6. Mecsek Enduro – versenybeszámoló

Ami jó, az jó. Olyan ez, mint egy első hely, azt sem kell megmagyarázni.

Immáron 6. alkalommal került megrendezésre, a szerintem mára ikonikusnak mondható Mecsek Enduro verseny Hosszúhetényben. Szerencsés vagyok, mert ebből 4-en jelen is lehettem. A tavalyi mondjuk elég mély nyomot hagyott, szerintem minden indulóban, na meg a bringákban, az idei versenyre azért jobb kilátásokkal fordultunk rá.

A szervezők elképzelték és megvalósították, hogy 6. alkalommal 6 szakaszon lesz a verseny. Ebbe tartoztak régi, szinte névadónak mondható szakaszok, régi, de egyre durvábbra kopott vagy több fícsört kapott szakaszok, régi, de átdolgozott, mixelt szakaszok és újak is.

A 6 pályából 5 a Kövestetőn volt, ami amellett, hogy pályák tekintetében nagyon jó adottságokkal bír a lefelékben, a felfelében sem gyalázatos. Ez annyit tesz, hogy 15-20 perc alatt fel lehet érni, lefelé pedig nagyjából 3 perces szakaszok vannak, ez itthon nem annyira elterjedt, mármint olyan értelemben, hogy megszakítás nélkül egy nyomvonalon tudj ennyit haladni. És itt nem arra gondolok, hogy felmész a Mátrába, Bükkbe, Börzsönybe és majd valamelyik durvább turista ösvényen gurulsz, akár kétszer ennyit is. Nem. 3 perc, kemény melóval épített, átgondolt vonalvezetéssel épített pálya. És mindez ctrl+c – ctrl+v többször. És emellett vannak fejlesztések, újtások, még félkész nyomok. Szóval érdemes nem csak versenyre odamenni, mert egyébként kitáblázott, legális szakaszok vannak. Ezt írtam tavaly is, de idén is meg kell említeni, hátha valaki még nem tudja.

A verseny olyannyira híres, hogy az alkalomhoz mérten 150 főre volt limitálva az indulók száma. Ez nem sok, de nem is kevés. Én emlékszem még olyan DH magyar kupa futamra, ahol összesen volt (igen, minden kategóriát magába foglalóan) 32 db induló volt, ahhoz képest sok. Ahhoz képest, hogy hányan szerettek volna jönni, kevés. De a hegy sokkal többet nem bírt volna el. A hely adottságaiból fakadóan nem tudott egyszerűen szétesni a mezőny, ezért a korábbi évekkel ellentétben nagyon lazára lettek hagyva a transzfer idők. Tudok olyan kollégát, aki a szombatot végig nyomta nyélen, vasárnap pedig csak tolta a bringát a felfeléken és mindenhova odaért bőven. Illetve voltak olyan szakaszok, amik osztoztak a pályák egy részén, ez főleg az S3 és S4-nél okozhatott volna gondot, ha a mezőny beéri saját magát. Így is mire én felértem a rajtjaimra, bőven egy kávé, beszélgetés vagy kaja után, még így is elkaptam olykor a teljes e-bike mezőny rajtját. Ez nem baj, nem OB vagy valami fontosabb esemény volt, hanem egy tömegrendezvény (ez később még fontos lesz). A 150 főre limitált nevezőszám egyébként – ha jól emlékszem -, kevesebb, mint 1 nap alatt telt be. Ennek vannak árnyoldalai, pl. ha borítékolható lett volna 1-2 nappal a verseny előtt, hogy a tavalyi armageddon megismétőldik, biztosan nem indulok, illetve voltak, akik a verseny előtt 1-2 héttel vagy nappal törték össze magukat. Mindez csak azért érdekes, mert a nevezések átadására csak bizonyos ideig volt lehetőség. Én azt gondolom, hogy a szervezés minősége szempontjából, ez nem probléma. Idén minden flottul ment, másodpercre pontosan akkor rajtolt szerintem mindenki, amikor a papírján szerepelt. Azt is gondolom, hogy egy nagyon profi időmérős gárdával, sokkal-sokkal több pénzért, az utolsó napokban is megoldható lett volna ez, de itt most nem ez volt a cél. És nehogy bárki azt higgye, hogy „kis pénz, kis foci” cinizmus tör elő belőlem. Nem. Egyszerűen csak ennyi éri meg, egy nagy valag pénz, egy nagy valag munka, aminek az eredménye egy minőségi és színvonalas esemény volt.

A szakaszok

Azért az eső óramű pontossággal jött most is. Hihetetlen. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, mikor szombat este kijöttünk az étteremből vacsora után és látjuk, esik. Fasza. Mi 25 km-re Belvárdgyulán találtunk szállást, így azért reménykedtem, hogy a vidék megszűri valamennyire és a pályákra idén kevesebb esik. Mivel giga púder volt a pályákon, így két verziót tartottam elképzelhetőnek: vagy feláztatja a 10 cm port és lesz belőle 10 cm gané, vagy elveri mindet és „hero dirt” fogad minket másnap. Szerencsére az utóbbi teljesült.

Egy önismereti verseny volt ez nekem. A következő nagyon hülyén fog hangozni, de igaz, én nem tudok ideális körülmények között biciklizni. Tényleg nem. Amúgy sem vagyok egy szélvész, de vagy legyen taknyosabb vagy legyen mély por, egyszerűen nem tudom kezelni, amikor a talaj mindent elbír. Vélhetően azért, mert ilyen alkalmakkor valahogy mindig úgy hozta az élet, hogy nem tudtam bringára ülni, meg szerintem zavaró is volt az előző napi pormennyiség után, ezt több versenyzőtől is hallottam.

A másik, hogy van egy meredekségi szint, ami fölött tudom értelmezni a pályákat, alatta nem. Erre a legjobb példa az S1 és S3 voltak, fel kellett ismernem, hogy ezekhez hiányos a technikai tudásom. Nem tudok lankás pályán, bujkálósabb kanyarokban vállalható tempót produkálni. A baj, hogy ezen nem is szeretnék változtatni. Szóval az első három szakasz videóját skippelhetitek, hacsak nem akartok könnyes szemekkel röhögni.

S1

Hosszú szakasz, ébresztőnek jó volt, nekem nem fog hiányozni, pedig sok jó fícsör van benne. A kígyó szoros kifejezetten szimpatikus, de addig le kell jutni.

S2

A buta hibák mellett, sikerült túlóvatoskodni is. Megnéztem a nagyon tudományos Strava időimet és előző nap 15 mp-vel mentem gyorsabbat a porban. Az ideális körülmények között, meg leblokkoltam, jár a vállveregetés magamnak. Jó, azért voltak érdekesen csúszós részek, de ha másnak ment, nekem is tudnom kellett volna.

S3

Majdnem a kamerát is kikapcsolva hagytam. Az agónia volt maga ez a szakasz. Szerintem rémálmaimban visszatér majd.

S4

Jó Tuttifrutti. Imádom, pedig lenne bőven mit faragnom rajta. Találtam egy fát, amiről eddig azt sem tudtam, hogy ott van.

S5

Nekünk ez volt a superstage. Ez egy új pálya, eddigi versenyeken még nem volt látható. Én ilyeneken élek, ezeket szeretem, van értelmezhető meredeksége, kövek mindenhol. Álom. Inkább mentem volna ezen kettőt.

S6

Ez a másik kedvenc. Hosszú, szerintem ehhez már kondi is kell, bomba jó a vonalvezetés, ilyen egy igazi enduro pálya.

Az utolsó három pályára megérkeztem a foglalkozásra. Az időimet büszkén merem vállalni, mert a csoport elsőtől – függetlenül attól, hogy helyi vagy nem -, 3-6 mp-re lenni, nekem bőven oké, kb. ennyit tudok, így ezekkel elégedett voltam.

A verseny közben és végén is örömmel tapasztaltam, hogy az időméréssel idén minden rendben volt, nem voltak olyan anomáliák, mint tavaly. A másik hatalmas pacsi a szervezőknek, hogy nem húzzák az eredményhirdetést, beér a vége és 20-30 perc múlva már megy a díjátadó ceremónia. Ezt így is kell, mindenki ledolgozta aznap a magáét, utána hagy menjen mindenki haza.

Volt valami félreértés az e-bike mezőnyben. Valaki chipelt géppel ment, valaki nem, a versenykiírás nem szólt a kritériumokról, én meg nem is értek hozzá, ezért nem is foglalok állást a dologban, de visszhangja az volt. Ami tuti, ha az első szakasz előtt (vagy legrosszabb esetben után) vannak az érintett versenyzők kizárva, akkor nincs balhé, de ha jól tudom a 3. vagy 4. után történt ez meg. Nem túl következetes, bár számomra ez az egész e-bike enduro ilyen megfoghatatlan fogalom.

És van egy számomra egyszerre szomorú és felháborító utókommunikációt érintő dolog is. Történt ugyanis, hogy egy enduro sportcsapat, a verseny után, nyíltan degradálta a lassabb versenyzőket, kendőzetlenül kimondva, hogy nincs a versenyen keresni valójuk. Hogy mi? A poszt alatt is és most is hangot adok annak, hogy ez nem egy sportcsapathoz méltó kommunikáció (vagy egy emberé, aki a csapatot képviselte ebben a posztban). Továbbra is azt gondolom, hogy senkit nem lehet elmarasztalni a tudása miatt. Igen, vannak gyorsabb és lassabb résztvevők. Ezt tudja magáról mindkét véglet és látják a nézők is, mégis szurkolnak mindenkinek. A lassabb versenyzők is hajtanak valamiért, lehet nem a győzelemért. Lehet, csak a társaságért jöttek. Lehet, mert csak ez az egy enduro verseny van hivatalosan itthon. Lehet, hogy legyőzni önmagukat, vagy a havert és a 23-24. helyért meccselnek egymással. Nem ettől szép a sport? A világbajnokságon is van minden kategóriában utolsó. És? Megnézném, hogy kiközösítik-e vagy megmondják-e neki, hogy „nézzen magába”, mert mit keres itt, a verseny utáni sörözésen… Szóval, ez egyszerre szomorú és felháborító. Bízom benne, hogy a szóban forgó csapatnak vannak olyan tagjai, aki nem vállalnak közösséget a témában való egyetértésben. Mivel tömegrendezvényről volt szó (a szervezők szerint), így abban is bízom, hogy ők sem tudnak ezzel az eszmefuttatással azonosulni.

Az pedig, hogy a csapat elnöke (az internet Dredd bírója), a poszthoz való hozzászólásom után, az oldal nevében letiltott és törölte a hozzászólásomat, nem is minősítem. 😀 Vicc kategória, olyan magyaros demokrácia. Hosszú és eredményes életet.

A verseny tökéletes volt, nem tudom, hogy bele tudna-e bárki kötni. Imádott hely, imádott gárda. Ha következő 5 évben is lesz évente egyszer, nagyon boldog leszek.

Hátszelet!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like