A nemzetközi sajtómegjelenés előtt pár nappal már kezünkben volt a bringa így a világon az elsők közt próbálhattuk ki a 2023-as Stereo One22-t, sőt én így hirtelen nem is találtam róla tesztet még sehol. Igaz a 2022-es modellhez képest igazából csak a neve változott, meg talán pár alkatrész.
HA nem szeretsz olvasgatni, nézd meg a tesztet a youtube csatornánkon: https://youtu.be/RA_7s240nc8
A fő háromszög karbon a CUBE HPC karbonja, a hátsó rész alu négy forgásponttal. Súlya kimondottan barátságos 2,3kg és maximálisan 115 kg-os súlyig ajánlja a gyártó (rider és bringa együtt). A komplett bicaj pedálok nélkül 13,5kg a mérleg szerint. Első ránézésre is nagyon robosztusra sikerült, szinte az elpusztíthatatlanság, de legalábbis a stabilitás és jó merev bringázhatóság érzetét sejteti. A hátsó rész is elég masszív, szép, arányos a fő háromszöggel. Nem is nagyon csavarodott semerre. A váz rejtett bowdenezésű természetesen, de nekem nagyon tetszik ez a homlokcsőbe szemből bevezetett megoldás. Jól szigetelt, nincs nagy törés a kábeleknek és szerintem a kidörzsölődés esélye is nagyjából zéró. És a többi ki és bevezetés is tök jól lett megoldva. Szerelni mondjuk, nem tudom milyen, de bízzunk a mérnökökben. Fényezése szép, selyem matt szürke és olíva, nagyon király lett. Forgáspontjai rejtettek és esztétikusak, bár nekem semmi bajom a látszó forgáspontokkal sem, de ez így kicsivel talán védettebb a víztől, főleg az ész nélküli nagynyomású mosózástól. Persze megfelelő elszántsággal ezeket is ki vagy be lehet mosni. Természetesen Boostos, nagyon igényes papucs /tengely csatlakozással.
És akkor lássuk, hogy megy a kicsike, közben majd a felszereltségére is kitérek röviden.
Az első benyomás fontos… Nem akartam elhinni, mennyire jól gurul és halad síkon és felfelé, ebben azt hiszem fontos szerepet játszik, a jó üléspozíció mellett, a Maxxis Ardent gumi, amit sokat még nem használtam eddig, illetve de, csak 2.2 es méretben, ami valahogy teljesen más érzet. Tudtam, hogy viszonylag gyors, de azt nem reméltem, hogy a 2,4-es méretben is ennyire. Persze kicsit belejátszhat az is, hogy mivel belsős a bicaj, így kicsivel keményebbre kellett fújnom a saját megszokott beállításomnál. Ja és a barna oldalfal kimondottan jól áll a bicajnak. Szóval nagy vigyorral indultunk, amit csak Józsi barátom, az enyémnél sokkal jobb kondija tudott némiképp árnyalni, de a bicaj sokkal, de sokkal jobban tekerhető, mint, amit kinéztem belőle. Lehet a robosztus váz csap be, ami már-már enduros megjelenést kölcsönöz neki, és hiszem miatta, hogy lassabb lesz, aztán meg jön a pozitív felismerés, hogy ellenkezőleg, kimondottan jó vele tekerni. Csak a pici plusz súly, ami lassítja egy XC bicajhoz képest, de ez is minimális. A meredek, köves, gyökeres, aljas és sunyi emelkedőkön is tökéletesen tette, amit várok tőle, sőt, attól többet. Itt megint meg kell dicsérnem a gumikat. Az, hogy gyors még mindig kevésbé lepett meg, de az hogy így kapaszkodik felfelé bárhol, bármikor az viszont igen. Sokkal jobb eddig, mint azt vártam. A bicaj súlypontja hibátlan és a geometria is nagyon kezes, nagyon jól fordul a 67 fokos fejcső szöggel. De valahogy úgy jól, hogy nem csak elfordul, de közben jól betapad, és egyszerűen élmény vele kanyarodni, megy precízen, arra amerre akarom. Nem mondom, hogy sok CUBE bicajt próbáltam eddig, de pl. az enduro bringájukon is pont ez volt az érzésem amúgy.
A hátulja is szépen dolgozik közben, ha kell. A három állású Fox Float DPS tag, nagyon jól segített már felfelé is. A bemozgás tekerés közben nem túl nagy, de azért jelen van, ha a gyors állásban van a tag. Ezt inkább érdemes a lejtőkre odakapcsolni csak. A közepes állásban már érezhetően csökken a pogózás mértéke, de teljesen csak akkor tűnik el, ha rá tekerek egy kis csillapítást. Amit én szeretek, de tudom, hogy sokan gyorsabb beállítást használnak. Mondjuk nem hiszem, hogy őket megzavarná az a minimális bemozgás. Na meg, ha mégis, akkor át kell kapcsolni a legkeményebb állásba, ahol gyakorlatilag eltűnik a felesleges mozgás 99%-a, de ilyenkor sem zár 100%-osan, igazából tényleg csak annyit mocorog, amennyi kell a felfelében a kis terepakadályokon átjutni, de az már tényleg csak segít, szóval így sokkal jobb mintha teljesen zárt lenne, ez nem egy XC versenygép, de ott sem mindig olyan. Összefoglalva imádnivaló ez a bicaj fölfelé. A váltás amúgy SRAM GX Eagle 10-52, míg a hajtás SRAM X1 1000 Eagle 30-as tányérral. Mindenhol elég az áttétel, a váltó pedig gyönyörűen váltogat minden helyzetben. Lánc leesés szinte kizárt. Nekem 3 év alatt egyszer esett le a sajátomról. Imádom.
Jó volt vele fölfelé is, de lépjünk tovább. Irány a völgy. Itt persze illik kinyitni a tagot, ha tekerősebb, tempós, de nem túl hard a lejtő akkor elég, sőt talán jobb a középső állás, ha meg brutál van, akkor teljesen. Kipróbáltam az összes hazai pályámon és azt kell mondjam, tudnak ezek a németek. Ami látszik a bicajon, hogy robosztus és merev, az itt nagyon kijön. Szépen megy arra, amerre akarom, nem tekeredik le, nem rezonál, csak megy megingathatatlanul. Az első villa elsőre szokatlan volt, nem az a minden rezzenést kimozgó fajta, kicsit lassabban indul meg, nem tapadva csak olyan túl kompresszáltan talán, de aztán olyan szépen osztja be azt a 130mm-ert, hogy el sem hittem. Mint egy jó lift, amiben nem veszed észre, mikor indul vagy áll meg. Ok itt talán a megindulás nem olyan finom, de aztán teljesen belesimul a talajba. Nagyon élveztem a nagyobb tempójú kövesebb részeken. Ez így együtt a jó irányíthatósággal nagyon magabiztossá tett. Kimondottan lineáris a karaktere és az nagyon jó volt ezeken a traileken, de ha progresszívabbra vágyik az ember 1-2 tokennel és 2 perc szereléssel az is megoldható.
A hátulja szinte ugyanezt hozta, itt nem is az első pár mm, hanem utána volt ez kis olyan „érzem picit az ütést” feelingje a dolognak, de nem vészes, nem zavaró egyáltalán, (sőt nekem tetszett, hogy meg van a talaj érzés), de utána meg minden eltűnt benne valahol, nagyon lehetett veretni, csak a belsős gumi miatt fogtam vissza magam. Ha már gumi, még egy szót róla. Lefelé is rohadt jó volt, még így túl fújva is, egyedül a vizes kövek nem jöttek be neki, de az kb. semminek, na meg vissza eresztve saját nyomásra, ott már sokkal jobb volt még a csúszós mészkősziklákon is. Ok, nem egy enduro gumi, de egy XC/trail felhasználónak, ha ügyes, akkor nem kell több, ha nem olyan ügyes és/vagy nagyobb biztonságot, tartalékot akar, akkor kell több… De térjünk is vissza gyorsan még kicsit a váz élményére és a geometriára, amit továbbra sem vagyok hajlandó számok alapján megítélni. Persze számít az, csak nem érdekel. Ha valamin jól érzem magam, akkor jó, ha meg nem, akkor nem mindegy melyik paramétere mekkora?! Szóval a bicaj lefelé is kényelmes és stabil, annak ellenére is biztonságban éreztem magam rajta, hogy nekem egy kicsit azért ez rövid volt, mivel én eggyel nagyobbat használnék hivatalosan. De mondom, így is mosolygós lejtőzés volt. Fura, ellentmondásos érzések voltak bennem, de pozitív értelemben. Egyszerre éreztem agilisnak a gépet, a kanyarokban főleg, ott nagyon jól követte az elképzeléseimet. De ugyanakkor a legbrutálabb részeken is tök stabil, nyugodt és biztonságos érzést adott, ez szerintem a merev, robosztus váz érdeme elsősorban. Annyira hozta ezt a kettőt egyszerre, hogy már csak erre figyeltem, nem lehetett-e valami véletlen, csak korábban, de nem, mindig ez jött át.
A lejtőn persze végre a Shimano XT fékek is szerephez jutottak, elől 4 dugattyús nyereg van 203-as tárcsákkal, míg hátul 2 dugattyús 180-assal. Tökéletes kombó, nem kell több. A gumikról már írtam eleget, a kerekek merevek és szépek. Természetesen van bene egy 150mm-ert mozgó dropper, ami elengedhetetlen ebben a műfajban is ma már. Vezérlő karja kézre áll, jó formájú, de láttam már jobbat is. A Fulcrum Red Metal 500-as típusai, 27mm-es belső szélességgel. Amennyire egy pár napos teszt során ez kiderülhet, kimondottan jónak tűntek. Merev és erős, szép futással. Nekem bejött.
A markolatban viszont itt is belekötnék. Nem rossz ugyan, de nem is olyan jó. Nem értem a gyártókat, hogy miért nem képesek egy igazán jó markolatot dobni a bicajukra?! Olyan sokat ad pedig hozzá. Már felmerült bennem, hogy talán úgy lehet ez, mint a pedál, hogy úgyis mindenki majd ráteszi a sajátját, ami bevált neki, és csak rátesznek valami olcsó saját tervezésűt, de azért (szerintem) nem túl jó markolatot. De igazából az a helyzet, hogy ez is igényes és minőségi markolat, csak nem olyan jó, pedig ennyi erővel lehetne is. Na mindegy, filléres cucc, csak lehet én vagyok túl érzékeny erre. Viszont más negatívuma nincs. A nyereg volt még első ránézésre kicsit semmilyen, mondjuk ki, tartottam tőle, hogy nem lesz túl jó, de aztán nemhogy jó, de egyenesen szuper. Ennek tükrében pláne nem értem miért nem lehet a markolat is egy kimondottan fullos darab. Abbahagytam, bocs…
Ha bringát pár szóban kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy nagyon kényelmes, stabil mégis játékos és jól tekerhető. De nem mondom, hogy olyan, mint egy XC gép, pedig gyorsabb, mint amit vártam és azt sem állítom, hogy enduró, pedig veszettül lehet neki adni lefelé. Inkább azt mondanám, hogy a Cube összerakott egy perfekt trail bicajt, ami mindig, mindenhol kényelmes és mosolyt csal az arcodra tekerés közben. Tényleg egy nagyon eltalált, kényelmesen sportos, igazi ÉLMÉNY bicaj, ami elsőre is tetszett, de minden rajta töltött perc után még jobban tetszett.
Az 1.449.990Ft-os ára a mai világban kimondottan jónak számít.
További részletek a gyártó oldalán: https://www.cube.eu/hu-hu/cube-stereo-one22-hpc-tm-29-flashgrey-n-olive/653300?fbclid=IwAR1Ly9ygRHJ_CJOrBp7OUUKUwHDssPORrDQHRNAlzWfzK1VjHUbjraKWpKM
