tapadást és pofátlan módon tud beférni a kanyarokba.

A váz pedál kick-backje elég alacsony, ez köszönhető a rendkívül rövid láncvilla hossz változásnak és főként a jól elhelyezett forgáspontoknak, így gyakorlatilag nem érzed annyira, hogy annyira rázna féktávon, nem üti a lábat, kontroll alatt lehet tartani a bringát tök jól. Ezen legjobban a lillafüredi „world cup”-nak elnevezett pályán lepődtem meg a legjobban. Viszont itt nagyobb ütések is vannak egy-egy féktávon vagy valamilyen szünet után vagy szünetekkel kell nagyobbat fékezni és ott jól működik. A bringa imádja a kanyar kombinációkat, megtarkítva ugrásokkal, egyszerűen hihetetlen, hogy milyet képes gyorsulni egy-egy jó pumpálás hatására.

Amit észre lehet venni és a külföldi tesztek is megemlítik, hogy az első és hátsó rész aránya nem a legjobb. Az eleje kicsit hosszú vagy a hátulja túl rövid. Én inkább a másodikra szavazok. Mindez azért van, mert nem méretarányosan növelik a hátsó részt. Sajnos, még kevés gyártó alkalmazza ezt a megoldást. Ez a váz akkor lenne tökéletes, ha legalább 440mm, de inkább hosszabb lánvcillával bírna, jobb lenne a balansz, így kicsit jobban előre kell terhelni, de ha megszokod nagyon baba. Bár lehet, hogy akkor 1280 körül lenne már a tengelytáv és már „túl” stabil túl „hajó” érzése lenne és nem lehetne ráragasztani a TR plecsnit, nem lenne ennyire agilis.

Még egy dolog, amit fontos megemlítenem, a bringa nagyon csendes lefelé és a lánc sem csapkolódik, rázkódik annyira. Ez már csak azért is jó, mert az ISCG05 szem elég hülyén van kialakítva és az átlagos felső terelők csúszka része szerintem túl rövid ahhoz, hogy a megfelelő helyre tudd beállítani, nekem pont ezért nincs is, mert a régi terelőm nagyon hátrafelé állt és mászáskor, 40-es tányértól felfelé beleért a műanyag boxba a lánc, így levettem és sima narrow wide tányérral sem dobálja le a láncot, ami a helyekhez viszonyítva, ahol használom, elég meglepő.

Összegzés, kinek is jó ez a bringa?

Mindenkinek és senkinek.

Szerintem, aki egy ízig-vérig trail bringát keres, az nem ezt keresi, esetleg egy 150 vagy 140-es villával, hogy a komplett hosszt rövidebbé és flow trailesebbé tegye, úgy talán, de akkor hosszabb lesz a reach, szóval a méretválasztás kardinális lehet. Illetve a fejcső és nyeregvázcső szögekre is kihatással van egy kisebb villa.

Túlzottan kívánja a bringa a lejtést, ami nekem nem baj, de itthon egy 150-es villával jobban használhatóbb lehet. Olyan egy kicsit, mint egy SUV, nagy fékek, kevés rugóút, feszes felfüggesztés, merev vázrendszer, endurora talán kevés, trailre sok.

Az enduro bringákra szerintem eddig jellemző volt, hogy mindenre is jó, de közben igazán semmire; hiszen felfelé nem gyorsak, de feljutsz velük, lefelé pedig nem elég dh-sak. Mára ez enduro vonalon eltolódott a dh irányába, így lefelé egy jó enduro gép, közel dh szintet hoz. A Meta TR esetében pedig a korábbi enduro szinten toporog a dolog.

Viszont aki gyorsan akar menni, nagyokat ugrani, saját határait feszegetni egy sziklás, gyökeres terepen, az ezt vegye. Főleg, ha nem akar 170/160 mozgó géppel közlekedni, mert oké a több az több, de itthonra felesleges és ha kimész külföldre, ott sem a bringa fog megakadályozni abban, hogy minél gyorsabb legyél a környező, közkedvelt bikeparkokban. A riderek 90%-a úgysem használja ki a bringa által kínált lehetőségeket, én sem, de törekszem rá.

Tény, hogy ez egy mini enduro, nekem a 160/140mm rugóutas építés bőven elég, rájöttem, hogy bele vagyok buzulva a kevesebbet mozgó, jó geos gépekbe, mert félelmetes mi rejlik bennük.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like