Trek Fuel Ex 8 (2018) Egyenesen át…

Egy négy részes tesztsorozattal indítunk melynek első alanya egy Trek Fuel EX 8  2018-as. Igen tudom, 2020 van, sőt lassan inkább 2021 van, de ezt egyrészt nem is most írtam, csak most lett időm publikálni és hátteret készíteni neki. Másrészt, amilyen a 2021-es kerékpár ellátottság lesz hazánkban, lehet nem is nagyon lesz, más csak pár éves használt modellek, azok is inkább külföldről. A gyárak többsége nem tud elég bicajt gyártani jelenleg.  A folytatásban ugyanebben a Trail kategóriában a Specialized Stumpjumer St Carbon Comp Merida One-Twenty két modellje és a Giant Trance  három különböző verziója is terítékre fog kerülni. Majd végül ezek egymáshoz hasonlítva is kicsit.

Első ránézésre nagyon egyben van arányos szép felépítés kellően robosztus talán, már-már robosztusabbnak is látszik, mint amire szánták. De nagyon eltalált pofás darab. A szürke szín, nekem bejön, de ez full szubjektív, bár a mai trendek inkább újra a színesek. Ez viszont legalább nem megy ki teljesen a divatból soha. Letisztult, egyszerű, szerényen menő!

Felhasználási terület: A Fuel Ex már egy évek óta futó sikeres modell, amit igazi mindenesnek terveztek.  Ez abszolút sikerült is. De hogy ezen belül mik az erősségei és a gyengéi erről még később írok.

A váz a Trek saját fejlesztésű Alpha Platinum aluminium csöveit használja. 130MM rugóút, amit egy Fox  Performance Float Evol 3 állású levegős tag kontrollál. A Floting rendszer itt annyit tesz, hogy a tag nem fixen váz háromszögbe van bekötve, hanem a láncvilla meghosszabbításába a forgásponton túl. Így a tag adott összenyomódás mellett kevesebbet nyomódik össze, lényegében a karakterét befolyásolja. Szerintem pozitívan, nekem tetszik ez a rendszer. De hozzá tenném, nem hiszek abban, hogy csak bizonyos rendszerek működnek jól. Mindegyik lehet kurva jó is, meg el is lehet cseszni. Érdekes amúgy, hogy a Trek 2019 után elhagyta ezt a Flotingos rendszert. De sajna azt a verziót még nem próbáltam. És sajnos azt sem tudom miért tette. Ha te igen, írd meg kommentbe nyugodtan.

A másik különlegessége hogy a hátsó forgáspont a hátsó tengelyt öleli körül. Ami egy kicsit ugyan megbonyolítja a rendszert, de tudtommal nem szokott velük gond lenni. Sőt a nagyobb csapágy átmérő nagyobb merevséget és erőt is hozhat magával. És fékfüggetlenné teszi a felfüggesztést hasonlóan, mint a sokak által fetisizált FSR rendszer. A váz alján természetesen található kőfelverődés elleni protektor, sőt a teleszkóp váll befordulás ellen is van védelem. A középcsapágy 92 mm-es pressfitt rendszer. Ez elég elterjedt és jó is. Természetesen található rajta ISCG  rögzítés is.

A Teleszkóp Fox Rhythm 34 Grip G2 Geometriához tervezve 51mm előre nyúlással. Ez nekem régen XC bicajukon nem jött be, bár lehet más körülmények (pl. gyorsabb, épített pályákon) közt bejött volna. De ezen igen, nagyon stabil. 130mm-ert mozog gyönyörű szépen, egyenletesen kihasználva az útját és csak a legvégén keményedik fel, és természetesen lockolható.

A kerekek a Trek saját márkás Bontrager kerekei, természetesen TL ready, amik ha jól tudom igazából Dt agyakat rejtenek Rachet mechanizmussal. 30mm es belső szélességű felnikkel kombinálva. Ez teszi igazán rombolóssá, stabillá, nem csak a felni gumi kapcsolatot, hanem az egész bringát. Természetesen elöl hátul Boost szabvány. Gumik is a saját márkájukból vannak, amit sajnos nekem ezúttal nem sikerült kipróbálni, mert a teszt gép Schwalbe Noby Nic gumikon futott már. Mondjuk, szerintem mindenki inkább ezt választaná, de azért nem lehet rossz a gyári sem.

A hajtás 1×12 Sram GX 10-50-es sorral és 32 es tányérral. Ez megfelelő áttétel tartomány eben a műfajban. Természetsen a lánc is sram.

A váltás Sram GX Eagle, nekem hibátlan.

Fékek Sram Guide R, 180-as centerline tárcsákkal. Az én 75 kilómhoz bőven elég, jól adagolható és csendes, elegendő fékerővel.  Tudom, páran nem szeretik, de sosem fogom megérteni mi a bajuk vele, lehet ehhez fel kéne szednem még pár kilót. Ok aláírom, hogy nem tépi le az arcod fékezéskor, de nekem tényleg bőven elég volt idehaza.

A kiegészítők mind a saját, Bontrager családjukból való. A nyereg meglepően kényelmes. A 60mm hosszú kormányszár ma már kicsit hosszúnak számít, de együtt lehet vele élni, vagy  ha nem, le lehet cserélni, nem nagy tétel. Viszont a kormány legalább a mai trendeknek megfelelő 35mm-es átmérőjű.

A 125mm-ert mozgó, (bár nálam valamiért csak 115-öt) Bontrager dropper nyeregcső sem biztos, hogy a mai igényeket maximálisan kielégíti. Nem véletlen hogy a későbbi modelleknél már 150 mm-re növelték (L-es méret) A dropper vezérlő kar nagyon jól kézre esett és a cső is jól, simán mozgott.

On the trail: Elvittem pár szép körre a Pilisben és a Hármason, tettem bele komolyabb lejtőket és mászásokat is, olyan helyeken ahol már sokat mentem, hogy jobban érezzem a különbségeket.

A felfelékben egésze nagyot csalódtam, de szerencsére pozitívan. Hihetetlen milyen jól kapaszkodik fel mindenhol, na nem olyan fürgén, mint egy XC bringa, viszont a jó felfüggesztéstől és a ballonosabb gumiktól kapott extra tapadás, nagyon komoly tudást ad a bicajnak fölfelé is. Így még a rider esetleges ügyetlenségét is jól kompenzálva mászik fel mindenhol. De a legnagyobb segítség a mászásban is a kiváló geometria, a jó üléspozíció. A FOX tagot is jól be lehet állítania a vázhoz, hogy feleslegesen ne mozogjon, de mikor kell, akkor azért szépen segítsen. Úgy is, hogy a lockot nem is használtam, kb. sosem használom, a tököm kapcsolgassa mindig. Murván , aszfalton nem sokat mentem, nem oda való cucc ez, de ott sem éreztem túl lomhának.

Lefelé, pont az erőssége volt számomra az egyetlen, ami nem tetszett, de ez szerintem csak az én problémám, a többségnek tényleg inkább előny. A Trek annyira kisimított mindent, hogy nem volt meg az a „talajérzés” amit én megszoktam és szeretek az XC múltamból. Inkább a gravity vonalra jellemző „átúszik mindenen”, érzést adta. Szóval jól dolgozik akár a felhasználó helyett is. De akinek hozzám hasonlóan kell a visszajelzés alulról, annak ezt még szokni kell.  Ez olyan mindenen át típus, nem nagyon érzem, hogy mi történik a kerék alatt, mindenen átmegy és mindent kisimít, de nekem ez elveszi a játék örömét, nem hagy faladatot. Ettől azért nem kell félni, tudtommal a többség pont ezt keresi.

Kanyarokban szűk traileken egy kicsit kevésbé éreztem otthonosnak a gépet. Inkább a nagyobb tempó, hosszabb, nagyobb ívű kanyarok, és az ugratók az ő világa. Nem rossz csak épp nem is érzem kimagaslóan jónak a szűkebb részeken. Ez nem hibája, inkább tulajdonsága. Ilyennek tervezték, nem a magyar, félig kijárt, bokroktól beszűkült kis tempójú csapásokra, hanem inkább a karbantartott szélesebb, tisztább és gyorsabb trailekre.

Kinek ajánlanám és kinek nem?

Elég jól eltalált bicaj tényleg mindenes, de azon belül is valahova tenni kell. Árnyalatnyival jobb és gyengébb bizonyos helyeken, ezt próbálom összefoglalni most.

Nekem érzésre inkább a Gravity vonal felé tart kicsit. Olyannak ajánlanám, akinek az a rész a fontosabb. Az is olyan mai divatos formában, inkább épített bike parkos trailekre használva. Nagyon stabil gép, szereti a tempót és sokat segít is közben. Nagyon sokat. Ha hozzám hasonlóan inkább olyan explorer trail vadász vagy, aki szereti maga megoldani a kihívásokat és csak akkor kér a bicajtól segítséget, mikor már nagyon kell, akkor talán érdemesebb kicsit más karakterű gépet is kipróbálni.  Emellett nagyon tudom ajánlani abszolút kezdőknek is, mert egy nagyon segítő és megbocsájtó bicaj. Nem baj, ha nem tudsz annyira még, ez majd megoldja.

A Trek-et a hazai forgalmazótól a Nella kerékpárüzlettől kaptam kipróbálásra. Nekik ezúton is köszi. Remélem nem haragszanak a kéretlen tesztért és vélemény nyilvánításért.

Pár nap és jön a Specialized Stumpjumer ST Carbon tesztje…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like