Specialized Stumpjumper ST Comp Carbon (2019) Repülőszőnyeg

Ezúttal sokunk álmát egy Specialized Stumpjumper ST-t vittem el pár körre.  Nagyon kíváncsi voltam milyen lesz, hisz mégis csak egy igazi ikon ez a bringa, csalódástól nem féltem, hisz a Specinél nemigen szoktak mellé nyúlni, de nagyon érdekelt mik lesznek az erősségei és főleg a gyengéi. Na meg amcsiban már volt lehetőségem egy pár órás kört veretni vele, így azért tudtam, hogy nagyon rendeben van, csak a határait nem ismertem még.

Elsőre mutatós, szexi darab, bár ez a gyöngyház lila vagy kék vagy milyen szín kicsit megosztó lehet, annyira, hogy van mikor kimondottan tettszett, máskor meg rohadtul nem, mikor, hogy esett rá a fény. Nekem valahogy ez pont nem annyira jött be, de az meg ugye, kit érdekel, ha neked tetszik. Mondjuk engem sem tartana vissza a vásárlástól azért… Itt jegyezném meg, hogy ugye amatőr tesztelő vagyok, nincs profi fényképezőm, ezért csak egy mobillal fotózgatok, de most még a rendes mobilom is épp kifeküdt így a régi sok éves vacakkal készültek a képek, karcos lencsével. Szóval lehet készültek mér jobb képek is a világtörténelemben. Gúglizz értük.

Felhasználási terület: A Stumpjumper széria a Speci Jolly Jokere, az igazi mindenesük, úgy tervezték, hogy a lehető legjobban tekerhető legyen úgy, hogy mellette a durvább veretős lejtőkön is helyt kell állnia. Kinti traileken amúgy szükség is van ezekre a 120-130mm körül mozgó trail bringákra, vagy inkább még többre. Merevvel meg sokszor nettó önszopatás lenne.

Nem meglepő módon sikerült is összehozniuk ilyenné a gépet. Amúgy az a marketing mögötte, hogy ebbe minden tudásukat bele tették, amit tudnak a kerékpársportról és nagyon büszkék rá, mert sikerült is elérniük, amit akartak. És el kel ismerni tényleg megcsinálták…

A váz viszonylag szokatlan asszimetrikus kialakítást használ a rugóstag felfogatásánál, aminek biztos van valami hangzatos neve, de most pont nem akartam utána nézni, nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy jobb szerelhetőséget biztosít és ez tény nem csak duma. Meg persze főleg egyedibb megjelenést.

A ST modell a Short Travel verzió, amit én próbáltam, ez hátul 120mm hihetetlen finom mozgással segíti a gyors, és stabil haladást. Természetesen a Speci jól bevált FSR rendszerével. A tag egy Fox Float DPS performance modell, ami három állásban állítható. Nyitott állapotban a legaktívabb, középső állásban kicsit nagyobb a kompresszió ezért kevésbé aktívan mozog, de olyan nagy differencia igazából nem érezhető, Zárt állásban viszont már igen, bár ez sem teljesen zár, de pont annyira igen, hogy már csak akkor moccanjon a tag, ha muszáj neki, nagyobb nyomást kap alulról. Ilyenkor viszont azonkívül, hogy kicsit simít a talajon, a vázat és önmagát is kíméli.

A vázban van egy állítási lehetőség a tag bekötésénél, amivel kicsit lejtősebbre tudod állítani, sajna annyi időm nem volt a géppel, hogy a low állásban is ki tudjam próbálni. De ezzel elvileg, és biztos vagyok benne, hogy a gyakorlatban is a lejtőkön javul a teljesítménye, laposabbak lesznek a szögek és ezzel már önmagában stabilabbá válik a paripa. Fölfelé viszont kicsit rosszabb lesz az üléspozíciód.

A teló egy FOX 34 Rhythm, méltán az egyik legnépszerűbb ezen a felhasználási területen és ebben az ár fekvésben. Merev, jól mozog, jó a karaktere, szépen kimozogja mind a 130mm-ert. Ez természetesen a hátuljára is igaz, mármint, hogy kihasználja szépen a teljes rugóutat ha jól van beállítva. Hihetetlen mennyire jól működnek már a mai teleszkópok és hátsó tagok. Nincs az, mint régen, hogy vagy nem tudod kihasználni az utolsó 20-30%-át a rugóútnak, ha úgy állítod, hogy a megindulásnál optimális legyen. Vagy ha meg úgy, hogy mindet kimozogja, akkor túl puha lesz, nagy lesz a SAG.

Természetesen felfelé ha akarod, lockolhatod is a villát, de szerintem jól beállítva erre nem annyira lesz szükség, max kiállva tekerve.

A kerekek a Speci saját Roval Traverse kerekei, 29mm-es belső szélességgel, természetesen tubeless ready. Nagyon merev és stabil kerék, szerintem sok-sok tartalék van még benne. Kicsit talán túl sok is, túl erős, én ezt egy picit könnyebbre venném a helyükben pl, 2-1.8 as küllőkkel a 2mm-es helyett, úgy még mindig elég, de könnyebb, csak drágább. Így most picit nehezebbek, cserébe viszont az atomvillanást is túlélik. Természetesen Boost-osak már. A gumik ballonos 2.3-as Speci Butcher (elől) és Purgatory (hátul). Szerintem kiváló mindenes gumik.

Hajtás/Váltás: Sram NX 12 sebességgel 11-50, max a súlyába lehet belekötni, de hibátlanul végzi a dolgát. Elöl 30-as tányérral. Bárhova fel lehet vele tekerni, lefelé is csak ott fogy el, ahol az emberek nagy része már nem akar tekerni.

Az Avid Guide R 180/203 fékek kicsit megosztóak. Valamiért itthon sokan nem szeretik a márkát. Ezt mondjuk én nem értem, nekem ez is mint, ahogy az elmúlt 14 évben mindegyik Avid fékem, hibátlanul teszi a dolgát (na jó, a Level-től azért eltudnék képzelni én is erősebbet a merev trail bringámon). Külön kiemelném, hogy milyen csendes a Centerline tárcsával. Illetve, ami sokkal fontosabb, hogy rohadt jól adagolható. Ha kicsit húzom, kicsit fog, ha jobban akkor meg jobban, de adagolhatóan jobban. Tényleg nem tudom ez másoknak miért nem elég. Persze ha nem 75 kiló lennék, akkor lehet nagyobb fékerő kellene, de ennyivel még bőven jó. Amúgy a világban utazgatva, bicajozgatva, azt figyeltem meg, hogy kialakult valami fék fétis, országonként más az imádott és más az utált fék. Volt, ahol Shimanoval nem volt hajlandó senki bicajozni, máshol meg Aviddal. És ebből nem nagyon engedett senki, jobban ragaszkodott a fékjéhez, mint nőjéhez.

Todos pueden contribuir a la de tambien ofrece consejos para detectar los medicamentos que esta tomando y junto a estos servicios más novedosos, aunque el precio de la tienda de los productos es barato. Servicio, así como los valores con los que intentamos representar a la farmacia. Por otro lado, cuando se somete a extirpación de ambos ovarios la paciente manifiesta menopausia precoz o pero eso no es todo, ya que es posible encontrar distintos tipos de Condones Y Levitra en Torremolinos Rara vez experimentan sueno rem y.

A nyeregcső az X-fusion Manic darabja, ha jól emlékszem 150mm-et mozdul, tökéletesen tette a dolgát, optimális sebességgel jött vissza, és finoman csúszott le, ha kellett.  A vezérlő karja nagyon kézre esik, szuper. Kotyogás minimális, de mivel új bicaj, így ez el is várható.

Kiegészítők már megszokott módon saját márkás cuccok. Kiemelném a Speci Phenom nyergeket, ami nekem speciel a kedvencem. Jó minőség, jó súly és hihetetlen kényelem és még szép is.

Apróság, de nagyon tetszett a markolat. Vastagabb az átlagosnál, ami azért van, mert ez egy XL-es paripa volt és nagy kezűeknek tervezték, de marha kényelmes volt, és esküszöm stabilabbnak éreztem így a bicajt. A másik, hogy csak belül volt csavar, és emiatt a gumírozás teljesen kiért a szélére. Ez persze kicsit sérülékenyebbé teszi esésnél, de sokat jelent stabilitásban. Ezzel kb. bő fél-fél centit hozzáad a kormányhoz és ráadásul kicsit kintebb csúsztatható a fogásunk rajta. Tudom ez a legolcsóbb alkatrész, de érezhető a különbség. Volt nálam egy másik bicaj ezzel egyidőben. Azon két oldalt bilincses markolat volt, ami meg kb. szűk egy centit lopott el oldalanként. Mindkét gép 680mm-es kormánnyal volt szerelve, de mégis majd 3cm volt a fogástávolságban a különbség, szerintem az nagyon nem mindegy… Én rohadtul éreztem és élveztem a szélesebbet.

A kormány íve is nagyon jól eltalált volt, nem fáradt rajta kicsit sem a kezem, de talán egy picivel alacsonyabb ívű is elég lett volna nekem, gondolom az XL –es méret miatt is tettek bele magasabbat. Én 185cm vagyok, szóval épp csak elég magas hozzá, (de ezt leszámítva nem éreztem túl nagynak a gépet). Ha tőlem magasabb ember használja, neki már pont jó. Az viszont nem tetszett, hogy nem 35mm-es hanem 31.8-as kormány van benne. Ez egyrészt már lejárt trend ebben a műfajban, másrészt kissé csirkén mutat a vaskos carbon csövek mellett, főleg az XL-es méretben.

Ami nekem szintén nagyon tetszett még, az a kis extrák sokasága, mint az ahead kupakba rejtett láncprés, a Swat kis szerszám, ami zörgés mentesen a kulacs mögé rögzíthető elegánsan, valamint a kulacstartó alatti nem is olyan kicsi boksz, amibe meg bele tudsz pakolni egy csomó dolgot. Ezzel letisztultabbá téve az egész bicajt, és jelentősen megkönnyítve magad a háton és zsebben cűgöléstől.

Ont the trail…

Mégis csak ez a lényeg…

Két dolog azonnal érződött. Egy, hogy nagyon eltalálták az üléspozíciót, pont jó helyen ültem, tudod mikor azt érzed, hogy ez a tied, mintha neked tervezték volna. Kettő, hogy rohadt jól halad, meglepően gyors. A feleslegesen erős kerekeivel is. Pedig jókora 2.3 as ballonos Speci Butcher (elől) és Purgatory (hátul) gumik terpeszkedtek a széles felniken, jó mély mintákkal. Nem kimondottan aszfaltra tervezett konfiguráció (merthogy az első 150 métert gyalázatos módon azon tettem meg).  Amúgy nagyon jó választás ez a gumi kombó arra a célra, amire a bicaj született. Bőven kiszolgálja az agresszívabb felhasználók igényeit is. Csak a legmeredekebb és nagyon morzsalékos talajú lejtőkön érződött, hogy vannak korlátaik, de azok inkább Dh pályák voltak, mint Pl.  a No comment, borsósra száradva.

De oda előbb föl is kellett tekerni, és itt nagyon mosolyogtam, mert hihetetlen jól mászik, a brutál meredek és lankásabb részeken is. Kezdésnek a Téglagyári emelkedő majd a Szuszogó került elénk. Tökéletesen kisimított mindent, a gumik tapadtak, váltás hibátlanul, precízen és gyorsan dolgozott szóval csak nyomni kellett a többit a bicaj elintézte.

Az első igazi lejtő a Yoko volt, kíváncsi voltam, hogy viselkedik ugratókon és kanyarokban. Zseniálisan finoman dolgozott, mindent kisimított, csináltam pár kisebb hibát is (nem mindet) direkt, de nem hozta zavarba. A kanyarokban meg nem is akartam elhinni mit lehetett vele menni. Olyan szépen ment az íveken, mintha magától tudná mit akarok. Őszintén szólva ezt nem is vártam tőle, valahogy azt hittem ilyen részen idegesebb lesz. Ezek az élmények meggyőztek róla, hogy a Speci most sem hibázott, tényleg fantasztikus geometriát terveztek. Itt volt a legszimpibb, az ilyen szintű trailen érzi magát igazán elemében.

Miután felgyömöszöltem magam a János hegyre, jöhetett a No comment. Ez azért már egy más stílusú, nehezebb, mondhatjuk kimondottan nagy enduro vagy méginkább DH nyom. Kerestem a bicaj határait, és azt hiszem itt meg is találtam nagyjából. Persze gond nélkül le lehetett vele jönni, de azért itt már melózni kellett rendesen, amiben azt hiszem nagy szerepe volt a korábban már említett, amúgy zseniális guminak. Zseniális, de nem egy DH pályára, itt azért kicsit elfogytak.  Mentségére szóljon, borzasztó szárazság lévén, olyan volt mintha üveglapra szórt borsókon kellene bicajozni. Tempóval ez már határeset volt. Persze a bicajt nem is ide tervezték és a gumit sem. Ilyen pályákra már nagyobb gép kell, szóval ez nem róható fel a bringának. Ahová kitalálták, ott zseni.

Azt hiszem kijelenthető, hogy egy csaknem tökéletes trail bicaj, ami új dimenzióba emeli a bringázást. Trail/AM bicajnak lett tervezve és ezt is hozza, de ezt nagyon-nagyon.  Fölfelé és síkabb részeken zseniálisan gyors és kényelmes, mintha az XC bicajomon ülnék, csak a súly, a nagy gumik és nehezebb kerekek miatt érezhető picit, de tényleg csak picit lassabbnak, ebből következik, hogyha ezeket könnyebbre cseréled, akkor sokat gyorsul a bicaj a tekerős részeken, már ha ez a cél persze. Úgy akár egy maratonon is tökéletes társ, persze nem ezzel fogod megnyerni, de nem lenne nagy hátrányod miatta. Egy igazi durva pályán amilyenek mondjuk itthon pont nincsenek, azon meg még előnyt is jelenthet annak, aki még nem annyira pro, hogy bármivel lemenjen egy szakadék falán.

Lefelé, nem tudom szebben mondani minthogy kurv…ra azt hozza, amit elvárhatunk tőle. Tényleg eszméletlen finoman mozog ki mindent, és amíg nem éri el a korlátait, ami azért túlmutat a trail felhasználáson, addig nem nagyon tudok jobbat elképzelni. Ha lehet negatívumról beszélni, de szerintem ez nem az, akkor csak annyi, hogy egy bizonyos szint felett már érzed, hogy nincs több benne, illetve nem azon a szinten teljesít mint, ami oda kellene, mert hát ugye nem is oda szánták. Ott azt éreztem, hogy volt már olyan bicaj ebből a ligából alattam, ami kicsit jobb volt, de az meg ugye máshol volt rosszabb. Tehát ne akarj vele DH-versenyt nyerni, de könnyebb enduro versenyekre simán jó, sőt a gyorsasága miatt kimondottan előnyös is lehet.

Kinek ajánlanám és kinek nem:

Leginkább azoknak, akik kevés kompromisszumot akarnak kötni a tekerhetőség oltárán ugyanakkor biztosan tudják, hogy nem Dh pályákon akarnak trail bicajjal veretni. Viszont magas elvárásaik vannak a közepesen durva lejtőkig bezárólag. Szeretik, ha egy bicaj mindent kisimít nekik, szeretik az aktívabb felfüggesztést. Azt hiszem a bringások nagy többsége ilyen, ezt a speci is pontosan tudja és pont ilyenre, pont nekik tervezte ezt a gépet.

Értelemszerűen, aki ettől is tekerhetőbb vagy éppen veretősebb bicajra vágyik az, ha hajlandó engedni a másik végletből, akkor lehet talál olyat, ami kicsit alkalmasabb arra, de ennyire közepes/haladó trailre hangoltat nehezen.

Azt hiszem erre mondják azt, hogyha csak egy bicajom lehetne akkor ez lenne az. És ha jól tudom ez is volt a cél a tervezés során.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like