Nagyon örültem, hogy végre egy ilyen könnyű bicajt kaptam tesztre. Szeretem én a nagyobb allmountain és trail bringákat is, de azért az XC-s gyökerek nagyon mélyen kapaszkodnak a lelkemben. És bár ez is inkább Down Country, azaz egy agresszív XC bicaj, de azért messze a legkönnyebb, legtekerhetőbb ami az utóbbi időben alám került. Ráadásul sosem próbáltam még komolyabban Mondrakert, sőt a Wexl Trails-en sem jártam, de most a Radwelt Michikopf kerékpárüzlet jóvoltából és közbenjárásuknak köszönhetően a téli álmát alvó trailparkban tesztelhettük a bringákat.
A Mondraker Podium egy elöl 120-, hátul 115 mm rugóúttal gazdálkodó bicaj, amit kimondottan kemény XC-re, és még keményebb trailekre terveztek. Az igen kedvező 11,8 kg-os súlya alapján elsőre kicsit féltem, nem lesz-e ide kicsit kevés, de mindegy, a meló az meló, azt meg kell csinálni ugye…
Először vegyük kicsit szemügyre, nézzük mi a konfiguráció.
Amit nagyon fontos már az elején megjegyezni, hogy egy gyönyörű kerékpárról van szó, ami egyszerre sugallja a gyorsaságot és a kezelhetőséget fölfelé és lefelé egyaránt. Sokat látott Józsi barátommal meg is jegyeztük, hogy azért ez is olyan bicaj amit próba nélkül elfogadnánk, mert tényleg látszik rajta, ez rendben lesz. Tehát a megjelenés csillagos ötös
Váz: Full carbon, tehát a hátsó háromszög is, Across kormánycsapággyal, Rock Shox SID Ultimate DLR DebonAir taggal és Integrált bowdenekkel, de szerencsére nem a kormánycsapágyon keresztül bevezetve.
Teleszkóp: Rock Shox Sid ultimate. Nagyon rendben van, imádtam. Merev és szuper karaktere van. Egyenletesen kihasználja az útját.
Kerekek: Mavic CrossMax Carbon 30mm-es belső szélességgel. nem tudnék belekötni ennyi idő alatt, merev, gyors, masszívnak tűnik
Gumik: Maxxis Recon Race és Ardent Race 29 x 2,4 Exo. A 2,4 es vastagság telitalálat és bár én lehet valamivel durcább gumit tennék azért egy ilyen bicajra, itt és most rohadt jó volt még ez is, a helyenként még saras, máshol pergős, száraz talajon. Pedig ezek a papucsok pont nem ezeken a területeken a legjobbak, de mégis szuper volt.
Váltó: Sram XO1 12 speed, imádom
Sor: 10-50 Sram XG 1275
Hajtókar: Sram X1 Carbon 175mm
Fékek: Sram Level TL. Nem ez a legerősebb fék a világon, de ezen a könnyű bicajon ilyen könnyű kerekekkel és gumikkal teljesen tökéletes volt. Elegendő fékerő és adagolhatóság. Persze erős fék fétissel küzdő embereknek továbbra sem biztos, hogy ugyan ez a véleménye. De szerintem tök elég, és könnyű. Én a saját bicajomon is pont ezt használom 3 éve hibátlanul.
Kormány: OnOff, Alu 760mm, teljesen elég volt, de a780 sem lenne sértés. Amúgy nagyon jó kényelmes fogású darab
Kormányszár: 60mm +/-5 fokra állítható megfordítással.
Markolat: OnOff Desert tök ok erre a bicajra, de kipróbálnám 2mm-el vastagabbal is azért, de ez már egyéni nagyon
Dropper: OnOff Pija 170mm nagyon szépen működött, de a legjobb a szinte zéró holtjáték volt, sem oldalra sem előre-hátra nem mocorgott.
Nyereg: Na ezt nem értem, ez egy kb. 15 éve tervezett nyereg, ami bár szubjektív, de ilyen hosszú idő alatt is kevés rosszabbal mentem még. Én ezt tuti lecserélném. De lehet másnak meg ez a kedvence.
Na és akkor végre élesben.
Ugyan elég röviden, de itt is aszfalttal kezdtünk, amin a teljesen nyitott rendszer nem sokat mocorog, de azért kicsit. Viszont nagyon szuper módon a telót és a tagot egy karral a kormányról tudjuk zárni, ami tényleg szinte 100%-os lock, és ennek köszönhetően aszfalton vagy murvás úton nagyon lehet suhanni. Hiába minimális csak a bemozgás nyitott állásban, a merev bicajnál nincs gyorsabb ilyen helyeken. Így itt is max pontos a kicsike. Illetve nem, itt egy fél pontot levonnék tőle, a lock-kar miatt, pontosabban annak elhelyezkedése és a dropper karral való pozícióharc miatt. Nem olyan szerencsés az a sok kar ott ebben az elrendezésben egy helyen, nem mondható hogy tökéletes ergonómiával mindig, minden az ember ujja alá esik. Persze idővel össze lehet szokni vele, meg ha több idő van finom hangolni a beállítást, akkor megint csak jobb lehet. Sajna erre tökéletes megoldás sosem lesz, két vezérlő, három karral az mindig több, mintha csak a dropper lenne ott, ezzel minden gyártó küzd.
Igen hamar terepre váltott az út, méghozzá a legjobb fajta kanyargós közepesen meredek, lendületes fenyőerdei uphill, igazi élmény rajta tekerni. De azért pont eléggé próbára teszi a ridert és a technikát. Itt már érdemes lehet nyitott rendszerrel tekerni, ami a tekerési energiából csak minimálisan vesz el, ugyanakkor sokkal többet spórol azzal, hogy kisimítja a talajt. Nagyon jó érzés ilyen könnyedén suhanni fölfelé, pláne ilyen fantasztikus környezetben. Egyszerűen észre sem venni közben a szintet, mert jól esik vele tekerni és elvarázsol a táj. Ha jól bevan lőve a tagban a nyomás és a csillapítás (amit sajna csak imbusszal lehet állítani, de mivel egyszer kell, így nem nagy gond utána), akkor tényleg csak nyomni kell neki és a bicaj mindent kisimít felfelé, anélkül, hogy feleslegesen mocorogna alattad. Ha keményen meg akarsz indulni vele, akkor persze érdemes lezárni, de iszonyat jól reagál a bicaj, mint egy igazi XC gép. Az ülés pozíció nekem kicsit XC-sebb, mint egy trail bringán, de hát ez nem is az hivatalosan, így fölfelé is nagyon hatékony a meredek 75.1 fokos nyeregcső szögével. Tényleg nem lehet belekötni, ezért az erdei kemény uphilleken is jár neki a max pont.
És ha már eleget élvezkedtünk felfelé, akkor jöhet a lefelé. Na, itt okozott igazából nagyon nagy meglepetést a bicaj. Fölfelé biztos voltam benne hogy minimum szuper lesz. Ezt ma már azért hozza a legtöbb komoly gyártó. De lefelé nagyon lenyűgöző, hogy egy ilyen könnyű mindössze 115 mm-t mozgó gép hogy az ördögben tud ilyen jó lenni. És itt elsősorban a hátuljára gondolok. Nem volt gond ugyan a SID-el sem, de azt már ismerjük. Merev precíz, szuper karakter, nagyon tetszett. De a hátulját nem értettem, hogy és hova nyeli el azt, amit a talajtól kap. Annak ellenére, hogy fölfelé és síkon feszes a hátulja, a lefelékben mégis nagyon sima és egyenletes a megindulás, az egészen kicsi döccenőkön is, de aztán észrevétlenül úgy keményedik egyenletesen fel, hogy elrontott ugrások és minden durvább helyzet ellenére is maradt minimális tartalék az rugóútból amellett, hogy soha nem éreztem hirtelen keménynek. Érzésre kb. azt mentem vele, mint egy nagy bicajjal, és tényleg csak az első villa illetve egy kicsit a féltés szab határt a további száguldásnak, ami már nem is ebbe a kategóriába tartozna.
Aki járt már itt az tudja, hogy nem annyira durva lejtők ezek (flow trail és single trail) néha bele lehet, sőt kell tekerni és az ilyen helyeken egy ilyen bicaj pedáljába elég kétszer belerúgni és akkorát gyorsul, amivel a durvább részen vesztett időt simán visszahozza. Nekem ez hatalmas élmény, hogy egy bicajt lehet gyorsítani is és nem csak fékezni.
Kanyarokban ugyanolyan lenyűgöző volt, mint a lejtőkön, akár erdei trail akár nagy épített wall ride-ról volt szó, nagyon rá lehetett támaszkodni, tökéletesen érződött, hova kell terhelni a jó tapadáshoz. Ami jellemzően a középrész volt, amin kényelmesen állhatott az ember mindenféle helyezkedés nélkül és csak tartani kellett a kormányt. Nem érződött sem alul-, sem túlkormányzottnak sehol, igazából vissza gondolva soha meg sem csúsztam vele, jól eltalálták a dolgot ezzel a 66.8 fokos fejcsőszöggel. Zseniális volt, pedig azért a Maxxis Recon Race / Ardent gumi párosítás bár szuper, de nem pont a bike parkok első számú kedvence.
Még az ugratókon is meghazudtolta a kategóriáját. Persze a Wexl Trails ugratói meglehetősen felhasználó barátok, könnyű rajtuk röpködni, de nincs is a biccajjal semmi félelemérzet közben.
Összefoglalva ez a bringa pont az, aminek árulják, egy agresszív down country gép, amivel egy ügyes rider nagyon szépet és élvezeteset tud tekerni szinte bárhol. Még egy komoly bike parkban is, de a János-hegyi No Comment trail sem jelentene neki kihívást. Ok, nem enduro versenyre való ezt aláírom, de ha olyan pályára kerülsz vele, akkor is a saját tempódban – és ami a legfontosabb – nagyon élvezetesen le tudsz vele jönni. Fölfelé meg mintha egy verseny XC géppel nyomnád. Szinte repül a bicaj. Nagyon megtartanám magamnak.
Ajánlás: Az olyan hozzám hasonló, tekerni szerető, és tudó bringásoknak, akik kimondottan sokat és hosszúakat tekernek értelmezhető tempóban, de azért ha mód van rá, szeretik a lovak közé dobni a gyeplőt és megereszteni lefelé rendesen. És persze azoknak, akik nem a gravel vonalon, hanem inkább a kimondottan durva traileken bringázgatnak. Ez a bicaj tökéletes partner ebben. Nem fog csalódást okozni, sőt – a nagyobb gépek után főleg – fölfelé pro XC ridernek érzed magad, lefelé meg elhiteti, mi több, bebizonyítja neked, hogy jobb vagy, mint gondoltad.
A Radwelt kínálatában megtalálható F-Podium modellek: https://www.bikes-online.at/suche.php?suchbegriff=f-podium&utf-8=%E2%9C%93
Nézz be a Radwelt MichiKnopf magyar nyelvű Facebook oldalára (https://www.facebook.com/RADWELT.MK.HU) vagy weboldalukra (www.radwelt.co.at/hu) is.
