Szeptember 24-25 került megrendezésre a sokadik csoki kupa Kőszegen, a mára már szinte mindenki számára ismert Patkány Bike Parkban, amire ezúttal végre nekem is sikerült elmennem, és milyen jól tettem…
Millió versenyem volt az elmúlt 3 évtizedben XC-től, a DH-ig, a kezdetektől, napjainkig, bár az utóbbi években egyre kevesebbszer indulok már. Részben mert kicsit kiöregedtem belőle, részben mert nincs is túl sok verseny, és főleg, mert azoknak sem olyan a hangulata, élménye, amit én szeretnék. Ez persze erősen szubjektív ki mért szeret versenyre járni, nálam is változott többször az évek során, szóval nem ítélkezem, csak a saját szempontjaim alapján döntök. Pont ezért volt hatalmas élmény újra versenyezni ráadásul egy ilyen kimondottan családias rendezvényen ahol kb. 45 induló volt csak.
Szombat reggel érkeztünk, hogy legyen idő gyakorolni, mentünk is 1-3 kört pályánként, ami már egész tartalmas nap önmagában, délután aztán egy nagyon kellemes és ingyenes grill party-n tölthettük vissza az elégetett kalóriákat, egy kis pálinkával lefojtva azt. Egy haveri grillezés hangulatát hozta inkább, isteni minősében és fantasztikus hangulatban. Közben a fiatalság egy spontán magasugró versenyt csinált magának. Brutál Jól nyomják a kicsik, látszik, hogy Ziskó Balázs kezei közt nevelkednek, aki amúgy az esemény és a pálya rendszer megálmodója és kivitelezője is. Köszönjük neki a lelkes munkáját.
Már eddig zseniális volt az egész. De a nap még nem ért véget, jött az éjszakai prológ, ami meghatározta a másnapi rajtsorrendet. Nagyon jó hangulata volt, ahogy jöttek le a versenyzők a sötét erdőben. A rutinosabbak egy mesterséges nappal a fejükön, mások meg felszigszalagozott zseblámpákkal, mint a régi szép időken. Volt egy kis nosztalgikus hangulata. A legalján az utolsó kanyarokban már nagyon sok szurkoló csinálta világkupás hangulatot mire az utolsó indulók is oda értek. Mindenki élvezte, meg is beszéltük, hogy lenyomhatnánk ezt az egészet így sötétben. Még egy kis dumálás majd nyomás aludni, amit sokan kocsiban vagy sátorban oldottak meg a síház körül. Ez is kicsit a régi időket idézte nekem.
A pályák mind szuperek voltak, élvezetes és akad benne minden, ami kell. Ok nagy ugrók nincsenek, de én azt pont nem is hiányolom. Versenyen kívül is érdemes idelátogatni, mert nagyon sok és nagyon jó trail van (nem csak ez a három) és Ausztriába is át lehet látogatni, ugyebár most építettek ide ők is egy rakat trailt. Szóval kis trail paradicsom alakult már itt ki, ami szerintem egy jó XC rider is tud élvezni meg még az endurosok is. A síház oldalán, a bejárat mellett van egy kis postaláda ajtó a falban, ott tudsz a pálya építőinek adományt bedobni, amit nagyon megérdemelnek. Rengeteg munkát tette abba, hogy ilyen jó legyen itt bringázni, arról nem beszélve, hogy a hatóságokkal is állandó harcot vívnak, ami sajnos nem mindig megy simán, így van már némi büntijük is, amit valamiből be kellene fizetni. Jól jön nekik egy kis támogatás. Támogassuk a srácokat, ha kitart a lelkesedésük és előbb utóbb megnyerik a csatát, vagy legalább nem vesztik el azzal az egész ország jól jár, minél több legális vagy legalább elfogadott pálya lesz itthon annál könnyebb lesz később az újabbakat legalizálni!
Másnap sajna az idő nem volt túl kegyes hozzánk, reggel még csak borús égbolt fogadott, de a reggeli végére az eső is eleredt, olyan áztató stílusban, ami pont elég volt ahhoz, hogy ne is akarjunk felmenni edzeni. Kora délutánig a kocsiban melegedtünk vártuk a rajtot. Az eső sajna nem állt el, így akinek volt, az eső ruhában indult neki. De a jó hangulat mindenkinél kitartott. Három futam volt, és bár nem volt fotocellás, űrtechnikás időmérő, minden flottul lezajlott. A pályák még így esőben sarasan is nagyon élvezetesek voltak, nekem fülig ért a szám közben, leszámítva mikor a második futamban eltévedtem. Sajna azt a pályát egyszer láttam addig életemben, azt is előző nap és egy helyen nem kanyarodtam le. Ezzel az én versenyem el is szállt, de nem baj, így is élvezettel folytattam.
Még szerencse, hogy csak három pálya volt a versenyben, mert azért két és fél óra után igazán kezdtünk már fázni és átázni, lehet nem esett volna ennyire jól, ha van még másik három futam is. De nem volt, helyette palackból fürdés a parkolóban, majd már meleg száraz ruhákba vártunk a palacsinta partit, amit egy hely kis srác csinált egy salgó kályhán kivitelezve magát a sütést. Hát mi ez, ha nem a hős kor😊?!
Az eredmény hirdetés is hamar megvolt, meglepetésemre nem csak a nevezési díjból befolyó sok sok csoki került kiosztásra, hanem egész értelmes, korrekt ajándékok is, ami ha jól sejtem, a főrendező Ziskó Balázs (Puby) adományozott e célra. Rendhagyó módon minden díj kikerült ez asztalra és minden díjazott választhatott egyet magának.
Zseniális volt az egész, nekem nagyon hozta a régi idők feelingjét, vad romantikáját, mikor még mind igazi szerelemből csináltuk ezt a sportot. Jó volt látni mennyi fiatal, és gyerek van Puby szárnyai alatt, és hogy mennyire jól működik ott ez a kis csoport. Ezt az érzést nem érzem sok nagy versenysen, és talán ezért nem is vonz már. Az eredmény vadászatból meg rég kinőttem, az életérzés meg hiányzik, fáj ezt kimondani de főleg XCO és Marathon vonalon. De itt meg volt, és jó volt újra átélni. Nagyon köszönöm a lehetőséget és külön köszönet Pubynak, hogy ennyi energiát tesz bele a helyi bringás életbe, a pályákba és a kicsik tanítgatásába.
Remélhetőleg hamarosan lesz egy profi videó is a versenyről, na nem tőlem szerencsére, hanem igazi profiktól. Megosztjuk ha elkészül!
Remélem sikerült kicsit vissza adni az esemény speciális hangulatából, élményéből és legközelebb még több ember próbálja ki ezt. Gyertek, jó lesz!
