Scott Addict RC40 teszt Dina Marcitól

Február végén a K2 Bike Shop jóvoltából lehetőségem nyílt egy Scott Addict RC 40 bringát letesztelni. Nagyon régóta szemezek ezzel a vázzal, emlékszem, amikor először megláttam Peák Barna alatt, iszonyatosan megtetszett! Ezért nagyon örültem neki, hogy végre én is kipróbálhatom.

Az általam használt kerékpár egy gyönyörű, kékes-feketés festést kapott, ami azért egyedi mert más színűnek tűnik napon, illetve árnyékban. Nem az a nagyon hivalkodó, feltűnő kinézet, de mégis mindenkinek odavonzza tekintetét ez a csillogás.

Ez a bringa már a Scott legjobb HMX karbon vázára épül, ami közvetlenül a 2019-es Tour de France előtt jött ki, azóta használják a hegyimenők. Sőt, amíg az új aero modell ki nem jött, a sprinterek is ezzel mentek, nem véletlenül.

Az új trendeknek megfelelően már minden kábel a kormányból- egyenesen a stucnin át- a fejcsőbe vezet. Így végig rejtve vannak a bowdenek, és a legkevésbé sem rontják el az összképet aerodinamikai, illetve esztétikai szempontból sem.

Nagy hangsúlyt fektettek a nyeregcsőbilincsre, ami ultrakönnyű, mindössze 12 grammos lett, és jóval kíméletesebb a nyeregcsővel, nagyobb felületen tartja meg. Ennek az újításnak köszönhetően könnyebbé tudták tenni a hozzá tartozó, egyedi nyeregcsövet is, ami szintén csak 142 gramm.

Számomra egy nagyon érdekes elem volt még a villában, a fék felfogatás. Ennél a típusnál nem a féknyeregnél vannak a csavarok, hanem keresztülmegy a villán- és a másik oldalon. Láttam már ilyen megoldást, de csak a hátsó támvillán. Ennek köszönhetően könnyebben hozzá lehet férni a csavarokhoz, és pontosabban, kevesebb szenvedéssel be lehet állítani a féket. Viszont mivel ez elöl van, és se szép, se aero nem lenne, így a Scott kitalálta, hogy egy mágneses kupakkal fedi le. Ez annyira jól sikerült, hogy elsőre észre sem vettem. Szépen belesimul a vázba, egyáltalán nem feltűnő, de cserébe attól sem kell félni, hogy az ember elhagyná, mert stabilan ül a helyén.

A kiegészítőkről a bringán a Syncros gondoskodik, amely márka gyakorlatilag már összeolvadt a Scottal.

A csúcsmodellhez tartozik egy integrált aero kormány, de ami különösen jó, hogy az alacsonyabb kategóriákban sem hagyják annyiban a dolgot. Gyakorlatilag teljesen hasonló kinézetű, rejtett bowdenezésű stucni-kormány kombinációt használnak.

Azt hittem, hogy ez egy nagyon bonyolult megoldás lesz, és nem fogom tudni lejjebb rakni a kormányt, de szerencsére nagyot tévedtem. A stucni fölött csak egy műanyag kupak van, amit könnyedén lepattintottunk. Miután levettük a kormányszárat, könnyedén ketté lehet szedni a hozzá tartozó hézagolókat, aminek az egyik fele a bowdeneket tartja csak. Mivel nem vágtuk le nekem külön a villanyakat, így a kupakot nem raktuk vissza, de ez menet közben egyáltalán nem zavart.

Egyébként ez a stucni egy kétcsavaros befogós megoldás, amivel kapcsolatban nekem már voltak rossz tapasztalatim, de itt szerencsére stabilan tart, mivel teljesen körbe fogja kormányt. Féltem, hogy le fog fordulni, de biztonságos volt a rosszabb minőségű utakon is.

A kanyarodásról egy Syncros Cresnon kompakt, lapított, aero jellegű, alumínium kormány gondoskodik, ami számomra kifejezetten kényelmes volt felül fogva. Sprintelésnél kicsit beleért a csuklómba, de nem zavaróan.

Kapott a bicaj mechanikus Shimano Ultegra szettet, ez gondoskodik a váltásról. 52-36-os kiosztású hajtóművel van szerelve, 11-30-as fogaskoszorúval, ami szerintem a legmeredekebb budai emelkedőkre is elég.

A hosszúkanalas Ultegra hátsó váltó lehetővé teszi, hogy minden probléma nélkül keresztbe váltsunk, elöl nagytányér, hátul legkönnyebb felállásban. Nagyon szépen teszi a dolgát, precíz, pontos, ahogy azt a Shimanotól megszokhattuk.

Az első váltóra sem lehet panasz, nagyon érzékeny volt minden mozdulatra. Elég régen mentem mechanikus váltóval, annak idején sokszor nehezen rakta fel nagytányérra, de ez mára múlté. A fáradt, elfagyott kezekre is gyorsan reagál és már mehet is a talpalás nagy áttételen.

Már-már természetes, hogy országúton is tárcsaféket használunk, de azért nem árt megjegyezni, hogy ez mennyire jó! A 160mm-es tárcsák, amiket kapott a kerékpár, bőven elegendők akár egy 80 kilós embernek is bármilyen helyzetben.

A fékváltókarok kicsit bumszlik, de kifejezetten kényelmesek, és a kézre állnak minden fogásban. Arról nem is beszélve, hogy az elektromos a kisebb féktartálya miatt könnyebben levegősödik, de ennek sokkal több idő kell ehhez. Megbízhatóbb.

A kerék is a Syncrostól van, egy RP 2.0, 28 mm magas felnivel, és 32-es Conti GP 5000-es gumikkal, ami azt kell mondjam, hogy tökéletes választás a Budapest környéki, nem túl jó minőségű utakra. A felnibe nem kap bele a szél, jó széles, és mivel tubeless ready, ezért bármikor megcsinálhatjuk, ha úgy van kedvünk. (Ajánlom!)

A nyereg egy Syncros Belcarra 2.0 TT, elég rövid kialakítású, a mai trendeknek megfelelően. Hasonló formája volt ahhoz, mint amit én használok, alig éreztem bármi különbséget, kényelmes volt.

Kb. egy hetet sikerült vele mennem, a sima állóképességi edzéstől, a sprintes, résztávosig. Talán 4.5 óra volt a leghosszabb idő, amit eltöltöttem rajta, végig nagyon kényelmes volt.

Dobogókőn, a pilisszentkereszti részen intervalloztam vele először, és elég meglepő volt, hogy nagyon hasonló időt mentem, mint pont egy éve ilyenkor, egy felszereltségben jobb, kicsit könnyebb bicóval. Az én súlyom kb. ugyanannyi, illetve a hőmérséklet és a szélviszonyok is hasonlóak voltak.

Egyértelműen nagyon gyors, felfelé, lefelé egyaránt. A rejtett bowdenezésnek és az aerodinamikus kialakításnak köszönhetően rengeteg wattot spórolhatunk meg ezzel a bicajjal.

A kanyarokban stabilan tart, szépen be lehet vele fordulni szűkebben és ívesebben is. Végig biztonságban éreztem magam.

A cikk elején megjegyeztem, hogy a sprinterek is ezt a vázat használták, és pont azért, mert rettentően merev oldalirányba. Akárhányszor megindultam vele, egyszerűen úgy éreztem, hogy egy watt nem sok, annyi sem vész el a vázban. Nyilván én nem tudom annyira megrángatni, mint egy sprinter, de az talán magáért beszél, hogy Alberto Dainese ezzel a vázzal nyerte tavaly a Giro egyik sprintszakaszát.

Az Addict RC erősségei közé mindenképpen a vázat mondanám, az hihetetlenül jó! Merev, de mégis kényelmes rossz utakon is, bár ehhez nyilván a 32-es gumi is hozzátett.

Gyengéje talán a súlya, a maga 8,1 kilójával. Ezen egy könnyebb, karbon kerékszett nagyot lendítene, és akkor teljes mértékben versenykész lenne! Viszont 8,1 kg ide vagy oda, bevallom őszintén, gondolkodás nélkül elcserélném most a télen használt ideiglenes edzőbicóm ezzel.  Pedig azon karbonkerék, karbon kiegészítők, meg elektromos szett van…

A bicaj ára 1619990ft eredetileg, de most a tesztelt, makulátlan állapotú bicajt 23% kedvezménnyel vehetitek meg a K2 kerékpárüzletben.

2 comments
  1. nem kéne scott..
    Addict 10 egy magyar amatőr alat is megrepedt hajtókarnál az milyen már?

    1. Azért nehezen tudnék olyan márkát találni amiből nem volt még törött…

Hozzászólás a(z) Vizdák János bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like